Ölés, lopás, nemi kicsapongás – mi legyen ezekkel?

A dalai láma megírta, szerinte mi kell a boldogsághoz. Hiszen "amikor egy nyílvessző eltalál, nincs idő megkérdezni, hogy ki lőtte ki, s milyen fajta nyílvessző volt". Matiné.
Kapcsolódó cikkek

Megbarátkozni mindenkivel

Az önzetlen emberbaráti szeretetnek csak egy arca van: kedvesség másokkal szemben. Ezzel az önzetlenséggel viszont másoknak és magunknak is használunk, mind itt és most, mind pedig hosszú távon.

Mi az a Matiné?

Egy-egy regényből mutatunk részletet, jobbára kortárstól, remek szövegeket, történeteket. Ha tetszik, az oldal alján ott a kötet szerzője, címe, kiadója, irány a könyvesbolt vagy a könyvtár.

A Matiné eddigi termését itt találni.

Ahogy egy tibeti láma, Kunu Tendzin Gyelcen mondta: „Ha az összes ember barátja szeretnél lenni, fejlessz ki magadban szeretetet és együttérzést irántuk! Ha az összes ember szellemi vezetője kívánsz lenni, alakíts ki magadban szeretetet és együttérzést! Ha mindenkin segíteni akarsz, alakíts ki magadban szeretetet és együttérzést!” Ha világkorszakokon át keresgélnéd a legjobb módszert a tartós boldogság elérésére, akkor is csak arra jönnél rá, hogy ennek a szeretet és az együttérzés kifejlesztése az egyetlen módja.

Azzal, hogy tudatára ébredünk mások létezésének és kifejlesztjük magunkban az irántuk való tiszteletet, mi magunk is sokkal boldogabbak és elégedettebbek leszünk, ami már eleve azzal a külsődleges hatással jár, hogy békés légkört teremt. Például, ha egy emberekkel teli szobában valaki mérges lesz és kiabálni kezd, mindenki számára feszültté válik a légkör. Ha azonban egy csoportban mindenki szívélyes érzéseket és tiszteletet táplál egymás iránt, akkor békés, harmonikus lesz az atmoszféra. A külső a belsőből sugárzik ki. Ha durva és goromba szándékaink vannak, azt mindenki megérzi, bármily kellemesek legyenek is a körülmények.

Belső állapotunk a leglényegbevágóbb. Ha tudatilag kényelmetlenül érezzük magunkat, akkor a külső dolgok egyáltalán nem segítenek. Ám ha bensőnkben szeretet, szívélyesség és jóság lakozik, akkor a külső problémákat könnyebben el tudjuk fogadni, és könnyebben szembe tudunk nézni velük.

Kétséges, hogy a gondokat haraggal meg lehetne oldani. Lehet, hogy ideiglenes sikerre vezet a közvetlen céllal kapcsolatban, s rövid időre némi kielégülést nyújt, de a harag végső soron csak további nehézségeket okoz. (Nincs szükség arra, hogy felsoroljuk ennek számos esetét, mely a múlt évszázadban és ebben a században újra bekövetkezett.) Minden, haraggal végrehajtott cselekedet elhamarkodott. Ha a másokkal való őszinte törődéssel nézünk szembe a problémákkal, talán nem érünk el olyan hamar sikert, de tovább fog tartani.

Fotó: Thinkstock

Mostanában különösen elszomorító észrevenni, hogy szörnyű nyomorúságban élő embereken gyakran politikai megfontolásokból nem segítenek. Sokan áttételesen annak hatásától szenvednek, hogy a kormányok túl sok pénzt fordítanak a fegyverkezésre, s emiatt elhanyagolják az olyan alapvető szükségleteket, mint a mezőgazdaság. Ennek eredményeképpen, amikor természeti katasztrófa sújt le, a helyzet mindig reménytelen. Mások közvetlenül attól szenvednek, hogy egy közösség iránti diszkrimináció miatt elhanyagolják őket. Ha egy amerikai katonát ölnek meg, azt mindenki azonnal tudja, ám azzal kevesen törődnek, hogy hány civil vagy katona halt meg a másik oldalon. Pedig mindenki, aki az életét vesztette, emberi lény volt, akinek értékes volt a saját élete.

