Magyar-svájci: az Eb-formát idéztük, de ez most szart sem ért

A Magyarország-Svájc mérkőzés (2-3) nagy kérdése volt, hogy vissza tud-e térni csapatunk az Eb-n mutatott formájához, illetve válogatottunk fejlődése töretlen marad-e? A válasz mindkét kérdésre igen, ennek ellenére nulla pontot szereztünk. Nézzük, mindez hogyan történt!

A pályára kifutott csapatokat teltház várta a Groupama Arénában. A kezdő bírói síp után mindenféle felvezetés nélkül a csapatok teljes fordulatszámra kapcsoltak.

Mindkét válogatott ugyanazon „mérkőzés játékkoncepcióval” játszott:

• Labdavesztés után azonnali letámadás. Ellenfél kontratámadásának megakadályozása, ha szükséges taktikai faulttal.
• Labdaszerzés után azonnali kontratámadás. Ha az ellenfél visszarendeződött, akkor labdatartásra épülő támadó koncepció, támadásépítés kombinációs játékkal.

Az ütközet nagy kérdése volt, ki hibázik elsőnek és mit tud erre lépni az ellenfél?

Az egész mérkőzést nagy iram, izgalmas, fordulatos, látványos, eseménydús játék jellemezte. Jól váltott ritmust mind a két csapat. Ha kellett felgyorsították, ha kellett lelassították a játékot. Egyik együttesnek sem sikerült tartós fölényt kiharcolnia. Az Eb-n sikeres svájci labdabirtoklást csak a félpálya magasságáig sikerült megvalósítania ellenfelünknek, mert amint a kapunk előtti 30-40 m-es zónába került a labda mindig sikerült labdát szereznünk.

A svájci csapat kétszer is vezetést szerzett, amelyet villámgyorsan egalizáltunk, majd a 89. percben egy bedobás utáni szituációból gólt kaptunk és 3-2-re elvesztettük a mérkőzést. (megj.: ne feledjük, hogy az Eb-győztes portugálok még gólt sem tudtak lőni a svájci csapatnak)

Újdonságok a magyar csapat játékában

1. Az ellenfél támadójátékától függően Stieber Zoltán és Dzsudzsák Balázs mélyen visszalépett szélsőhátvédbe védekezni.

2. Stieber és Dzsudzsák nem vonalszélsőt játszott, hanem ha kellett beléptek a belső térbe és ott biztosítottak létszámfölényt a labda környezetében, valamint teret nyitottak a felfutó szélsővédőknek.

3. Fiola Attila és Kádár Tamás felfutó szélsővédőt játszott. Ha kellett csapatunk mélyről építette fel a támadását a kapuskirúgástól kezdve.

Korábban Egervári Sándornál úgy nézett ki a labdakihozatal, hogy vagy a kapusunk, vagy a belső védőnk felrúgta a semmibe a labdát, majd Pintér Attilánál úgy módosult, hogy Tőzsér Dániel indított minden helyzetből, a védővonal magasságából.

Kuipers az új Karaszjov

Noha a játékvezetői hármas jó felfogásban vezette a meccset, mert engedte a párharcokat és nem fütyülte szét az összecsapást, ennek ellenére a mérkőzés eredményének kialakulásában döntő érdemeket szerzett.

1. A második svájci gólt les előzte meg, ami kétségtelen, hogy nehezen felismerhető volt, de a tényen ez nem változtat.

2. A harmadik gól előtt egy támadáson belül kétszer fordítva ítélték meg a bedobást a játékvezetők.
3. A következő képen látható, négy magyar játékos reklamál, hogy fordítva ítélik meg a bedobást.

Majd ebből a bedobásból a labda átkerül a másik oldalra, ahol Kádár és Nagy Ádám néz értetlenül a partjelzőre, hogy miért a svájciak dobnak taccsot.

Sajnos mi sem voltunk hibátlanok

Leszámítva a bírók hibáit a következőkben foglalkozzunk saját csapatunkkal és vonjuk le a tanulságokat a kapott gólokból.

1. A második gólt megelőző szituációból látható, hogy a védelmünk – noha rendezettnek tűnik, de a posztok felcserélődtek. Guzmics Richárd és Fiola valamint Kádár és Stieber helyet cserélt. A következő pillanatban, amikor felívelik a labdát Ricardo Rodrígueznek (lsd. korábbi képen az ívelés pillanatát a bírói hibáknál),  Fiola és Guzmics visszavált, így maradt le előbbi a gólt lövő svájci balhátvédről. Aki pechünkre eltörte a felívelt labdát és így lett gól a kapáslövéséből.

