De sikerült elfoglalni Brüsszelt?

Orbán Viktor és a Fidesz három céllal ugrott neki a vasárnapi európai parlamenti választásnak:

• elfoglalni Brüsszelt,
• megállítani a háborúpártiakat,
• és csatlakozni egy új, nagyobb európai parlamenti frakcióhoz.

Elfoglalni Brüsszelt

Ez eleve nehezen definiálható cél volt. Az Európai Parlament ugyan társjogalkotója az Európai Tanácsnak, de a valódi hatalom az utóbbinál van. Erről hosszabban is írtunk, de a lényeg az, hogy a Fidesz sem a megszerzett 11, sem az eddigi 13 képviselői hellyel nem tudta volna elfoglalni Brüsszelt.

Az Európai Unió hatalmi felosztásában valójában az Európai Tanács összetétele számít. Az Európai Tanácsban pedig az unió miniszterelnökei ülnek. Őket nem egyszerre és nem most vasárnap választották. Az Európai Tanács összetétele nem változott, maradt ugyanaz a többség, amely korábban úgy döntött, hogy befagyasztja a Magyarországnak járó források egy részét.

Az Elfoglalni Brüsszelt jelszó arra vonatkozhatott, hogy jó európai parlamenti szerepléssel a Fidesznek nagyobb felhatalmazása lett volna beleszólni Európa napi ügyeibe. Inkább volt ez belpolitikai kampánszlogen, amellyel a részvételre próbálták rávenni a saját szavazóikat.

Megállítani a háborúpártiakat

A háborúpárti-békepárti dichotómia Orbán Viktor saját politikai találmánya, nem a valóság.

A Fidesz talán ezen az európai parlamenti választáson rugaszkodott el leginkább a valóságtól a kampányüzeneteiben. Háborúpárti képviselők vagy politikai erők nincsenek az Európai Parlamentben.

Ahhoz, hogy ezt a dichotómiát valójában azonosítsuk, vissza kell fejteni, mit értenek alatta a felek. A Fidesz a békepártiság alatt egy nem túl pontosan definiált azonnali tűzszünetet és a háború végét érti. Ebben a verzióban ez nem annyira a béke-, mint inkább Oroszország érdeke lenne. Azok az erők, amelyeket a Fidesz háborúpártinak nevez, arra törekszenek, hogy Ukrajna további támogatásával elérjék az ukrán győzelmet. Mivel a háborút Oroszország indította Ukrajna ellen, és a két háborús fél közül egyedül az oroszoknak vannak csapatai a másik ország területén, így a háború leállítása is Oroszországnak áll lehetőségében.

Az Orbán által békepártinak nevezett erők nem erre a békére gondolnak, hanem arra, hogy

• Ukrajna törődjön bele az orosz agresszióba és abba, hogy területekről kell lemondania,
• illetve hogy az Európai Unió ne küldjön több fegyvert és támogatást Ukrajnába, ezzel az ukránok ne tudjanak ellenállni az orosz agressziónak.

Az Ukrajnának nyújtott támogatások mértékéről létezik vita, de béke- és háborúpárti küzdelem nincs.

Csatlakozni egy új európai parlamenti pártcsaládhoz

A Fidesz azóta nem talált magának parlamenti frakciót, hogy a kizárás elől menekülve kilépett az Európai Néppártból. A feszültség régóta érett, de végül a CEU elüldözése rontotta meg végleg a viszonyt a centrista-jobboldali tömbbel. A kapcsolat teljesen nem szakadt meg, a Néppárt tolerálta az egy sem KDNP-s képviselőt a soraiban. Ugyanakkor pénteken Semjén Zsolt bejelentette, hogy a KDNP kilép az Európai Néppártból, mert számukra erkölcsileg elfogadhatatlan Magyar Péter és a Tisza Párt tagsága az EPP-ben.

A Fidesz képviselői 2021 óta függetlenként dolgoznak az Európai Parlamentben. Ez jóval kevesebb pénzt, befolyást, hozzáférést és beleszólást jelent Európa napi ügyeibe.

