Az utóbbi tizenhárom évet Magyarország csodakorszakának nevezte, felélesztené a mecenatúrát, és aljasságnak nevezte a Böjte Csaba körüli botrányt Csák János kulturális és innovációs miniszter a Mandinernek adott nagyinterjújában.
A miniszter beszélt az Operaház élére újra kinevezett Ókovács Szilveszterről, akit a minisztérium által felállított bizottság nem javasolt a posztra, Csák mégis őt választotta vezetőnek. Szakmai beágyazottság, vezetői tapasztalat, válságkezelés – sorolja Csák azokat a szempontokat, amelyek alapján végül az eddigi igazgatóra esett a választása. Ókovácstól azt várja leginkább, hogy segítségével „kineveljük a jövő művészeit és közönségét.”
Ismét hangot adott annak, hogy célja a kultúrafinanszírozás alapjaiban történő megreformálása, amelynek kulcsát a mecenatúra felélesztésében látja, igaz, tisztában van az ezzel kapcsolatos ellenérzésekkel, azzal, hogy sokak szerint ennek nincs meg a kultúrája Magyarországon, mások pedig koldulásként fogják fel.
2021-ben a magyar kulturális szféra finanszírozásának 80 százalékát az állam állta. Ez olyan magas arány, hogy infantilizál. Hiszen ha az államhoz kell csak menni pénzért, az leszoktat az önálló forrásszerzésről. Ennek következménye a tanult tehetetlenségnek nevezett jelenség. Márpedig a jegyárbevétel növelése is szükséges. Emellett célom, hogy felélesszük a mecenatúrát a kulturális ágazatban. Amikor előkerül ez a kérdés, többeknek bevillan, hogy korábban is voltak műpártolók, csak időközben kikoptak. Az érdekeltek nem fektettek elég munkát a megtartásukba, pedig a finanszírozás szervezése is nemes célt szolgáló szakma. Személyes feladatomnak tekintem, hogy összehozzam a művészeti és az üzleti köröket
– nyilatkozta Csák, jól működő példaként Káel Csabát és a Müpát emelte ki, ahol rugalmas árképzéssel dolgoznak szem előtt tartva azt is, hogy más a magyarok és a külföldi látogatók fizetőképes kereslete.
Csák beszélt a színházak finanszírozásáról is, amellyel kapcsolatban abban látja a probléma egyik gyökerét, hogy az egykori taórendszer következtében megszaporodtak az eltérő színvonalú kis színházak, amelynek eredményeként a nézők becsalogatása érdekében alacsonyan kell tartani az árakat, az így kieső bevételt viszont a színházak az államtól várják.
A magyar állam erőn felül segít a kultúra területén, de el kell kerülnünk a közlegelők tragédiáját. Ez azt jelenti, hogy ha egy legelőre, amely tizenöt jószágot tud eltartani, ráengedünk húszat, akkor két év múlva egyrészt letarolják, másrészt éhen halnak a gazdákkal egyetemben. Tehát ki kell alakítani az egyensúlyt, ez pedig szakmai önszerveződést igényel. Az intézményvezetőknek át kell lépniük a saját árnyékukat, és a saját színházuk érdekein túl tekintettel kell lenniük az egész szcéna jövőképességére. Ebben keresem a partnerséget
– véli Csák.
Ahogy arról mi is írtunk, a Városligetben épülhet fel az új Magyar Nemzeti Galéria, ám a miniszter szerint az újabb nagyberuházáshoz jelenleg a nemzetközi környezetnek kell előbb stabilizálódnia, „van, amikor vissza kell venni a tempóból.”
Az utóbbi tizenhárom év csodakorszak volt, a magyar történelemben ilyen építkezés talán Szent István vagy Mátyás király, esetleg Bethlen Gábor ideje alatt történt. Na meg az aranykorban, a kiegyezés után. Nem sok olyan korszak van, amely tíz évnél tovább tartott. Ezt meg kell becsülnünk. Ezért is mondom a kulturális szféra szereplőinek: lehet keseregni azon, hogy most kevesebb a forrás, de mégiscsak kitört egy háború, bankok omlanak össze a világban. Ennek ellenére mi erőnkön felül támogatjuk a kultúrát, mert hiszünk az erejében. Ha azt akarjuk, hogy Magyarország kormányzata cselekvőképes maradjon, ahhoz identitás és magabiztos kultúra kell.
