Reagált a Kulka–Vidnyánszky–RTL-ügyre a kormány

Gyurcsányozással védték be a Nemzeti Színház vezérigazgatóját.

Miért kerül folyton idegállapotba Vidnyánszky Attila?

Vadai Ágnes erről, illetve arról kérdezte a kultúráért és innovációért felelős minisztert, hogy méltó-e a Nemzeti Színház vezérigazgatójához, hogy nem hívta fel Kulka Jánost, amikor a
Nemzet Színészének választották, majd amikor az RTL a közérdeklődésre számot tartó ügyről kérdezni próbálta Vidnyánszky Attila ezt mondta:

Ennek a csatornának joga nincsen kérdezni! Olyan szinten pusztítják a magyar ember lelkét, maga személyesen is, ön is. Maguknak arra sem válaszolnék, hogy nappal van, vagy este.

Zsigó Róbert, a Kulturális és Innovációs Minisztérium államtitkára erre érdemben semmit nem felelt, mégis bevédte pdf-es válaszában mindkét ügyben Vidnyánszkyt. Vadai Ágnest arról tájékoztatta Csák János miniszter megbízásából, hogy

a Nemzet Színésze díj adományozásának alapszabálya nem tartalmaz olyan előírást, amely alapján a Nemzeti Színház mindenkori igazgatója – akadályoztatása esetén – a cím adományozásáról szóló értesítést nem (sic – a szerk.) ruházhatná át a grémium valamely tagjára, ahogyan ez jelen esetben is történt.

Zsigó Róbert arra egyáltalán nem reagált, hogy egy állami intézmény vezetője nem válaszolt egy közérdeklődésre számot tartó kérdésre, viszont rejtélyesen gyurcsányozott egyet Vadai Ágnesnek.

Bízom abban is, hogy vezérigazgató úrra tett megjegyzését pártelnöke miniszterelnökként tett egykori elhíresült kijelentéseinek felidézését követően képes lesz átértékelni.

Az igazgató helyett egyébként Molnár Piroska hívta fel Kulka Jánost. Ő azt mondta, nem emlékszik hasonló esetre, még Vidnyánszky esetében sem, de olyan sincs, hogy

valakinek nincs joga kérdezni. Mindenkinek joga van.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) politikai szabadságjogi programjának helyettes vezetője, Döbrentey Dániel korábban az rtl.hu-nak az ügyről ugyanezt mondta: közérdeklődésre számot tartó ügyekben mindenkinek joga van kérdéseket feltenni, a sajtónak különösen, és ez független attól, hogy a megkérdezett állami intézmény vezetője szerint milyen irányultsága van a kérdezőnek.