Jelenleg két lehetséges pártcsalád van, amelyekhez a Fidesz csatlakozni tud. Orbán nemrég kimondta, hogy ők alapvetően az atlantista, oroszellenes, de euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakcióhoz szeretnének csatlakozni. A másik lehetséges pártcsalád az Identitás és Demokrácia (ID). Ők az ECR-től is jobbra állnak. Ez a parlamentben a populisták, szélsőjobboldaliak és oroszbarátok gyűjtőpártja. Az ID-vel szemben eddig komoly elutasítás volt a parlamentben, a többséget adó pártok nem voltak hajlandóak együttműködni vele.

És volt egy negyedik, talán kevésbé hangsúlyos cél: megakadályozni, hogy Ursula von der Leyen legyen az Európai Bizottság következő elnöke.

Erről Orbán nyíltan is beszélt, a kampány során pedig von der Leyent Soros György fia mellett ábrázolták a plakátokon.

Nem foglaltuk el

Az európai parlamenti választások eredménye egyértelmű: a szélsőjobb erősödött, de az EP-t az elmúlt öt évben irányító centrista erők kitartottak, és továbbra is többségük van a parlamentben.

Az Európai Parlament története során nagyrészt két nagy, néppártként működő pártcsalád irányított: az Európai Néppárt és a szociáldemokraták. Ez a jobb- és baloldali pártfelosztás döntött mindenről, ami Európában történt. A 2019-es EP-választásig a két pártcsaládnak többsége volt, nem volt szükség további szövetségesekre.

Ennek a két pártcsaládnak a lassú gyengülése az európai politika elmúlt évtizedeinek története. A 2019-es EP-választás után már a liberális, korábban ALDE-ként ismert, mára Megújuló Európának (Renew) keresztelt frakció támogatására is szükség volt. Ez a frakció 2019-ben azzal lett jelentős tényező, hogy ide csatlakozott Emmanuel Macron francia elnök új pártja. Ennek a három pártnak jelenleg is többsége van a parlamentben, bár kisebb, mint az előző ciklusban volt. Macron leszerepelt a vasárnapi választáson, így a liberálisok meggyengültek, de a Néppárt erősödött. Ha van igazi győztese ennek a választásnak, az az EPP: egyrészt hatalmas politikai legitimitást szerzett, másrészt gyengült a néppárti dominanciát legtöbbször kikezdő Macron.

A Fidesz ebben a ciklusban két képviselővel kevesebbet küldhet az Európai Parlamentbe. A 11 fős nemzeti küldöttség nem kicsi, sőt.

A Fidesz szereplésének külföldi olvasata mégis az, hogy Orbán gyengébb lett:

a Fidesz kihajtotta magát a választáson, a végeredmény mégis kevesebb EP-képviselő, miközben most először került lőtávolba a Fidesztől valódi kihívó, ráadásul épp a Néppártba igyekvő Tisza Párt.

Nem volt oroszpárti áttörés

Az EP-választáson a legsikeresebb pártok közül három is abba a csoportba tartozott, amit Orbán Viktor békepártinak nevezne, és amelyek valójában megengedőbbek Oroszországgal. Az osztrák Szabadságpárt megnyerte a választást, ahogy Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése is Franciaországban. A német szélsőjobboldali AfD története legjobb szereplését hozta, Kelet-Németországban a szélsőbal mellett meghatározó erő lett. De az AfD is rosszabbul szerepelt, mint korábban várták. A néhány hónappal ezelőtti felmérésekhez képest majdnem tíz százalékpontot rontottak, miközben a kereszténydemokrata jobboldal egyértelműen dominálja a német politikát.

Az oroszpárti erők hiába tudtak bravúrokat felmutatni, kevesen vannak. Az EP valamivel több mint egytizedét adják, ráadásul megosztottak is.

Valódi változást az Ukrajnához való hozzáállásban az okozott volna, ha az Európai Parlamentet irányító többség megszűnik, vagy ha jelentős változás van az Európai Tanácsban, amely a támogatásokról valójában dönt. Egyik sem történt meg. A felépülő Robert Fico lehetne még jelentős oroszpárti erő a tanácsban, de a szlovák kormányfő annak ellenére megszavazott eddig minden Ukrajnának nyújtott segélyt, hogy szavakban ellenezte őket.

