Az archeológia világát megrázó felfedezésre bukkantak néhány nappal ezelőtt a longobárdok észak-olasz nekropoliszainak egyikét feltáró kutatók, hiszen a VI.-VIII. század köztött a mai Verona közelében született sírok közt a várakozásoknak megfelelően előtűnő több száz átlagos csontváz, illetve fej nélküli lovak és agarak maradványai közt egy igazi meglepetés várta őket:
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="692" width="675" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A római Sapienza Egyetem kutatója, Ileana Micarelli a Journal of Anthropological Sciences című szaklapban megjelent tanulmányában árult el néhány részletet a férfiről, akinek a nyomok szerint egyetlen jól irányzott csapással távolították el a karja egy részét. A miértre azonan továbbra sincs válasz.
“Az egyik lehetőség szerint a végtagot egészségügyi okokból távolították el: az alkar talán egy baleset miatt tört el olyan szerencsétlenül, hogy a teljes felépülésre nem volt esély. A longobárdok kultúráját ismerve azonban az is meglehet, hogy a veszteség épp harc közben érte.”
– írta.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="683" width="641" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A csontvég vizsgálata biomechanikus nyomás jeleit tárta fel, így egyértelművé vált, hogy a pengét nem csak halála után helyezték mellé, hanem egykor egy, a vállhoz csatlakoztatott, bőrlapokkal és bőrszíjjal helyére rögzített protézis része lehetett. Ezt a hipotézist támasztja alá a vállcsontban lévő mélyedés, illetve fogmaradványok vizsgálata is, melyeken jól látszanak a bőrszíj szájjal való gyakori megszorítása által okozott kopások.
A régészek a közelben egy D-alakú, mára már jórészt lebomlott szerves anyagból készült csatra bukkantak – ez jó eséllyel a protézis része lehetett.
A felfedezés nem csak a kard miatt érdekes, hiszen ezzel újabb bizonyíték született arra, hogy a longobárdok körében igen magas értéke volt az emberi életnek, a sérült harcosok pedig számíthattak a közösség segítő erejére.