Egri Viktor: A magyar válogatott ólomhéjú légbanán

A válogatott mérkőzésekhez hozzátartoznak az összetartás elejére időzített sajtótájékoztatók a kapitány megnyilvánulásaival, mint banánhoz a héja. Ezt ugyanúgy beleszámolják fizetéskor az összsúlyba, pedig úgyis kidobjuk.

Csakhogy ebben az esetben a külső borítás teszi ki a mérleg kijelzőjén látottak legnagyobb részét. A magyar válogatott egyre inkább csak kommunikációs kérdés. Légbanánon ólomhéj.

Kezdjük a légbanánnal

Banán formájú semmi, felfújható strandjáték. Ez a magyar válogatott valós teljesítménye. A csapat mutatója 2017-ben húsz százalékos.

• Öt meccsből egy volt, amin nem kapott ki, azt meg is nyerte Lettország ellen.
• Öt találkozón, 450 perc alatt nem szerzett akciógólt, a kapuba is csak egy meccsen talált, a már említett Lettország ellenin.

A múltat ugyan jó volna végképp eltörölni, mert az olyan kapitális kapitányi megnyilatkozásoknak, minthogy „előreléptünk” nem biztosít hiteles hátteret, de azért mégis:

• Utoljára 2010-ben produkált a mostaninál rosszabb eredményeket a magyar válogatott az esztendő első öt meccsén. Akkor összesen egy döntetlenre futotta a nemzeti csapat izmaiból.
• Az ellenfelek névsorában azonban hiába kerestünk volna andorrai vagy lett szintű együtteseket: Oroszországgal, Németországgal, Hollandiával, Angliával és Svédországgal találkoztunk.
• Az évet a csapat padján kezdő Erwin Koeman szándékosan választott erős ellenfeleket, mert a csoport második helyén akart végezni a következő selejtezőben.

Ez volt az az éra, amikor a szerethetetlen válogatott Egervári Sándor kezében „szerethetővé” vált.

• 1993 óta nem fordult elő, hogy a magyar labdarúgó válogatott az esztendő első öt meccsén kevesebb gólt szerezzen, mint az idei három. 24 éve (!) csak egy jött össze.
• Az volt a mostaniig az utolsó olyan év is, amikor az első öt meccsből négyszer nulla állt a magyar csapat neve mellett az eredményjelzőn.

Ugyan a kapitányi mondatok, és olykor egyes nyilatkozatok is értelmesek önmagukban, de a konzekvencia nem járja át őket. A tetteket sem.

• Milyen keretek között értelmezhető az a lépés, hogy a magyar futball történetének egyik legnagyobb kudarcát követően (Andorra 0-1) a kapitány bűnbakként kezel egy játékost, majd néhány hét múlva újra beválogatja?
• Ez Lang Ádám esete, amit tetéz, hogy Storck mester úgy hívja be ismét, hogy a védő a dijoni nagy csapatban összesen kétszer játszott, (a második után a kölcsönvételi szándékkal figyelő izraeli klubvezetők többet nem jelentkeztek,) azóta pedig a francia ötödosztályú (!) második együttesben lépett pályára.
• A magyarázat persze biztosan Fiola Attila Svájc elleni meccsre szóló eltiltása, de Lang nem jobbhátvéd, ez pedig nem következetesség, hanem szegénységi bizonyítvány.

Ólomhéj – kommunikációs szint

Persze létezik egy másik értelmezési sík is, miszerint az egész Andorra elleni botlás meg sem történt, de ha igen, már akkor is a messzi múlt homályába vész. Ez a kommunikációs szint

Meg kell adni a lehetőséget a fiataloknak, akik csak a válogatottban tudnak nemzetközi meccseket játszani.

– mondja a kapitány. Igaza van. Meg kell, és nem csak akkor, amikor valami okkult hit járja át a magyar futball vezetőit, és úgy vélik, hogy két válogatott meccs kihagyásával, és helyette pihenve, a válogatott játékosok hátukra veszik klubcsapataikat és tőrőlmetszett turulként berepülnek velük az európai kupák csoportkörébe. Ez az úgynevezett Andorra-tézis.