Nehezen lesz pártcsalád

Egyelőre nem egyértelmű, hogyan tud majd pártcsaládot találni a Fidesz. Hiába szeretne Orbán Viktor az ECR-frakcióhoz csatlakozni, ez nem fog menni anélkül, hogy a Fidesz-kormány alapvető politikai irányokon változtatna.

Ennek a frakciónak Giorgia Meloni olasz miniszterelnök a vezetője, és a volt lengyel kormánypárt a második meghatározó ereje. Mindketten oroszellenesek.

A frakciónak több olyan kis párt is tagja, amelyeknek személyes konfliktusa van a Fidesszel. Ilyen az egyik cseh kormánypárt, amelynek Orbán az ellenfelét, az EP-ben a liberálisok között ülő ANO-t, Andrej Babis pártját támogatta. És ilyenek a svéd és finn euroszkeptikus pártok is, melyek zokon vették a NATO-csatlakozás körüli magyar akadékoskodást. De ilyen a magyarellenes román AUR is, amely öt képviselővel szeretne csatlakozni a frakcióhoz. Korábban voltak olyan pletykák, hogy Meloni azt kérte Orbántól, normalizálja a viszonyát Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel a csatlakozásért cserébe. Ennek eddig nem látszik nyoma. Ha látszani fog, lesz esély a csatlakozásra, addig nem.

Orbán abban bízik, hogy a két szélsőjobbos frakció, az ECR és az ID egyesülhet, amivel az EP második legnagyobb frakciója jöhetne létre. Erre kevés esély van. A két pártcsalád között az oroszokhoz való viszonyon túl is feszítő ellentétek vannak. Több tagpárt versenyez egymással az otthoni politikában is. Meloni ráadásul meghatározó erő szeretne lenni az európai politika centrumában, amit a többség által megvetett ID-frakció csak akadályozna.

A Fidesz ID-frakcióhoz való csatlakozásának fő akadálya a német AfD volt, a szélsőjobbos párt közelsége ugyanis végleg megszakítaná a jelenleg is gyenge kapcsolatokat a hagyományos német jobboldalhoz. Ha az AfD mégsem tud visszalépni az ID-be, léteznek olyan pletykák is, amelyek szerint új „huligánfrakciót” alakítanának az EP-ben, amelynek a neve a pletykák szerint Vera Europa (jelentése: Igaz Európa) lenne. Ehhez a még nem létező frakcióhoz szeretne csatlakozni a Mi Hazánk is, mely jó kapcsolatot ápol az AfD-vel. Abban az esetben, ha az AfD nem tagja a pártcsaládnak, a Fidesz számára sokkal vállalhatóbb lenne az ID-frakcióhoz csatlakozás. Jelenleg, a Fidesz politikájának jelentős változása nélkül valójában csak erre van reális esély.

Von der Leyen egyre biztosabbnak tűnik

Az Európai Unió vezető posztjaival kapcsolatban sosem biztos semmi. A mostani választás után viszont Ursula von der Leyen újraválasztása esélyesebbnek látszik, mint korábban. Az EPP és a német kereszténydemokraták, von der Leyen pártcsaládja és pártja a nyertesei a választásnak. A von der Leyen újrázását leginkább akadályozó francia elnök pedig egyértelmű vesztese, ahogy a másik ellenzője, Orbán Viktor is gyengült. A korábbinál konkrétabban körvonalazódnak most a négy legfontosabb poszt esélyesei.

• A bizottság elnöke von der Leyen lehet,
• a tanács elnöke a portugál szocialista Antonio Costa (dacára annak, hogy tavaly egy korrupciós ügy miatt lemondott a kormányfői posztról),
• a parlament elnöke maradhat a máltai néppárti Roberta Metsola,
• és a liberálisok kelet-európai ága kapná a külügyi főképviselő posztját, amire Kaja Kallas észt miniszterelnök az esélyes.

Von der Leyen sima újraválasztásából azonban akár a Fidesz is profitálhatna. Ha ugyanis Orbán támogatná von der Leyen újrázását, akkor – ahogy arról korábban is írtunk – ez lenne az egyetlen lehetőség a befagyasztott pénzeink feloldására és arra, hogy ne essünk ki végleg az Erasmus programból, valamint ne veszítsünk el végleg nagyjából egymilliárd eurónyi forrást. Ez pedig pont elég motiváció lehet a miniszterelnök támogató szavazatára.