Ezért akadályozza Erdogan a finnek és a svédek NATO-csatlakozását

Törökország bizonytalan időre elhalasztotta Svédországgal és Finnországgal azt a kulcsfontosságú találkozót, amely az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez, a NATO-hoz való csatlakozásukkal kapcsolatos nézeteltéréseket hivatott tisztázni. Ezt Ankara jelentette be kedden, de pontos okot nem adott, és arra sem tett utalást, hogy mikor tarthatnák meg a februárra tervezett brüsszeli találkozót.

Win-win szituáció, de…

A hagyományosan semleges Finnország és Svédország tavaly májusban, Ukrajna orosz inváziójának hatására együtt nyújtotta be csatlakozási kérelmét, és a felvételi procedúrájuk nagyjából együtt halad azóta. Csakhogy a Recep Tayyip Erdogan elnök által vezetett Törökország akadályozza felvételüket azzal, hogy állandóan vétóval fenyeget a két országnak a kurd milíciákhoz fűződő állítólagos kapcsolatai miatt. Az idén februárra tervezett találkozó a két északi állam és Törökország közötti nézeteltérések feloldására irányuló diplomáciai egyeztetések újabb állomása lett volna.

A NATO-ban minden új bővítést a szervezet mind a 30 tagjának jóvá kell hagynia. Mostanra már csak két ország – Magyarország és Törökország – nem hagyta jóvá a svédek és a finnek felvételét. Orbán Viktor azt ígérte, idén februárban a parlament elé terjesztik a két állam csatlakozásának jóváhagyását, és a kormányoldal támogatni is fogja azt.

A csatlakozás egyébként nemcsak a svédek és a finnek érdeke, nemcsak számukra garantálna nagyobb védelmet, de kapcsolódásuk a NATO képességeinek és hatókörének a bővítését is jelentené, egyúttal olyan kézzelfogható problémákra is megoldást kínálhatna, mint a nyugati tankok eljuttatása Ukrajnába.

Finnországban nagyjából 200, német gyártmányú Leopard 2 harckocsi áll hadrendben a londoni székhelyű Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete szerint. Addig azonban ezeket – vagy legalábbis egy részüket – nem szállíthatják Ukrajnába, amíg Finnországot fel nem veszik a NATO-ba, jelenleg ugyanis kizárólag a finn államon múlik, képes-e megvédeni a saját, 1300 kilométer hosszú, Oroszországgal közös határszakaszát.

A két ország felvétele a NATO szempontjából azt jelentené, hogy a katonai szervezetnek megduplázódna az Oroszországgal közös határa, ez pedig átalakítaná az európai biztonsági rendszert is, hiszen nagyobb erőkkel lehetne jelen a Balti-tenger térségében (nagyobb védelmet tudna biztosítani a balti államoknak), valamint még északabbra. A NATO közelebb kerülne a Kola-félszigethez is, itt – mintegy 200 kilométerre a finn határtól – tárolja Oroszország a ballisztikus rakétákkal felszerelt tengeralattjáróit és a nukleáris robbanófejeket is. Az Északi-sarkvidék járőrözését végző flottájuk (a Jeges-tenger partvidékének 50 százaléka orosz ellenőrzés alatt áll) szintén a félszigeten állomásozik.

A szövetség a svéd és a finn szárazföldi, tengeri és légi képességeket is igénybe vehetné. Svédországnak erős a haditengerészete, és vannak saját gyártású vadászgépei, Finnországban pedig a férfiak számára még mindig kötelező a sorkatonaság (a nőknek önkéntes alapú), így szükség esetén akár 280 ezer fős háborús haderőt, valamint mintegy 900 ezer tartalékost képesek behívni.

Török probléma

Bár Törökország hivatalosan nem nevezte meg a brüsszeli találkozó elhalasztásának okát, de a bejelentés azután történt, hogy Erdogan erőteljesen bírálta, hogy Stockholmban a hétvégén a török nagykövetség előtt égetett el egy Koránt egy szélsőjobboldali politikus – akinek tettét egyébként mindkét kormány elítélte.

Nyilvánvaló, hogy azok, akik ekkora szégyent okoztak hazánk nagykövetsége előtt, már nem várhatnak tőlünk jóindulatot a NATO-tagsági kérelmük kapcsán

– nyilatkozta a török elnök.

Az esetet követően Törökország behívatta a svéd nagykövetet, és figyelmeztette, ilyen nem fordulhat elő, egyúttal lemondta a svéd védelmi miniszternek az erre a hétre tervezett ankarai látogatását, amelyen szintén a NATO-csatlakozás lett volna a téma.

Svédország, Finnország és Törökország tavaly júniusban a NATO madridi csúcstalálkozóján írt alá megállapodást, amelyben vállalták, hogy a vitájukat diplomáciai úton rendezik, ennek lett volna a következő eseménye a brüsszeli találkozó.

A két északi ország abba is belement, hogy foglalkozik a kurd fegyveresek és más olyan személyek kiadatási kérelmével, akiket Törökország terroristának vél. Ankara 130 „terrorista” – PKK-tag, kurd, valamint ellenzéki aktivista – kiadatását követeli Finnországtól és Svédországtól, de elsősorban az utóbbi állammal vannak gondjai.

