James Bond neve a 60-as években összeforrott a Rolex-szel. Olyannyira igaz ez, hogy a mai napig sokan a Rolex Submarinert tartják az eredeti 007-es órának. A híres 6538-as több filmben is szerepelt, de először a Dr. No-ban tűnt fel Sean Connery csuklóján. A búváróra tökéletesen illett a szuperkém karakteréhez, mivel hordható volt szinte bármilyen élethelyzetben. Remekül mutatott egy pólóval és farmerrel, de akció közben is lehetett viselni, sőt, öltöny mellé is kiválóan passzolt. Connery a filmekben ráadásul nem az eredeti fémszíjjal hordta, hanem egy kisebb, szövetből készült, bújtatható NATO-szíjjal, ami még több karaktert adott az órának. A NATO-szíjakat korábban katonák hordták, mivel a bújtatható megoldásnak köszönhetően az óra biztonságosabban rögzült a csuklóhoz, raáadásul kényelmesebb is volt, mint a bőr- vagy a gumi-szíj. A filmek hagyományt teremtettek, mivel a híres, fekete csíkos szíjakat ezután Bond-szíjaknak kezdték hívni.
A másik ikonikus Bond-óra már a 007-es mozik új érájából származik, egészen pontosan a Pierce Brosnan-féle filmekből. A 90-es években az Omega szerződést kötött a James Bond-franchise-zal, így az 1997-es A holnap markában óta már ilyen órákat hord a csuklóján Őfelsége titkos ügynöke. Az Omega a Rolexhez hasonlóan egy búvárórát adott Bondra, egészen pontosan egy Seamaster Professional 300-at, ami legalább annyira sokoldalú és stílusos, mint a Rolex Submarinere.
Az együttműködés hatalmas siker lett, a közönség imádta az Omegát, a film után egyérteműen ez lett a cég legnépszerűbb modellje. Az Omega még mindig együttműködik a Bond-filmek gyártójával, így természetesen Daniel Craiget is ők látják el órával, ő egy Seamaster Planet Ocean kiadást hordott először, a Casino Royale-ban.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1200" width="1600" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A filmben egyébként el is helyeztek egy finom, elegáns, de határozott fricskát a Rolexnek.
Fontos tudni, hogy a 70-es és 80-as évek órás szempontból nagyon érdekesen teltek. 1969-ben volt a kvarckrízis, ami jócskán átrajzolta az óragyártók térképét. Ebben az évben debütált a svájci órapipart kis híján kicsináló kvarctechnológia. Az újítás térnyerése és elterjedése javarészt a Seikónak köszönhető, a japán cég innovációja szó szerint tekert egyet az egész iparágon, az új szelek pedig a Bond-filmeket is elérték. Laikusként nehéz elképzelni, de a kvarcórák anno nem épp az olcsóság és az elérhetőség szinonímái voltak, épp ellenkezőleg. Az új csúcstechnika drága volt, méghozzá nagyon, sőt, kimondottan luxusterméknek számított. Így kerülhetett James Bond kezére egy minden szempontból formabontó, már-már csúnya, otromba, de mégis nagyon menő óra, a Hamilton Pulsar Astronaut. A futurisztikus Pulsar a korábbi analóg (tehát mutatós) órákkal ellentétben egy digitális óra volt és természetesen elemmel működött.
A Pulsar azért volt nagyon merész választás, mert nagyjából mindennek az ellentéte volt, amit korábban a Bond-órák képviseltek.
A cég akkoriban a Hamilton nevű óragyártó leányvállalata volt, de az amerikaiak később eladták a brandet a Seikónak, akik azóta is birtokolják a Pulsar jogait. És ha már a Seikónál tartunk: kevesen tudják, de James Bond japán órákat is hordott, nem is egyet. Az 1977-es A kém, aki szeretett engemben Bond egy Seiko LC digitális kvarcórát visel. Az óra jó lenyomata az időszaknak, akkoriban ugyanis szinte mindenki hasonló digitális órákban járkált, hasonló formájú órákat gyártott a CASIO és a Timex is.
A Seiko utoljára az 1981-es Szigorúan bizalmasban tűnt fel, a filmben Roger Moore egy H357-es modellt viselt, amely digitális és analóg óra is volt egyszerre. Ez a számlapkiosztás ma már elég bénának tűnhet, de a 80-as évek elején nagyon új és menő dolog volt, hogy az óra nemcsak a mutatók állásával jelezte, hogy mennyi az idő, hanem ki is írta nekünk a kijelzőre.
Kiemelt kép: Sputnik / AFP