A Svájc-tézis egész más. Storck alighanem nagypapa korában is számítana Gerára, de sérült, Kleinheislerrel együtt, Szalai, Futács (utóbbit amúgy is mellőzte) nem egészséges, Nikolics lehet, hogy már csak akkor jön majd, ha más hívja, Priskin eltiltott, Némethet nem hívta. A jelenlegi válogatott keretbe így kerülnek a fiatalok, Márkvárt, Eppel, Ugrai és Sallai a keretbe. Hátul Botka az új ember, meg a 28 éves Szabó János.

Az előző keret kialakításakor a kapitány még azt hangsúlyozta, hogy visszatértünk a gyökerekhez, az Európa-bajnokságon szereplő játékosokhoz, és kiemelte, hogy nincs változás; most, hogy nincs mit tenni, elővette a magyar fület mindig delejesen csiklandozó „fiatalok” szót.

Az Andorra elleni vereség után az Eb-csapat felvillantása volt megfelelő kommunikációs stratégia, most a „fiatalok” szót lehet védőpajzsként használni. Minden pillanat megnyerésére nem megy-e rá a stratégiai tervezés?

Nem kiabál már a kispolski sofőrje terepjáró-magas ülésen gondolva magát. Storck a vb-selejtező elején még úgy vélte, hogy a magyar együttes komoly ellenfelek ellen is képes támadó futballra, de az eredmények és a látottak erre rácáfoltak. A rossz helyzetértékelést újratervezés követte. A kispolski fennakadt a hepehupákon, kicsik a kerekei, alacsonyan van az alváz.

A portugálok elleni játékot tekinti a svájci meccsre nézve példának a német tréner. Ha pedig még a piros lap is lesújt a törvény erejével valami brutalitás után megint jöhet, a „tíz emberrel a csoportelső ellen” hivatkozás. Ez egyrészt nem játék, másrészt racionális számítás, harmadrészt hidegvérű megtévesztés.

• Hogy miért nem játék az ellenfelet véresre rugdosni és könyökölni, talán nem szorul magyarázatra.
• Ahogy a portugáloknak tökéletesen megfelelt az egy gólos győzelem, és féltették a testi épségüket, úgy a svájciak sem erőlködnek majd néhány újabb plezúrért három nappal a sorsdöntő, portugálok elleni mérkőzés előtt.
• Ráadásul a helvéteknek a győzelem sem jelentene többet ellenünk a továbbjutás szempontjából, mint a döntetlen. Mindkét esetben megőriznék pontelőnyüket, így az utolsó meccsen Lisszabonban a döntetlen is csoportelsőséget és vb-részvételt hozna nekik.
• Ez a racionális számítás, amit Fernando Santos, a portugál szakvezető már a mieink elleni találkozó után átlátott, amikor egyrészt azt mondta, hogy „megúsztuk”, másfelől azt, hogy „a magyar csapatnak így játszva, lehet esélye Svájc ellen.”
• Akadnak, akik úgy vélik, hogy ez az agresszivitás járja manapság, de azok figyelmét talán nem árt felhívni, hogy a luxemburgiak lényegesen humánusabb futballal szereztek pontot Párizsban a franciák ellen, és hogy a félelemkeltés helyett léteznek taktikai faultok, jó helyezkedés és szervezettség is.

A hidegvérű megtévesztés az, hogy ha össze is jön ebben a stílusban bármilyen meglepetés, az semmi fajta előrelépést nem jelent a magyar válogatott szempontjából, csak időt nyer a stábnak az újabb kieszelt trükkig.

A kapitánynak mindenesetre valós hivatkozási alapja akad: a magyar válogatott körül kialakult szurkolói mag, amely a portugálok elleni teljesítményt is ünneplésre méltónak találta, és amely már a Feröer-szigetek elleni hazai mérkőzésre is felvásárolta az összes tikettet. (Az 5,5 millió forintos FIFA-büntetés után egyáltalán nem biztos, hogy anyagi hasznot is hajtanak ezzel.)

A szerethetetlen és a „szerethető” válogatott után megérkezett a szeretendő. Ha kell, ha nem. Persze az is igaz, hogy a valódi tétmeccset jövő kedden, a Groupama Arénában játsszák majd. Jelenleg ugyanis a feröeriekkel vagyunk versenyben a csoport harmadik helyéért…