Kémkedett, mire lelőtték – rejtélyes történet a hatvanas évek Magyarországáról

Az elmúlt években számtalan hollywoodi kémfilmet forgattak Budapesten – így született meg például az Én, a kém, a Kémjátszma, a Suszter, szabó, baka, kém, A kém, valamint A kém, aki dobott engem –, a magyar főváros utcáin azonban a múltban nem csak kémnek öltözött színészek, de valódi hírszerzők is megfordultak.

A második világháború évei alatt megjelent szovjet kémek például a kommunista hatalomátvétel után sem tűntek el, sőt, a beszervezett magyarok is a Szovjetuniót segítették az információkkal.

Kapcsolódó

Hogyan lett Budapest a kémek fővárosa?

A kém, aki dobott engem már a sokadik kémfilm, amit Budapesten forgattak. Korábban itt kémkedett Brad Pitt, Eddie Murphy, Mark Strong és Jason Statham is. Magyarázatra van szükség.

Azokból persze nem túl sok volt hasznos, de a lényegen ez semmit sem változtatott: a hidegháború utolsó húsz évére Magyarország lett a két szuperhatalom közti, a másik fél titkosított adatainak megszerzéséért folytatott harc egyik központja.

A kor lapjaiban ezekről persze keveset olvashatunk, egy 1968-as eset azonban bejárta a magyar sajtót. A Magyar Távirati Iroda által kiadott néhány soros, kevés, valóban használható részletet tartalmazó hírt az Esti Hírlap osztotta meg a legteljesebben:

A cikk apró változtatásokkal több megyei lapban is megjelent, változatos címekkel, a katonai létesítmény helyére, a férfi sérüléseinek súlyosságára, illetve az ügy folytatására azonban nem derült fény.

Vajon Willibald tényleg információkat akart szerezni, vagy egyszerűen csak az egy-két napos nyaralásokra Hegyeshalmon át az országba érkező turisták egyike volt, aki túl kíváncsi volt, és nem értette a nyilvánvalóan feszült magyar őr szavait? Mindkét eset lehetséges.

A férfi ma nyolcvanhárom, esetleg nyolcvannégy éves lehet, így a történetet így akár még ő maga is elmesélhetné. Erre azonban kicsi az esély, hiszen az elhunytakról való online megemlékezést lehetővé tévő Trauer & Gedenken oldalán neve mellett a 2018. január 10-i halálozási dátum áll.

A névazonosság akár véletlen is lehetne, a születési dátum (1936. február 29.) azonban tökéletesen illik a képbe, hiszen a férfi

az incidens idején tényleg éppen harmincegy éves volt.

A kapcsolatot a születési hely is erősíti: Budaörsön a XVIII. századtól a második világháború végéig éltek nagy számban svábok, így akár ő is egy lehetett azon gyerekek közül, akiket szüleikkel együtt 1946. január 19-én vonattal indítottak el Németország felé.

A három éve Heilbronn Horkheim nevű, a Szent Gellért Magyar Katolikus Egyházközségnek otthont adó városrészének temetőjében nyugvó férfi talán régi barátait vagy az országban maradt rokonait látogatta meg, amikor a lövés érte.

Balesetek, embercsempészek

A nyugatnémet állampolgárok 1968-ban egyébként meglepően sok borsot törtek a magyar hatóságok orra alá, sőt, súlyos baleseteket is okoztak. A különböző hírlapok persze minden egyes esetről beszámoltak, hiszen bizonyítani kellett, hogy a hanyatló Nyugaton nem csak a mindennapok és a politikai berendezkedés rosszabb, de az emberek is:

• „A Belügyminisztérium szervei előzetes letartóztatásba helyezték Horst Graffundert, aki külföldi állampolgárokat akart gépkocsiban elrejtve külföldre csempészni.” (Magyar Nemzet, feb. 28.)
• „Florian Brosch Püspökladányban személygépkocsijával úgy hajtott rá a 42. számú útról a 4. számú útra, hogy — az »Állj! Elsőbbségadás kötelező« jelzőtábla ellenére — a kereszteződés előtt nem állt meg, nem biztosított zavartalan áthaladást Hajkó László Püspökladány, Bezerédi utca 2. szám alatt lakó motorosnak. A motoros már nem tudta kikerülni a hirtelen eléje hajtó személygépkocsit. A baleset során Hajkó László könnyű sérüléseket szenvedett.” (Hajdú-Bihari Napló, márc. 27.)
• „Mosonmagyaróváron Johann Zeller 24 éves kereskedő […] személygépkocsijával elgázolta Németh Péter 13 éves iskolai tanulót aki kórházba szállítása után meghalt.” (Magyar Nemzet, ápr. 17.)
• „Ittas állapotban túl gyorsan vezette személygépkocsiját május 13-án a kora hajnali órákban Nemescsó és Kőszegpaty között Witzmann Ferenc nyugatnémet állampolgár. Az egyik kanyarban elvesztette uralmát a jármű felett, mely kisodródott az úttest szélére, majd bukfencezve egy vizesárokban kötött ki. Witzmann nyolc napon túl, utasai közül Tar Kálmán nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Az anyagi kár 20 ezer forint. Az esetet súlyosbítja, hogy »elfelejtették« jelenteni a rendőrségnek. ” (Vas Népe, máj. 15.)
• „Az NSZK-ban az 1950-es évek óta működik egy bűnszövetkezet, amely NDK-beli állampolgárokat nyugati országokba szöktet. A szervezet egyik irányítója, Hasso Herschl nyugatnémet állampolgár az 1960-as évek elején önállósította magát. Mint minden valamire való vállalkozás, az embercsempészet sem nélkülözhette az új technikát. Egy Dodge Polara személykocsit szellemes megoldással átalakítottak úgy, hogy műszerfala egyetlen gombnyomásra lenyílott, és mögötte egy ember elrejtőzhetett. […]  Horst Graffunder 36 éves ingatlankereskedő, nyugat-berlini lakos — mint hajtási igazolványából kitűnik — még nem volt elég régi motoros. S talán ezért történt, hogy vezetésével a Dodge Hegyeshalomnál, a határon elcsúszott — egy banánhéjon.
  Graffunder különben 1967-ben került kapcsolatba a szervezet vezérével, s már 1968 elején a nevére íratták a kocsit. Feladata az volt, hogy Jürgen Antlitz és Waltraud Schenk NDK-beli állampolgárokat — akiket gyengéd szálak fűztek egymáshoz — Budapestről Ausztriába csempéssze. A Dodge és a szervezet — akár egy angol krimi — olajozottan működött. […] Graffunder először Waltraud Schenket vitte Győrbe, Antlitz vonaton utazott utánuk. Egy presszóban találkoztak, majd a Dodge útra kelt velük.
  A határ közelében Waltraud elrejtőzött a műszerfal mögé. Ám egy kíváncsi határőr, aki különben él-hal az új technikáért, kissé tapintatlanul megnyomta azt a fránya gombot a műszerfalon. A berendezés kifogástalanul működött, a fal kinyílt s mögötte előtűnt elrejtett utasa. Graffunder ekkor felajánlotta a határőröknek tömött pénztárcáját. Pechje volt, nem fogadták el.
  Két nap múlva Antlitzot is elfogták. Az ügyészség az embercsempészési ügyet a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak, a szerelmes szökevényeket pedig az NDK hatóságainak adta át. Hát… nem minden krimi végződik happy enddel.” (Magyar Hírlap, máj. 23.)

• „Fonyódliget és Balatonboglár között Johan Arnold 34 éves géplakatos, nyugatnémet állampolgár személygépkocsijával elgázolta a vele szemben motorkerékpáron szabályosan haladó Gazdag Zsigmond 53 éves postahivatalvezetőt. Gazdag a helyszínen meghalt, a motorkerékpár utasa, a szerencsétlenül járt ember 15 éves, Tamás nevű fia súlyosan megsérült. A vizsgálat során megállapították, hogy a balesetet Johan Arnold szabálytalan előzése okozta. ” (Népszava, júl. 31.)