A két nagy médianagymester játszmájában a múlt héten az RTL Klub csinált egy vezércselt, most a TV2 válaszlépése következik, melynek neve A Nagy Duett. A logikája ugyanaz, mint hajdan a Szombat esti láznak volt: egy híres profi és egy híres nemprofi együtt ad elő valamit, előbbi segít az utóbbinak, akivel jobb esetben azonosulunk a szorult helyzetben (azaz a híres nemprofi civillé válik), és így okkal izgulhatunk értük, amíg versenyben vannak, avagy a győzelemig. Mert persze sok páros küzd a fődíjért, ami, nem is tudom, mi lesz, de értékes biztosan. És hát lesznek érdekességek: ki ne hallaná 25 év után megint Zoltán Erikát (hirtelen nem is tudom, ő melyik versenyzői kategóriába tartozik), illetve ki nézne ki egyetlen énekhangra hasonlító jelenséget Hajdú Péterből vagy Árpa „ValóVilág” Attilából – nem is beszélve a zsűriben Balázs Kláriról? 21:20-tól meglássuk.
A szájsebészek azonban nyilvánvalóan átkapcsolnak 22:00-tól a Duna TV-re, itt ugyanis kezdetét veszi a Macska-jaj, Kusturica első komolyabb mellékalakja a saját magának emelt szoborcsoportjából (egyik utolsó pedig a Maradonáról szóló dokumentumfilmje, melyben az isteni Diegónak szerényen meg van engedve, hogy asszisztáljon a rendező úr és családja home-videójához), melyben annyi szerénység és alázat lakozik, mint ahány egészséges fog. A nagy szerb cigányromantika A cigányok idejében még hiteles volt, itt már csak képes üdvözlőlap a cannes-i filmfesztivál aktuális elnökének. Jó, hát speciel ez Velencében nyert pár díjat. Ettől függetlenül ez az egyik legnépszerűbb Kusturica-film, tehát hajrá.
Két meleg hongkongi férfi Argentínában, mi az? Az Édes2kettes című hongkongi film az európai lírai mozi egyik legjobb kortárs rendezőjétől, a hongkongi Wong Kar-vajtól. Igen, Kar-vaj igazi, klasszikus európai mozit művel nagy, epikus, méltóságteljes érzelmi világgal, amilyenre az átintellektualizált, avagy túlzásokba és ízlésficamokba eső földrajzilag európai film csak epekedve vágyik. Aki ma este hiteles érzelmekre vágyik: 22:05, m2.
A műsorkiosztás ördöge akarta úgy, hogy ma még egy édeses film kerüljön a szórásba? Az Édeshármas persze más film, mint a matematikailag eggyel kisebb társa, vígjáték egyfelől, amerikai másfelől, így itt a szexualitás fontosabb, mint a szerelem, és persze Andrew Fleming alkotása más értéket képvisel, mint Wong Kar-vajé. A főiskola koleszán véletlenül egy szobába lesz beosztva két fiú és egy lány, amiből rögtön következik, hogy testi váltógazdaság keveredik ki a dologból. Aki ma csak malackodni szeretne tévénézés ürügyén, 23:00-kor kattanjon rá a Viasat3-ra.
E.W. Schwackhamer rendező bemutatkozása 1974-ből csak jó lehet, elvégre a fiatal Nick Nolte játszik benne, s noha a rendező úr későbbi alkotásai nem hagytak kitörölhetetlen nyomot Hollywood kollektív tudatalattijában, A vád: emberölés azért még a sikerültebb krimik közé tartozik (persze Amerikában egy tisztességes iparosmunka krimi nem kelt feltűnést, csak itthon hisszük azt, hogy attól kéne az egész világnak hanyatt esnie – lásd Csak szex és más semmi). De tényleg, mit is csinálnánk, ha esküdtszéki tagként azzal szembesülnénk, hogy a gyilkossági ügyben a vádlott elleni bizonyítékok között ott van a férjünk sálja? Nyilván utánajárnánk a dolognak. Ha Önök is, 23:05, Filmmúzeum.