Csakazértis „Vive La Solidarité! Vive La Liberté! Vive La Republique!”

A gyűlölködés nagykereskedőiként – Voltaire szellemében – életünket adnánk, hogy a magyar jezsuita beszélhessen, írhasson.
Kapcsolódó cikkek

Még el sem temették a párizsi mészárlás áldozatait, de máris megjelentek azok a vélemények, amelyek szerint ugyan a gyilkosságra nincs mentség, de azért az áldozatok is provokáltak. Olyan messzire azonban talán – a tévedés kockázatával – kevesen merészkedtek, mint Kiss Ulrich. A jezsuita szerzetes egyebek között arra kereste a választ, hogy a karikaturisták tudták-e, „hogy uszításuknak ártatlan áldozatai is lesznek, toleráns emberek, akik nem gyűlölködnek másképp gondolkodók ellen…”. Ha nem tudták, akkor „jobb esetben Jézus szavaival „nem tudták, mit cselekszenek”. Szemében a gúny, a humor tehát nem más, mint uszítás, a Charlie vagyok kitűzők hordozói pedig egyenesen „a gyűlölködés nagykereskedői, sőt exportőrei is”.

Ezek volnánk mi, hiszen a Hír24 munkatársai is csatlakoztak a világméretű szolidaritáshoz. Mivel Kiss Ulrich minket is megszólított, jelezzük, hogy bennünket egy alávaló gyilkosság háborított fel, amelyet egy vallás nevében, de annak szellemével ellentétes módon követtek el. Mi nem akarunk félni senkitől, mert tőlünk sem kell félnie senkinek.

Voltaire bölcs gondolatára utalnánk. „Egyetlen szavával sem értek egyet, de utolsó leheletemig harcolni fogok azért, hogy véleményét szabadon elmondhassa”. A Hír24 ezért ismertette a jezsuita véleményét.

Ugyanakkor jelezzük, hogy érvelését tévesnek tartjuk. Az alapján nem maradna más, mint a gyávaság, a behódolás, a tekintély megkérdőjelezhetetlensége, a félelem. A fanatikusok – bármely valláshoz is tartozzanak – kevésbé ragaszkodnak a szabadsághoz.

A Charlie Hebdo főszerkesztője, Stéphane Charbonnier (Charb) érezte a veszélyt, de kész volt meghalni az elveiért, kiállt Voltaire eszméiért. Ehhez képest a „Nem vagyok Karcsi” szerzetes azt írja, csak azért nem tűzi gomblyukára az ellen-kitűzőt, mert attól tart, hogy a sok szabadságszerető tüntető egyike-másika megverné. A fő törésvonal itt van. Meg ott, hogy mi egy kicsit tartunk Kiss Ulrichtól, de neki tőlünk biztosan nem kell félnie. 

Utóiratként álljon itt egy I. Napóleonnak tulajdonított mondás.

„Du sublime au ridicule il n’y a qu’un pas. A fenségestől a nevetségesig csak egy lépés van”.

 

Fotó: Hír24/Pál Anna Viktória

Címkék: charlie hebdo