Napok óta bújom a híreket, mint mindenki más.
Napok óta bújom az orvosi könyveimet is, hogy olyat tudjak mondani, írni, ami segítség a bajban. Mert most baj van és muszáj segíteni, erre esküdtem fel negyvenegy éve orvosként.
Gyermekorvos vagyok, de sem nem infektológus, sem nem epidemiológus, vagyis sem a fertőző betegségeknek, sem a járványtannak szakembere. Abban azonban biztos vagyok, hogy segít, ha értjük, ami történik.
Ez most egy olyan helyzet, ami a mi életünkben még nem fordult elő, ismeretlen mindannyiunk számára, ezért félelmetes.
Sok az információ, túl sok az egymásnak ellentmondó vélemény, rettentő nehéz értelmezni, ami megjelenik.
A járványhelyzet pszichés feldolgozása hasonlít a nagybetegségek esetén tapasztalt hárítás általános stációira:
- először a tagadás, vagy elutasítás („hát, ez velünk nem fordulhat elő”)
- aztán a düh („miért pont velünk?”)
- majd az alku („ha jóra fordul minden, ígérem, hogy…”)
- végül az elfogadás.
Igazán nagy bajban felléphet pánik is, mint ahogy most is tapasztalni néhányaknál.
Vegyük végig az alapokat, a tudás a pánik elleni legjobb orvosság. (Elcsépelt, de igaz: a tudás ellentéte nem a nem tudás, hanem a tudás illúziója.)
- A vírus apró kórokozó, egyetlen nukleinsavból áll, felszínét fehérje borítja,
- bizonyos szempontból nem is élőlény, hiszen nincs anyagcseréje,
- szaporodni kizárólag élő sejtek belsejében képes,
- a közönséges náthától az AIDS-ig és a gyermekbénulásig sokféle fertőzést okozó vírus létezik,
- vírusfertőzéskor az emberi szervezet szembeszáll a betolakodóval, ellenanyagot termel, szerencsés esetben a vírusok elpusztulnak.
- A vírusokkal szemben az antibiotikumok hatástalanok, csupán bakteriális felülfertőződés gyanújakor érdemes alkalmazni őket.
A vírus szeret járványt okozni, vagyis tömeges megbetegedés formájában jelentkezni.
Kizárólag laboratóriumi vizsgálat adhat atombiztos választ. A hirtelen magas láz és erős fejfájás végtagfájdalommal, tüsszögés nélkül inkább influenzára utal, míg a fokozatos állapotromlás, hőemelkedés, tüsszögés fejfájás és izomfájdalom nélkül inkább náthára.
Mi, orvosok, tulajdonképpen rejtvényt fejtünk: a tünetekből, az előzményekből és a vizsgálat során észleltekből kell kitaláljuk, mi is a probléma. Miképpen most is.
Nézzük az Egészségügyi Világszervezet, a WHO adatait, először is azt, hogy az egyes tünetek milyen gyakorisággal fordulnak elő a betegek között:
- láz 88 százalék
- száraz köhögés 68 százalék
- fáradékonyság 38 százalék
- produktív, vagyis „nedves” köhögés 33 százalék
- nehézlégzés 19 százalék
- torokfájás 14 százalék
- fejfájás szintén 14 százalék
- izom és ízületi fájdalom 15 százalék
- hidegrázás 11 százalék
- hányás 5 százalék
- hasmenés 4 százalék.
Balszerencsés körülmény, hogy mindezen tünetek a nálunk épp most a vége felé járó influenzavírus fertőzésre is jellemzőek.
Még egy csokor adat a WHO-tól, konkrétan a koronavírusos betegség lefolyásáról:
- enyhe vagy közepes 80 százalék
- súlyos 14 százalék
- kritikus (vagyis légzési elégtelenséggel, több szervi érintettséggel jár) 6 százalék
- a halálozás a teljes fertőzött populációban becslések szerint 2-3 százalék között változik.
De hogy ne legyen annyira egyszerű a dolog: számos táblázat látott napvilágot, grafikonok, kimutatások, melyeket nehéz értelmezni, olykor egymásnak is ellentmondanak, ami a járvány jelenlegi fázisában érthető.