Az, hogy szükséget szenvedő emberekről politikai okokból nem veszünk tudomást és magukra hagyjuk őket, elárulja, miben szenvedünk hiányt. Értelmesek és erősek vagyunk – elég erősek ahhoz, hogy népeket zsákmányoljunk ki és elpusztítsuk a világot –, ám a valódi jóság és szeretet hiányzik belőlünk. Van egy indiai mondás:

Amikor egy nyílvessző eltalál, nincs idő megkérdezni, hogy ki lőtte ki, s milyen fajta nyílvessző volt.

Hasonlóképpen, amikor emberi szenvedéssel találjuk magunkat szembe, fontos, hogy részvéttel reagáljunk, ne pedig azok politikáját kérdőjelezzük meg, akik segíteni akarnak. Ne azt kérdezzük, hogy az illető ország barát vagy ellenség, hanem inkább így gondolkodjunk: Emberi lényekről van szó, akik szenvednek, s épp annyi joguk van a boldogságra, mint nekünk.

 

Ne árts másoknak!

Ez a test még akkor sem fog mintegy száz évnél tovább tartani, ha szerencsések vagyunk. Nem olyasvalami, amit továbbvihetünk a következő életünkbe. Végessége azt jelenti, hogy az olyan fizikai tulajdonságoknak, mint az erő és a mozgékonyság, megvannak a határai. Fontos, hogy dolgozzunk azon határtalan tulajdonságokon, melyek jelen életünkön túl is értékesek lesznek. E kifinomult magatartásformák, melyeket belső elmélkedés útján érhetünk el, ezt az életet is gazdagabbá teszik.

A tudat képzésére szolgáló buddhista gyakorlatok két mondatban foglalhatók össze:

Ha képes vagy rá, segíts másokon! Ha nem vagy rá képes, akkor legalább ne árts nekik!

Mindkettő alapja a szeretet és az együttérzés. Először is uralmat kell szerezned az ártó hajlamaid fölött, hogy szándékosan megtartóztathasd magad az ártalmas fizikai és verbális cselekedetektől. A főbb fizikai erénytelenségek az ölés, a lopás és a nemi kicsapongás; a főbb verbális erénytelenségek a hazudozás, a megosztó beszéd, a durva beszéd és az értelmetlen fecsegés; a legfőbb tudati erénytelenségek pedig a mohóság, az ártó szándék és a helytelen nézetek.

Fotó: Thinkstock

E tízfajta cselekedettel mind másoknak, mind önmagadnak szenvedést okozol.

Az ölés nem más, mint véget vetni egy érzőlény életének, akár saját cselekedeteid által, akár mások rákényszerítésével. Olykor vágyból fakad; mint például egy állat megölésekor a húshoz való ragaszkodás miatt. Máskor ellenségeskedés az oka; mint bosszúálláskor, vagy akár gyűlöletes zavarodottságnak is tulajdonítható; például amikor valaki azt hiszi, hogy az állatáldozat haszonnal jár. Mindnyájunkban ott lappang a lehetőség, hogy egy gyilkossághoz hasonló bűntényt kövessünk el. Amíg a vágy, gyűlölet, ragaszkodás, féltékenység vagy tudatlanság jelen van bennünk, addig a bűntény lehetősége is fennáll.

Fontos megértenünk azt, hogy a nem kívánt következményekkel járó testi és verbális cselekedetek nem csak úgy maguktól keletkeznek, hanem a tudati motivációnktól függően jelennek meg. A hibás tudatállapotok hatására hibás cselekedeteket hajtunk végre. A káros fizikai és verbális cselekedetek megfékezéséhez tehát a gyökerükhöz, a tudathoz kell lenyúlnunk, s azt megzaboláznunk. A szeretet gyakorlásának ezt a szintjét egy mondatban össze lehet foglalni: Ne árts másoknak!

Őszentsége, a dalai láma: A szeretet kiterjesztése

Helikon, 2015

Kiemelt kép: REUTERS/Eric Vidal