A kiadatási lista az idők folyamán egyre terebélyesebb lett, először 33, aztán 45, később már 73 nevet tartalmazott, ez meg is jelent a kormányközeli török médiában.

Stockholm és a NATO főtitkára, a norvég Jens Stoltenberg is kijelentette, hogy Svédország eleget tett a megállapodás szerinti kötelezettségeinek. Ezzel szemben Ankara azt állítja, ők várnak, míg a svédek több konkrét intézkedést tesznek a militáns Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) ellen, amelynek egyes tagjai menedékjogot kaptak Svédországban, és ez a törökök szerint terrorszervezet támogatásának számít.

Kiadatások

A felvétel előtt álló két ország azonban azt mondja, hiába kér tőlük többet Ankara, nem tudnak mit tenni: a kiadatások elbírálása nem a törvényhozás vagy a végrehajtó hatalom feladatai közé tartozik, hanem kizárólag a bíróságok ügye, melyek pedig a hazai és a nemzetközi jog előírásait követik.

Decemberben egy svéd bíróság meg is tagadta, hogy kiszolgáltassanak Törökországnak egy újságírót, akit Erdogan azon személyek egyikeként nevezett meg, akiket Stockholmnak ki kellene adnia. Bülent Kenest, a Zaman című lap korábbi főszerkesztőjét Törökország azzal vádolja, hogy részt vett a török elnök elleni 2016-os puccskísérletben. Ő volt az egyetlen személy, akit a „terroristák közül” név szerint is említett Erdogan a svéd kormányfővel, Ulf Kristerssonnal közösen tartott, tavaly novemberi sajtótájékoztatóján. A bíróság szerint a Kenes ellen felhozott vádak egy része nem bűncselekmény Svédországban, ami az ügy politikai természetével és a menekültstátusszal együtt lehetetlenné teszi a kiadatást.

A PKK egy tagját viszont kiadta Svédország tavaly decemberben, aki 2015-ben menekült Svédországba, de a menedékjogi kérelmét elutasították.

A BBC tavaly júliusi cikkében Kenes mellett megemlítik még a kurd Fatihot, aki 2008-ban ötödmagával felgyújtotta a helsinki török nagykövetség bejáratát, amit azóta megbánt, és az emiatt rá kiszabott 14 hónapos, feltételes szabadságvesztése már rég le is járt. Azóta finn állampolgárságot kapott, egy boltot vezet. Meg is lepte, hogy fent van a listán – mondta a brit lapnak. Ankara szerint a PKK tagja, de ő ezt tagadja. Kiadatásáról azóta nincsenek hírek.

Ahogy Aysen Furhofféról sem, aki szintén a listán szerepel, ő az életfogytiglani börtönbüntetéséből letöltött öt év után menekült – végül – Svédországba. Azért ítélték el 17 évesen, mert a Török Kommunista Párt tagjaként állítólag meg akarta dönteni az alkotmányos rendet. Svédországban védelmet kapott a börtönbeli kínzások után. Ma már 45 éves, férjével és lányával él Stockholmban, tanárként dolgozik. Őt is meglepte a listára kerülése 20 évvel azok után, hogy elmenekült az országból. A törökök azzal is megvádolták, hogy együttműködött a PKK-val, amire azt mondta a BBC-nek, hogy valóban: három hónapon át még 25 évvel ezelőtt.

Őket egyébként szinte biztosan nem adja ki Svédország vagy Finnország, mivel több akadálya is van a törökök által követelt lépésnek.

• A független bíróságok döntenek kiadatási kérdésekben;
• sem svéd, sem finn állampolgárt nem lehet átadni más országnak;
• külföldi állampolgárt igen, de csak akkor, ha az összhangban van az Európai Kiadatási Egyezménnyel;
• a kiadatás politikai bűncselekmények miatt nem lehetséges;
• az állítólagos bűncselekményeket Svédországban vagy Finnországban is bűncselekménynek kell tekinteni ehhez;
• egy már korábban feldolgozott kérést nem tárgyalhat újra a bíróság.

A BBC arról is írt, hogy a listán szereplő 33 főből (akkor 45 nevet tartalmazott a felsorolás, közülük 33-an éltek Svédországban) 19-nek a kiadatását már elutasította a stockholmi Legfelsőbb Bíróság. Finnországgal kapcsolatban pedig azt írta a finn yle alapján, hogy az elmúlt évtizedben Törökország több mint egy tucat ember kiadatását kérte, ebből kettőt hagytak jóvá. A finn igazságügyi minisztérium azt is közölte, hogy nem érkezett új kérés feléjük, egyúttal megígérték a kurd közösségnek, hogy nem változtatnak a törvényeken.

A PKK megítélése nem egyszerű: terrorszervezetnek tekinti nemcsak Törökország, hanem az Európai Unió és az Egyesült Államok is. Ettől függetlenül a PKK szíriai ága tagja volt az USA katonai koalíciójának az Iszlám Állam ellen.

