Súlyos belső problémákat tárt fel az egyik legnagyobb jogvédő szervezet

A brit Guardian számolt be szerdán az Amnesty International nyilvánosságra hozott belső jelentéséről, amelynek megállapításai között szerepel, hogy a szervezet londoni központjának dolgozói sokszor olyan rossz munkakörülményeknek vannak kitéve, ami a szervezet emberi jogvédő tevékenységének hitelességét is alááshatja.

A jelentést a szervezet maga készíttette azután, hogy tavaly két munkatársuk is öngyilkosságot követett el – Gaëtan Mootoo párizsi irodájában, Rosalind McGregor londoni otthonában vetett véget életének. Bár McGregor esetében nem találtak bizonyítékot arra, hogy munkájának köze lett volna döntéséhez, Mootoo búcsúlevelében arról írt, hogy a rá nehezedő nyomás is szerepet játszott öngyilkosságában.

Vig Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója úgy nyilatkozott a 24.hu-nak, hogy

a jelentés apropóját tragikusnak és sajnálatosnak tartják, az viszont fontos, hogy elkezdődött a gondolkodás a problémák megoldásáról.

Vig hangsúlyozta, hogy a megállapítások a londoni székhelyű nemzetközi titkárságra, és nem a magyarországi irodára vonatkoznak, mint mondta, itt nem jellemzőek ezek a jelenségek. Az viszont igaz rájuk is, hogy stresszes munkakörülmények közt dolgoznak, ennek elsődleges oka szerinte a civil szervezetek elleni kormányzati gyűlölethadjárat, és nem az, hogy egyébként rossz munkahely lenne az Amnesty.

A szembesülés hozhat változást

Londonban viszont, amint a jelentésből kitűnik, elsődlegesen egy közelmúltbeli szervezeti átalakítás okozhatott jelentős törést, aminek során decentralizálták, az érintett régiókba vitték az Amnesty tevékenységét. És bár a dokumentum szerint jelentős stresszforrás az is, hogy jogvédő munkájuk során erőszakkal, kínzásokkal, gyilkosságokkal szembesülnek a munkatársak, a belső munkakörülmények, így a dolgozók és a vezetőség közötti szakadék okozta feszültségek még inkább rányomják bélyegüket a dolgozók közérzetére.

Arra a tavalyi két öngyilkosság ébresztette rá a szervezetet, hogy bőven akad tennivalójuk azért, hogy munkatársaik jobban érezzék magukat. Jogi és pszichológus szakértőket kértek fel annak megállapítására, hogy követtek-e el olyan kötelességszegést, ami Gaëtan Mootoo halálához vezetett, milyen tanulságokat vonhatnak le a tragédiákból, és milyen intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a megfelelő segítségben részesüljenek munkatársaik. A vizsgálat során minden munkatárssal elektronikus kérdőívet töltettek ki, egy részükkel pedig személyes interjút készítettek.

A jelentéstevők már a bevezetőben jelezték: megállapításaik lesújtóak lehetnek a szervezet tagjai számára, de a szembesülés lehetőséget teremt a változásra. Értékelendőnek tartották az Amnesty szándékát a munkakörülmények javítására, hozzátéve, hogy a korábbi próbálkozások esetlegesek és hatékonytalanok voltak.

Egyik fontos megállapításuk, hogy az Amnesty-dolgozók hivatásukra nem egyszerűen munkaként tekintenek – legtöbbjük mélyen hisz a szervezet küldetésében, és életcélként fogja fel tevékenységét. A munkatársak körében azonban elterjedt nézet, hogy egyes vezetők nem ismerik el ezt az elkötelezettséget, a problémákat viszont épp azzal söprik a szőnyeg alá, hogy legyen hálás, aki az Amnestynél dolgozhat.

Mérgező munkakörnyezet

A magas fokú elkötelezettség sokak számára azt is megnehezíti, hogy egészséges korlátok közé szorítsa munkáját, emellett pedig diszkriminációra, hatalmi visszaélésekre teremt lehetőséget, ha tudják valakiről, hogy ezek miatt sem fogja elhagyni munkahelyét. Összességében a saját életüket szorítják háttérbe a dolgozók, állapítja meg a jelentés.