A filmgyártással kapcsolatban úgy véli, hogy bár az amerikai filmiparral – amely „egy hosszú időn át felépített, bár a valóságtól messze álló életeszményt jelenít meg a vásznon” – nehéz versenyezni, a hazai filmek identitásképző ereje rendkívül fontos.
A filmgyártásunk Andy Vajna és Káel Csaba irányítása alatt sikerágazat lett, ami az országnak gazdasági hasznot is hoz. Ez remek példa a szemléletmód változására, a kultúra innovációjára. A minap láttam egy részletet a készülő Hunyadi-filmből. Nagyszabású alkotás nemzetközi koprodukcióban. Ebből is látszik, hogy javul a magyar film beágyazottsága.
Ugyan a közoktatás nem Csák tárcája alá tartozik, ám a pedagógusok helyzetéről is kérdezték a minisztert, aki úgy véli, a szakmával kapcsolatos problémák egyáltalán nem magyar sajátosságok. A tanári bérekkel kapcsolatban azt hangoztatta, hogy a Fideszhez köthető a legnagyobb tanári béremelés 1990 óta, és a kormány most is elkötelezett az ügyben, és jelentős fizetésemelést ígér a tanároknak, ám ehhez egyelőre az uniós forrásokra várnak. Csák szerint jelenleg Brüsszelben az időt húzzák, „átvertek bennünket” azzal, hogy újabb feltételeket szabnak, és ugyan Magyarország a brüsszeli vitákban is kompromisszumra törekszik, „de a gyerekeink védelmében, a bevándorláspolitikában, a békepártiságban és a genderkérdésben nincs hova hátrálnunk. Vannak olyan dolgok, amikből nem szabad engednünk, például a természetjogi alapvetésből, hogy van biológiai nemünk. Hiába operálnak át, a géned férfi vagy női marad. Értem én, hogy számos embernek vannak pszichológiai problémái, nekik segíteni kell. Minden együttérzésem azoké az embereké, akik ilyen belső feszültségben élnek, de ez egy mesterségesen fölnagyított dolog. Akik itt szervezkednek akár politikai, akár szakszervezeti oldalról, törpe pártok, törpe szakszervezetek, a tanároknak és a társadalomnak néhány százalékát képviselik.”
Csák érintette a tudományos területeket is: azt látja, hogy a kutatási eredmények és felfedezések terén elkényelmesedtek a magyarok, és hiába áramlott eddig sok pénz a kutatásba és az innovációba, javítani és szigorítani kell a követelményrendszert és a teljesítménymérést, illetve növelni kell a publikációk és a szabadalmak számát. A mesterséges intelligenciával kapcsolatban úgy véli, hogy ugyan rengeteg dologra képes már, „elszegényíti az emberi létet”, sokkal fontosabbnak tartja az emberi intelligenciát.
Csákot végezetül Böjte Csabáról kérdezték, akivel a miniszter jó barátságot ápol. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója az utóbbi időben nem a legjobb színben tűnt fel a híradásokban, az egyik hozzá köthető gyermekotthonban például szexuális visszaélések történtek, az alapítvány zavaros pénzügyeiről és egyre növekvő ingatlanvagyonáról szintén cikkeztek, ráadásul nagy port kavart Böjte eszmefuttatása a női lélek komplikáltságáról is. Csák szerint Böjtét megpróbálják meghurcolni, ami a minisztert felkavarja. „Immáron harmincöt éve ismerjük egymást. Csaba testvér a legegyszerűbb szerzetesrend szolgája. A ferencesek földhözragadt emberek, akik ott segítenek, ahol problémát látnak. Tűzbe teszem a kezem érte! Ismerem jól, soha nem járt más a fejében, mint a gyerekek jóléte, azok megsegítése, akiket épp a szüleik, nevelőik löknek el maguktól, azok, akiknek a legjobban kellene szeretniük őket. Minden rezdülésében, tevékenységében az a célja, hogy esélyt adjon nekik. Annyi gyereket láttam az otthonokban, akiről kevesen gondolták volna, hogy meg tud állni majd a lábán, és mára törvénytisztelő, normális emberek lettek, családjuk van.
Az, amivel most megpróbálják bemocskolni Csaba testvért, a legdurvább aljasság, amit el tudok képzelni. Az a bűnöző, aki beférkőzött, az alapítvány küldetését megszegve követett el bűnöket a gyerekek ellen, de hogy a gyerekek védelmezőjét megpróbálják beállítani bűnösnek, az a legnagyobb aljasság a világon.