2. A harmadik gól előtti bedobásnál a túlzott lelkesedésünk az, ami a bajt okozta, a higgadtság helyett.
3. A következő képen mutatjuk a gólt megelőző szituációt, ahol látható, hogy a labdát dobó játékos nem is akarja hosszan bedobni a játékszert. Azonban „precíz és sikeres emberfogásunk” eredményeként senkit sem tud játékba hozni, így nincs más alternatíva alapon rövid bedobásból hosszúra vált.

4. A gól még így is elkerülhető lett volna, hiszen a kapu előtti térben létszámfölényben voltunk, azonban Fiola tekintetét vonzza a labda, figyelme elterelődik a területén lévő Valentin Stockerről, aki a lecsorgó labdát a hálóba lövi.

A tanulság:

• A legveszélyesebb játékos mindig az, aki látótéren kívülről érkezik, mert a gólt többnyire mindig ő rúgja. (by Kis János)

Na ezért nem kezdő Nikolics:

• Kleinheisler több alkalommal, amikor védelmi vonalat áttörő kulcspasszt adhatott volna, képtelen volt pontos átadással játékba hozni társát. Az alábbi képen a beinduló Szalai mögé passzol, amiből történetesen a horvátok elleni felkészülési meccsen gólt kaptunk egy kontratámadás után.

• Nikolics Nemanja ontja a gólokat a lengyel bajnokságban és értetlenül áll az előtt, hogy miért nem kezdő játékos. Magyarázatként elfogadja, hogy az ő játékstílusa nem illik a válogatottéba. Azonban ez csak egy darabig elfogadható, mert egy válogatott szintű játékostól elvárható, hogy ne legyenek futballértelmezésbeli problémái.
• Ha csapatunk – most már folyamatosan -, kombinációs játékkal építi fel támadásait, akkor megérthetné, hogy ebben a játékban LABDA FELÉ FORDULVA JÁTSZUNK és nem elfutva mindig a labda elöl. A következő két képen látható, hogy Nikolics helyezkedésével, hogyan akasztja meg válogatottunk támadását.
• Nagy labdát szerez a kapunktól 25 m-re. Nikolics első dolga, hogy beinduljon és elszalad a labda elöl. A passz mögé jön és ahelyett, hogy mi építenénk fel támadást, ehelyett Svájc jöhet. És ne felejtsük el, hogy mindez a 3. gólt megelőző percben történik.

• A következő képen Gera Zoltán szerez labdát. Még nem is birtokolja a csapat teljes biztonsággal a bőrt, de Nikolics a labdának háttal fordulva szalad előre. A labda mögé jön, az eredmény: labdavesztés.

Tanulságok

Tanulságos a mérkőzés statisztikája, ahol majd minden mutatóban jobbak voltunk, mint a svájciak.

Ami érdekes belőle, hogy időtartamban egál volt a labdabirtoklás, amit mi kevesebb passzal oldottunk meg (399), mint ellenfelünk (461). Ez feltehetőleg azzal magyarázható, hogy vagy több pontos, hosszú passzal szerveztük a játékunkat, vagy annyira jó volt a labda nélküli támogató játékunk, hogy nem volt a közelünkbe svájci védőjátékos.

Ahogy Bernd Storck is fogalmazott: ezt a mérkőzést az egyéni hibák miatt veszítettük el. Az Eb-n pontot, pontokat tudtunk elérni, mert ugyanilyen magas szintű játék mellett a hibák elkerülték a magyar csapatot. Három ilyen védelmi baki után alighanem egy, a magyarnál sokkal erősebb válogatott is vereséget szenvedett volna.

Ha egy pontot nem is ért a péntek esti játék, a szurkolók díjazták a válogatott európai színtű futballját.  Emellett azt is kiemelnénk, hogy a pénteki meccset megelőzően a svájciak öt meccsen összesen kaptak két gólt, pedig olyan csapatok ellen játszottak, mint Portugália vagy éppen Franciaország. Sőt, tétmeccsen legutóbb 2015. szeptemberében a Wembleyben kaptak egynél több gólt…

Ahogy Vaskor kolléga fogalmazott: ilyen szívvel nem szégyen vereséget szenvedni. A magyar válogatott az utóbbi időben rendszeresen bizonyítja, hogy kész meghalni a pályán, most már tudatosítani kell bennük, hogy ezt elhittük, kezdünk hozzászokni. Rigában a hevesen zakatoló szív mellett hideg, kegyetlen, precíz céltudatossággal és hasonló színvonalú játékkal tudjuk elérni első csoportgyőzelmünket.