Svédországban nem ritka – a hétvégén is volt egy ilyen demonstráció –, hogy a PKK zászlaját lobogtatva tüntetnek, ami Törökország nemtetszését váltja ki. Egy másik januári tüntetésen a tiltakozók egy lábánál fellógatott Erdogan-bábut is felakasztottak Stockholm egy utcájában.

Bár Svédország és Finnország is terrorszervezetnek minősítette a PKK-t, tüntetéseiket a gyülekezéshez való jog miatt engedik megrendezni. Ráadásul Európában sokan nem is látják a PKK-t közvetlen veszélynek, sokkal inkább a törökök által megtépázott kurd jogok képviselőjének.

Terrorszervezetek garázdálkodnak az utcáikon és a sugárútjaikon, és akkor azt várják, hogy támogassuk a NATO-csatlakozásukat? Olyan nincs. Ne várjanak ilyen támogatást

– válaszolta a kurd gyűlésekre a török elnök.

Választás

Ankara tiltakozása mögött azonban más ok is állhat. Az elnöki szóvivő, Ibrahim Kalin korábban arról is beszélt, csekély esélye van annak, hogy a NATO-bővítésről a török parlament még az elnökválasztás előtt dönt.

Erdogan korábbi ígérete szerint májusra (de legfeljebb az április és június közötti időszakra) írja ki a voksolást, amin szorosabb versenyre számíthat, mint bármikor az elmúlt két évtizedben, amióta hatalmon van. Törökország gazdasága komoly bajban van, az ország a világ egyik legmagasabb inflációjától szenved.

Ugyanakkor a keményvonalas politikája Svédországgal szemben széleskörű támogatottságot élvez, még az ellenzék hívei között is. Így abból is megpróbálhat politikai tőkét kovácsolni, hogy ismét kiélezi a konfliktust a kurdokkal szemben.

Ha az elnökválasztást május közepén tartják, akkor a parlamentet fel kell oszlatni már márciusban, vagyis kevés idő maradt a NATO-csatlakozások ratifikálására.

A stockholmi Korán-égetés és az Erdogan-bábu felakasztása ugyanakkor Vlagyimir Putyin malmára hajtja a vizet, mivel elodázza Svédország NATO-csatlakozását. Ezeknek az akcióknak a végrehajtói ezzel nyilvánvalóan tisztában is vannak, nem véletlen, hogy Kristersson például az utóbbit szabotázsakciónak nevezte, az északi sajtó ír is arról, hogy a háttérben orosz szálak sejlenek fel.

Stoltenberg egy korábbi nyilatkozata szerint a megosztottság és a késlekedés ajándék az orosz elnöknek, és veszélyt jelent a NATO-ra. A török elnök nagyjából az egyetlen, akivel a háború kitörése óta az orosz kollégája nem csak hajlandó beszélni, de meg is maradt a jó viszony közöttük.

Talán nem is olyan sürgős

Közben viszont a NATO nyugati tagjai azt akarják elérni, hogy Svédországot és Finnországot már tagként köszönthessék a szövetség júliusi, vilniusi csúcstalálkozóján. Hogy mindkét fél akarata teljesüljön, ahhoz a török választás után felálló új parlamentnek 4–6 héten belül ratifikálnia kellene az északi államok felvételét.

Kristersson nemrég úgy nyilatkozott, biztos benne, hogy Törökország elfogadja országa NATO-kérelmét, de közben felhívta arra is a figyelmet, hogy Ankara új kiadatási követelésekkel állt elő, amelyeket Svédország nem tud és nem is fog teljesíteni.

Noha Svédország új, jobboldali kormánya egyelőre kitart a NATO-csatlakozás mellett, a kormánykoalíciónak tagja a hagyományosan NATO-ellenes, szélsőjobboldali Demokrata Párt is.

A múlt héten Davosban kérdezték a finn külügyminisztert, Pekka Haavistót, aki elmondta, hogy korábban azt remélte, tavasszal sikerül nyélbe ütni országa és szomszédjuk NATO-csatlakozását, most már inkább abban reménykedik, hogy erre még sor kerülhet a vilniusi csúcs előtt.

Kedden pedig felvetette, hogyha Svédországot valami hosszú távon akadályozza a folyamatban, akkor akár nélkülük is csatlakoznának, bár a közös belépésnek jobban örülnének. Igaz, ez egyelőre – úgy tűnik – nem a hivatalos finn álláspont, Haavisto később azt mondta, hogy „pontatlanul” fogalmazott.

Ahogy az Egyesült Államok is kifejezte Erdogan és Haavisto nyilatkozata után, hogy a két északi állam felvétele csak együtt lehetséges. A külügyminisztérium szóvivője, Ned Price szerint a Finnország külön csatlakozásának kérdése „hipotetikus” és nem is „aktuális”, így szót sem érdemel.

A finn külügyminiszter végül már azt mondta: egy kis szünetet kérnek a NATO-tól, ráadásul nem is látja szükségét a rohanásnak.