Korábban egyébként a 24.hu-n is foglalkoztunk azzal, hogy a segítő szakmákban dolgozók fokozottan ki vannak téve a kiégés veszélyének. Ráadásul ha empatikusan azonosulnak súlyosan traumatizált emberekkel, akkor a másodlagos traumatizációjuknak is nagy az esélye, vagyis bár az adott traumát nem ők élték át, olyan tüneteket élhetnek át, mint az érintettek. Ez az Amnesty-jelentésben is előkerül.

A szervezetnél azonban a dokumentum szerint leginkább a leterheltség és a vezetési kultúra miatt tartják egyenesen „mérgezőnek” a munkakörnyezetet. Az öt leggyakrabban említett stresszforrásnak mind köze van ehhez, és a dolgozók 39 százaléka számolt be arról, hogy lelki vagy testi egészségi problémái vannak munkája közvetlen következményeként.

Amit a Guardian kiemel: több dolgozó beszámolt arról, hogy a vezetők lekicsinylően, megalázóan beszéltek a dolgozókkal, szarnak nevezve őket, vagy azzal fenyegetőzve, hogy nyomorúságos lesz az életük, ha nem lépnek ki. Rasszista és nemi alapú diszkriminációról, szexizmusról is szó esik.

Mi és ők

A dokumentum szerint az Amnesty már átszervezése előtt nehéz munkahely hírében állt, a feszültségeket azonban fokozta az, ahogy az átalakítást véghezvitték. Ez azért is szerencsétlen fejlemény, mert a dolgozók nagy része egyetértett a folyamat mögötti elvekkel, a decentralizációval, de a zsákutcába torkolló belső konzultációk, és az, ahogyan keresztülerőltették a tervet, fájdalmasnak bizonyult.

Sok dolgozó azt érezte, hogy az átalakítással kapcsolatos konzultáció kimerült a kérdőívek ikszelgetésében, amit aztán nem is vettek figyelembe, az pedig, ahogyan (nem) kommunikálták a változtatásokat, csak ráerősített erre az érzésre. Egy dolgozó szerint a vezetőség úgy jelentette be Gaëtan halálát, hogy abból úgy tűnt: a legnagyobb gondjuk, hogy azt hangsúlyozzák, hogy az átalakítás nem volt elhibázott.

Egyfajta „mi és ők” dinamika is kibontakozott, amelyben a dolgozók és a vezetés egymást hibáztatták. Ez ellehetetlenítette a konfliktusok kezelését, és növelte annak a veszélyét is, hogy a jogosan panaszkodó munkatársakra inkább bajkeverőként tekintsenek ahelyett, hogy választ adnának problémájukra. A jelentés szerint

bármely szervezet, amely az emberi jogok védelmét küldetésének tekinti, de saját maga konfliktusokkal és támadásokkal sározódik be, elveszíti hitelességét. Amint a szervezeti problémák, a nepotizmus és képmutatás bizonyítékai nyilvánosságra kerülnek, azt a kormányok és az Amnesty más ellenfelei fel fogják használni, hogy aláássák a szervezet tevékenységét.

Az Amnesty International főtitkára, Kumi Naidoo közölte: a jelentés sötét képet fest a szervezet belső működéséről, és nehéz volt azt olvasnia. Szerinte ideje, hogy lépéseket tegyenek, fokozniuk kell erőfeszítéseiket arra, hogy elismerjék dolgozóik elkötelezettségét. Kifejezetten aggasztónak tartja, hogy a dolgozók bizalmatlanságot, titkolózást tapasztalnak a diszkrimináció, hatalmi visszaélések mellett.

A főtitkár hangsúlyozta: ebben a helyzetben a bocsánatkérés nem elég, a jelentésben megfogalmazott javaslatokat részletesen megvizsgálják. Más vizsgálatok eredményeit is figyelembe veszik, és március végéig tervet készítenek a szervezeten belüli bizalom helyreállítására.

Kiemelt kép: Europress – GEOFFROY VAN DER HASSELT / AFP