Tudta, hogy Hajós Alfréd nem csak úszóként, hanem építészként is elismert volt?

Az 1878. február 1-én egy budapesti zsidó családban született, sokszor egyszerűen csak a Magyar delfinként emlegetett Guttmann Arnold tizenhárom évesen, apja Dunába fulladását követően döntötte el, hogy megtanul úszni. Öt évvel később, a Magyar Úszó Egyesület tagjaként az első újkori olimpia mindkét gyorsúszószámát – a vízből indított 100 métert, valamint egy hajóról a partig tartó 1200 métert – megnyerte, annak ellenére, hogy a korabeli leírások szerint a tengervíz mindössze tíz, illetve tizenhárom fokos volt.

Hajós 1:22.2-es teljesítménye száz méteren saját korában csodálatos volt, de a sportág, valamint a mezek fejlődésének köszönhetően ma ez semmire nem lenne elég – a New York Times vonatkozó anyaga szerint Hajós mindössze a medence alig több, mint feléig (58 méterig) jutott volna ezzel az idővel:

Úszókarrierjéről természetesen már mindenki hallott, arról azonban kevesebben, hogy az olimpia után a Hajós Alfréddá vált Guttmann nem maradt sokáig az úszás világában – az atlétikára, tornára, és labdarúgásra váltott, sőt, újságíróként is fontos tényezővé vált a magyar sportéletben.

Hajós a fociban is szép eredményeket is ért el: az első nyilvános magyar futballmérkőzés egyik résztvevőjének, a Budapesti Torna Club kezdőcsapatának tagja volt, sőt, 1904-ig játszott is a BTC-ben, ez idő alatt két bajnoki címhez (1901, 1902) segítve az együttest.

A sportág magyarországi elterjedését szövetségi kapitányként (1906-ban két mérkőzés erejéig) és játékvezetőként is segítette: 1897-től tíz éven át vezetett mérkőzéseket, sőt, egy idő után, a FIFA bírói keretének tagjaként válogatott és külföldi mérkőzéseket is vállalhatott.

Korán induló sportkarrierje mellett a továbbtanulásra is gondolt: a Műegyetem építészmérnöki karának sikeres elvégzése (1899) után előbb a Vajdahunyadvárat is létrehozó Alpár Ignác, majd a magyar szecesszió úttörője, a többek közt az Iparművészeti Múzeumot, az Andrássy úti Balettintézetet és a kőbányai Szent László-plébániatemplomot is tervező Lechner Ödön irodájában szerzett tapasztalatot.

1907-ben Villányi Jánossal közös irodát nyitott, stílusában pedig a szecesszióról előbb az eklektikára, majd a modernizmusra váltott. Sporttelepek és uszodák sorát tervezte meg, de nem sportirányú megbízásai is szép számmal akadtak. Mai válogatásunkban néhány elkészült, és tervfázisban maradt művét is bemutatjuk.

A Református Egyház Zsinati Központja, 1908-1909

A szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium épülete, eredetileg Vakok Intézete, 1910

A miskolci Weidlich-palota, 1911

A szabadkai bankpalota (1911)

A miskolci Lichtenstein-palota (Hitelintézeti Palota), 1912-1913

A híres debreceni Aranybika Szálló, 1915

Kora Európájának legmodernebb stadionja, a Megyeri úti Szusza Ferenc Stadion (1922), melyet 2000-2001-ben átépítettek

Népkerti Vigadó, Miskolc (átépítés, 1926-1927)

A margitszigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, Magyarország első fedett sportuszodája (1930)

Strandfürdő, Balassagyarmat (1935) – Az öltözők és más építmények deszkáit a második világháború után jórészt széthordták

Néhány, tervpályázatokon sikerrel szerepelt, de a megvalósításig el nem jutott terve:

A nagykanizsai főgimnázium és társház tervpályázata (1903), Siklós Árpáddal közösen

A kolozsvári egyetemi könyvtár terve (1904), Villányi Jánossal közösen

A magyar kereskedelmi csarnok tervpályázata (1913), Villányi Jánossal közösen

Legnagyobb szakmai sikerét az 1924-es olimpián Lauber Dezsővel közösen érte el, de sportteljesítmény helyett egy stadion tervével szerzett ezüstérmet (aranyat nem osztottak ki) – az 1912-1948 közt megrendezett hét olimpián művészeti versenyeket is rendeztek különböző témákban, melyek teljes listája itt olvasható.

Zsidósága ellenére a zsidótörvények hatása alól jó ideig felmentették, de a holokauszt idején neki is bújkálnia kellett. A viharos évek után irodáját már nem nyitotta újra, de a főváros újjáépítéséből tevékenyen kivette a részét – egykori mestere, Alpár Ignác városligeti munkáján, a Vajdahunyadváron, valamint a szintén általa tervezett Szabadság téri Tőzsdepalota helyreállításán is dolgozott.

Hetvenhét évesen, 1955. november 12-én hunyt el. Síremléke felesége, Blockner Vilma családi sírjának része, és a Kozma utcai izraelita temetőben található, amelyről nemrégiben készített hosszú képriportunkat itt olvashatja.

Fotók és információk: Wikimedia Commons, OR-ZSE, Alensha, Stadiumguide, Nyugat.hu, Hungaricana Postcards, Református.hu, Dobrossy I.: Miskolc írásban és képekben, Kisvárosi Történetek, Borsod Online, Műemlékem