A betegség emberről emberre terjed, jellemzően cseppfertőzéssel. A fertőzött egyén köhögéssel tüsszentéssel kórokozókat szállító, apró váladékcseppeket juttat a levegőbe, melyeket belélegezve akvirálhatjuk, vagyis szerezhetjük meg tőlük a fertőzést. Emellett a váladékcseppekkel szennyezett felületek érintésével is fertőződhetünk.
Ebből következik a megelőzés alapszabálya: köhögéskor, tüsszentéskor használjunk zsebkendőt, lehetőleg egyszer használatosat. Adott estben maszk és a gumikesztyű is szükséges, mégpedig azért, hogy védjen minket, s védje, ha mi magunk hordozók vagyunk, a környezetünket.
A lappangási idő általában öt-hat nap, de lehet csupán kettő, vagy akár huszonegy is. A fertőzőképesség a tünetek meglétekor a legnagyobb, de előtte és utána is fertőzhetünk.
Leírhatatlanul fontos a rendszeres és hatékony kézmosás. Itt is vegyük át, hogyan:
1. nedvesítsd be a kezed tiszta, langyos folyóvízzel;
2. engedj a kezedre folyékony szappant,
3. dörzsöld össze a kezedet legalább 15- 20 másodpercig, az ujjközöket sem kihagyva,
4. öblítsd le a szappant tiszta langyos vízzel,
5. töröld szárazra a kezedet egyszer használatos papírkéztörlővel, itt is ügyelve az ujjközökre,
6. zárd el a csapot az egyszer használatos kéztörlő használatával.
Tudom, van, aki halhatatlannak képzeli magát, de itt nem csak az egyénről van szó. Egy járvány megfékezése a tét, ennek részeként az, hogy másokat ne sodorj veszélybe.
Ez nem egy egyszerű influenza. Sokan meghalhatnak, ám az áldozatok száma a fertőzöttek számának csökkentésével csökkenthető.
Vagyis: ha kevesebb a fertőzött, kevesebb lesz a tragikus végkimenetelű eset is.
A feladat most az, hogy függetlenül attól, mit hiszel és mit nem a hírekből, tégy meg mindent , hogy minél kevesebb embert veszítsünk el.
Ezért kerüljük a közösségeket, a találkozásokat, vagyis maradjunk otthon! És különösen az idősekre vigyázzunk, ők a legveszélyeztetettebbek, ne látogassuk őket, más módon tartsuk velük a kapcsolatot, s értessük meg velük, hogy mindez az ő elemi érdekük.
Orvos vagyok, arra esküdtem, hogy segítek. Most mégis ülök itthon, mert így tudok a legkevésbé ártani. Érzések kavarognak bennem, a „menni kéne” és a „tenni kéne” évtizedes parancsa harcol a belátással, ami azt mondatja velem: maradjak idehaza.
És maradok is.
Mert:
- az elmúlt három hétben az influenzajárvány miatt naponta harminc beteg gyereket láttam el, minddel ott volt valamelyik szüleje, vagyis ez naponta hatvan ember, tizenöt munkanapon kilencszáz találkozás csak rendelési időben,
- az elmúlt két hétben édesanyám és Tamás temetésén személyesen is százak biztosítottak az együttérzésükről, amit a többség fizikailag is megerősített kézfogás, ölelés formájában,
- és mert bármennyire nem érzem is, a veszélyeztetett korosztályba tartozom.
Vagyis meglehet, hordozom a vírust, és ha utcára, pláne rendelőbe merészkednék, megbetegítenék sokakat.
Ha bárki a környezetedben fertőzésgyanús, szólj neki, hogy semmiképp ne menjen a rendelőbe, hanem hívja valamelyik zöldszámot.
Szintén a fertőzésveszély csökkentése érdekében te is telefonálj, ha akár te, akár a gyereked betegszik meg.
Vigyázzunk egymásra, vigyázzatok magatokra.
Kiemelt kép: Mohos Márton/24.hu