Angele és Tony [filmpremier]

Mindig dühítő, ha bőrfotelek és kubai szivarok közt ülve dicséri valaki a nyomor és a szegénység jellemnevelő hatását, és a francia művészfilm (de sokszor a magyar is) igyekezete is visszás szokott lenni, amikor a társadalom alsóbb rétegeibe akarnak belenyúlni, amikor az egyszerű emberek hétköznapjain készülnek meghatódni, a mindennapok durva küzdelmét akarják megörökíteni. Íme, az ember, emeli fel mutatóujját két kaviáros szendvics között a rendező egy párizsi partyn, esetleg Cannes-ban egy producer jachtján elmorzsol egy könnycseppet a szomáliai éhezőkért.

Ez a film sem tűnik jobbnak társainal, nem szűkölködik modorosságokban, megszokott panelekben: rögtön egy nem túl intim együttléttel indítunk, amelyért, mint később kisül, a nő egy játékot kap az aktuális férfitól, melyet a gyerekének adna születésnapjára. Ó, sóhajtunk fel ezen a modorosságon, de a nő kisvártatva Bretagne fehér szikláinál áll, a tengernél – ááá, hát francia film már tényleg nem lehet tenger nélkül – ahogy magyar film sem nélkülözheti a síkhülye rendőrfigurákat?

Mindezek ellenére a film nem süpped bele sem a fent fölvázolt értelmiségi szerepekbe, nem tekint elnéző mosollyal a nép egyszerű gyermekeire, nem is próbál biztató, kissé haragos mosollyal “Veletek vagyunk!”-érzést kelteni. Nem, Alix Delaporte csak arra kíváncsi, hogy két teljesen különböző ember, a nem túl jó anya, nem túl polgári Angéle és a konzervatívabb, lefojtottabb, halász Tony miként kerül egymáshoz egyre közelebb. Egyszerű eszközök, kis konfliktusok, kis találkozások, mégis az ember egyre otthonosabban és jobban érzi magát a történetben, és a lassú, de nem erőltetetten poetikus, egyszerű, de nem túl modoros film működni kezd.

Köszönhető mindez a jó színészi játéknak (Clotilde Hesme, Grégory Gadebois), és a kellően alázatos, visszahúzódó rendezésnek. Így végül ez a kis történet egyre univerzálisabb lesz, s nyomát sem találjuk a visszatetsző, fentről lenéző, oly gyakori művészfilmes kudarcnak.

Kinek ajánljuk: halkedvelő, szerelmi életet élő egyéneknek

Kinek nem ajánljuk: aki nem szereti megváltoztatni meghozott ítéleteit