Oligarchák és Berlusconik uralják a kelet-európai médiát

Miközben Bayer Zsolt egy kedvetlen, vállvonogatós publicisztikával elintézte azt a “gazdasági szükségszerűséget”, hogy felfüggesztették a Népszabadságot, az ország egyik fele teljesen felháborodott a tényen. A legnagyobb baloldali magyar napilap bedöntése a nemzetközi közvéleményig is elért, és Brüsszeltől New Yorkig rengetegen foglalkoztak vele.

Mi most egy nagyobb halmaz részeként próbáljuk bemutatni a gyanús sztorit, ami sokak szerint szimplán arról szól, hogy a hatalom egy batár méretűt rúgott a sajtószabadság alfelébe. A nagyobb halmaz pedig az, ami a környező régiókban lejátszódik. Érdemes először a szlovákiai szlovák nyelvű Denník N magyarul publikált, szlovák, lengyel és cseh példákat is felhozó írásából idézni, aztán kitérünk pár környékbeli országra is:

A legnagyobb magyar minőségi és független napilap bezárása figyelmeztetés Szlovákia számára is. Nemcsak azért, mert Robert Fico miniszterelnök szívesen tanul barátjától, Orbán Viktortól, hanem azért is, mert a kritikus és független újságírók jelentőségét a társadalom gyakran csak akkor tudatosítja, amikor nehézségeik támadnak.

 

Elég körülnéznünk és mindjárt világos, hogy a kritikus és független médiák sorsa Közép-Európában nagyon bizonytalan.

Szlovákia: gorillák és penták

A szlovák helyzet kissé bonyolultabb a hazainál. Ebbe nagyon belefolynak a nagy korrupciós botrányok, a Penta nevű mamutcéget például mindenképp ki kell emelni közülük. A Penta az energetikától a húsiparon át a kohászatig sok mindennel foglalkozó óriáscég, ami pár éve megvetette a lábát a médiában. 45 százalékos tulajdoni hányadot szereztek az egyik legnépszerűbb lap, a SME kiadójában, a Petit Pressben (alapból 50 százalékot akartak, de nagy volt a tiltakozás), ami után több újságíró távozott.

A Petit Press révén a szlovákiai magyar újság, az Új Szó működésébe is beleszólási joguk lett, de ez a kiadó jelentette meg Tom Nicholson botránykönyvét a Gorilla-ügyről is. Megvették még a Trend és a Plus lapok kiadóját is, itt száz százalékban övék lett a tulajdon. Mindez azért aggasztó, mert a Penta többször is összefonódott a politikával, az említett Gorilla-ügyben magát a gazdasági minisztert utasítgatták a gyanú szerint, de a nemzeti vagyonalap vezetőjét is behálózták a Penta egyes vezetői.

Az országban a Nový Čas lapnak is folyamatos harcokat kell vívnia a hatalommal. A svájci Ringier Axel Springer tulajdonában álló újság egyik pere még mindig nem zárult le: fotókat hoztak le egy partiról, amin bírók vettek részt, és kék fülvédőben lövöldözést imitáltak. Ez 2013-ban történt, nem sokkal azután, hogy egy kék fülvédős ámokfutó hét embert, köztük romákat lőtt le. A bíróságok nem a Časnak adtak igazat, az ügy azóta is húzódik, több fokozatot megjárva. Jellemző volt még a Tom Nicholson kanadai-szlovák újságíróval való bánásmód, aki a Gorilla-ügyet tárta fel, és a hatóságok mindenhol hátráltatták, majd Lengyelországban egyszer csak ellopták a kocsiját a számítógépével és adataival együtt.

Csehország: új Berlusconi születik

Andrej Babiš kiváló oligarchát és ellentmondásos politikust hozhatjuk fel adekvát cseh példának, akivel kapcsolatban gyanúsan sűrűn kerül elő a “cseh Berlusconi” kifejezés. Babiš az Agrofert nevű, 1993-ban alapított agrár-vegyi-média mindenes cégével gazdagodott meg. Jellemző adat, hogy olyan óriási földeket birtokol az Agroferten keresztül, ami Csehország területének majdnem 1 százalékát teszi ki.

Babiš klasszikus kelet-európai oligarcha, aki a médiába is bevásárolta magát. Övé az egyik legpatinásabb lap, az 1945-ös alapítású Mladá fronta Dnes is. Az üzletember az Agrofert leányvállalatává tette a MAFRA-t, a rendszerváltás után nem sokkal létrehozott médiacéget, ami korábban az egyik nagy német médiamulti tulajdonában állt. A M.f. Dnes mellett a portfólióban van a lap szintén olvasott online változata, valamint a népszerű hírportálok, az iDnes.cz és a Lidovky.cz, na meg a leghallgatottabb rádió, az Impuls. És hogy ez miért lehet problémás?

