Az emberi lény egyszerű szerkezet, ha genitáliákat lát, kattint, ha pedig pénzt lát, izgatott lesz. Ebből a nem túl felemelő alapvetésből, felismerésből indul ki ma sok minden, köztük a TV2 új „műveltségi kvízjátéka”, amelyben a főszereplő, minden humanoid statisztéria ellenére az a negyven darab köteg pénz, amit a porondra fellépő játékosok (a pénz gladiátorai) megkapnak a küzdelem elején, majd megpróbálak megtartani.
A játék elsőre műveltségi vetélkedőnek tűnik, ám ez csak a látszat. A talányos témakörök kis részben, úgymond nyomokban tartalmazhatnak a műveltség szó eredeti értelméhez köthető kérdéseket, ám javarészt napi, gyorsan évülő információkat, bulvárhíreket, a TV2-höz kapcsolódó celebinformációkat, a popkultúra alapvetéseit kell jól ismerni ahhoz, hogy az ember eredményes legyen a játékban.
Ha most kultúratudóst akarnék játszani, prófétai látomásokban hamvasztanám el az európai kultúrát, amely, ahogy itt most jól látszik, a kvízműsorokban sem a lexikális tudást méri már, hanem a médiaismeretet – már a látszatra sem adnak ezek stb.
De nem akarok.
Persze a kérdések csak az egyik , kevésbé fontosabb része ennek a műsornak. A fontosabb hányad maga a játszó pár, és ez olykor tényleg érdekes megfigyeléseket hozhat. A TV2 úgy döntött, nem torzszülöttek harcát közvetíti egy terráriumból, mint a konkurense, hanem kissé szofisztikáltabb, kulturáltabb formában kínálja fel embertársaink rossz döntéseit, gyakran felfeslő kapzsiságát. Érdekes az a pénzhez való fizikai viszony, ahogy a játékosok magukhoz ölelik, majd taszigálják a pénzt, mint a krupiék egy illegális játékteremben – annak idején Szodoma és Gomorra valami hasonló miatt érdemelte ki az isteni vörösiszap-ítéletet. Erre rásegít Rákóczi Ferenc is, akit a csatorna némi hezitálás után Vágó István helyett tett a játékmesteri posztra. És ez jó döntésnek bizonyult, bár Rákóczi nem tudja igazán fokozni a hangulatot, folyamatos ordibálása sokszor zavaró, de amikor dumálgatni kell, amikor ő is csak egy haver, pénztáros a vegyesboltban, egy közülünk, akkor nagyon rendben van. Ez azért fontos, mert Vágó biztos remek szarkasztikus tanítómester lett volna, de erre most semmi szükség – ez a játék már nem az imponáló tudásról szól, hanem a pénzről magáról. (A műsor élőben megy – miért? Hogy lássuk, ahogy a bankók itt és most hullanak alá az alvilágba, vagy ropognak az éktelen taszigálásban?)
Kérdés, mennyire tudja lekötni a nézőket ez a folyamatos pénzfetisizmus, hisz a Legyen Ön is milliomos! maratoni sikerét annak közönhette, hogy Vágó István isten kezeként büntetett és jutalmazott, adott és elvett, képes volt minden adásban megrendezni legalább egy minidrámát. A bankjegyek jelenléte kétségkívül delejező (ajánlok egy kísérletet a kedves olvasónak, üljön fel egy buszra-villamosra-metróra, kezdjen telefonbeszélgetésbe valakivel, s figyelvén a környezete reakcióját, szője bele a pénz szót a beszélgetésébe. Többek tekintetét is magára fogja vonni ezzel.), de hogy folyamatosan, hónapokon át delejezve kívánnánk-e ülni a disznósajt és a kolbász fölött a konyhaasztalnál este hétkor?