Mert Andrej Babiš a Cseh Köztársaság pénzügyminisztere.

Így a látszólag független napilap (ami idei augusztusi adatok szerint a második legolvasottabb nyomtatott lap az országban) voltaképp kormányzati propagandacső. Babišt ennyivel nem lehet leírni: ugyanis az általa alapított párt, az ANO 2011 a mostani centrista kormánykoalíció stabil tagja és nemrég nyerte meg a csehországi regionális választásokat. Ebből simán következhet, hogy Babiš eséllyel pályázhat a miniszterelnöki pozícióra a 2017 októberében megtartandó választásokon, és valóban ő válhat Csehország Silvio Berlusconijává.

Lengyelország: bedarált közmédia, növekvő aggodalom

Érdekes labor Lengyelország is a médiaszabadság ügyében, hisz az EU rettentően megijedt attól, hogy Jaroslaw Kaczynski pártjának hatalomra kerülésével még egy nacionalista, populista, konzervatív kormány jön Orbán Viktoré után. Jellemző adat, hogy 2015-höz képest 29 helyet zuhant a Riporterek Határok Nélkül szabadságindexén az ország, ahol elfogadtak egy olyan ellentmondásos törvényt is, miszerint a kormány nevezheti ki a közmédia vezetőit.

A Freedom House összefoglalója szerint a kormányt támogatja a Gazeta Wyborcza (egyelőre legalábbis; róluk később részletesebben), a Newsweek lengyel kiadása és a Polityka hetilap, de Kaczynski Jog és Igazság pártjához közeli álláspontok olvashatók a Rzeczpospolita, a Gość Niedzielny, a Nasz Dziennik és a Gazeta Polska hasábjain is. A cenzúra ritka, de az öncenzúra nem, főleg a kisebb és helyi médiumok tartanak a sajtóperektől, és gazdaságilag is ezek a sérülékenyebbek.

Ki kell emelni a lengyel médiaközegből az Agora SA-t, ami a legnagyobb lengyel kézben lévő médiavállalat napi- és hetilapokkal, portálokkal, kiadókkal, mozikkal, reklámcégekkel a puttonyában. Ők adják ki a legnépszerűbb lapot, a Gazeta Wyborczát is. Kaczynskiéknak most fő a fejük, mert 11 százalékos tulajdonrészt szerzett a lapban egy Soros Györgyhöz köthető alapítvány, ami akkor jelenik meg egy országban, ha ott aggasztóan csökken a média szabadsága.

Ukrajna: életet a tényfeltárásért

Volgát lehetne rekeszteni azokkal a hírekkel, hogy a független orosz médiát mennyire elnémította Vlagyimir Putyin autoriter rendszere. Azonban az oroszokkal de facto hadban álló Ukrajna helyzete se sokkal jobb, sőt, a két ország helyzete összekapcsolódik. Ilyen Alekszander Scsetyinin története is: az orosz újságíró elkezdte a Kremlt bírálni, Ukrajnába menekült, majd augusztus végén fejbe lőtte magát, öngyilkos lett a kijevi lakásán, nem bírta a nyomást, a fenyegetést és a családja hiányát.

Mindez egy hónappal azután történt, hogy bombát tettek egy belarusz származású újságíró, Pavel Seremet kocsija alá. Tetyána Popova ukrán információsminiszter-helyettes még augusztus elején mondott le, mert tűrhetetlennek tartotta az újságírók elleni sorozatos támadásokat. 2016-ban 113 bűncselekményt követtek el újságírók ellen, ebből 28 erőszakos volt. Tehát Ukrajnában nem a médiakoncentráció a legnagyobb gond per pillanat (bár tegyük hozzá, a legnagyobb tévé, a Kanal 5 épp az elnök, Petro Porosenko tulajdona, és több oligarcha is rendelkezik médiaérdekeltségekkel).

Az országot polarizálta a háború: rettegnek az orosz dezinformációtól, a híresztelésektől, ezért aki az ukrán kormányzat dolgait megkapargatná, azt az ultranacionalisták egyből hazaárulónak bélyegzik. Szóval vagy “hazafias újságíró” az ember vagy áruló, ismerős lehet ez a narratíva. Mindenesetre mindezeken felül a fő gond, hogy az ukrán vezetés nem ítéli el a támadásokat, sőt Porosenko nemrég megkérte az újságírókat, ne írjanak “negatív cikkeket” az országról.