A Magyar Állam 2010 júniusa óta több cégben „vásárolt” tulajdonrészt, illetve növelte a tulajdonrészét. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. megkeresésünkre a Mol-, a Rába- és a Malév-vásárlást sorolta fel. De ezen kívül is van jó néhány terület, ahol az állam folyamatosan részt kért és szerzett, vagy még ezután fog.
Cégvásárlás félezer milliárd felett
A Mol Nyrt.-ben 21,22 százalékra növelte tavaly nyáron az állam az MNV-n keresztül a részesedését (22 179 548 ezer forint névértékben; korábban mindössze 60 ezer forint névértékű részvénye volt az államnak). Azzal indokolták, hogy a Surgutneftegasnál lévő részesedés megvásárlása több szempontból is fontos: gyarapítja a nemzeti vagyont, hozzájárul az energiabiztonság növekedéséhez, s hogy az orosz tulajdonlással kapcsolatos konfliktus megszűnésével elhárul az orosz–magyar kapcsolatok dinamikus fejlődésének egyik akadálya. Emiatt a tétel miatt a tavalyi költségvetés kiadási előirányzata 489,5 milliárd forinttal nőtt, vagyis ennyibe került a vásárlás.
Tavaly novemberben a Rába Járműipari Holding Nyrt. csaknem tízezer darab törzsrészvényét szerezte meg az állam. Ez – 815 forint/részvény árral – több mint 8 milliárd forintos kiadást jelentett. Az állam így 76 százaléknál nagyobb szavazati és csaknem 74 százalékos tulajdonosi arányt szerzett. A kormány már a Mol-részvények vásárlásánál jelezte, hogy a stratégiai jelentőségű társaságokban bevásárolnának. Azonban ez a lépés a piacot is meglepte, mert a Rábát nem ilyennek értékelték. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és az MNV a kormány hosszú távú stratégiai céljaival indokolt, és azzal, hogy a járműiparban növelni kívánják az állami szerepvállalást. Üzletileg is jó lépésnek tartották a vásárlást.
Az MNV Zrt. és a szintén állami tulajdonú Tiszavíz Vízerőmű Kft. idén júniusban 50-50 százalékos tulajdoni hányadot szerzett a Malév GH Földi Kiszolgáló Zrt.-ben és az Aeroplex Közép-Európai Légijármű Műszaki Központ Kft.-ben. Hogy ez mennyibe került, azt nem közölte velünk az MNV. Viszont a lépéssel megmentették a cégeket a csődtől. Az MNV júniusi közleményében azt hangsúlyozta: az állam kiemelten kezeli a Malév leányvállalatainak sorsát, és eltökélt szándéka, hogy a Malév felszámolása miatt nehéz helyzetbe került két cég működését stabilizálja.
Az E.On sürgős államosítását is bejelentette augusztus végén a miniszterelnök. Ezzel kapcsolatban annyit tudni, hogy a németek 1,2 milliárd eurót kérnének, a kormány ajánlata ezzel szemben 0,8 milliárdos. Ha valahol félúton találkozik a két ár, akkor ez újabb 270 milliárd forint körüli kiadást jelenthet a közeljövőben. Érvként elhangzott sok minden, többek között az is, hogy a vásárlás része lenne annak a stratégiai tervnek, miszerint a kormány nonprofittá tenné a közszolgáltatásokat. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes szerint a lakosságnak jelenleg olyan hátraléka van a közműcégek felé, hogy az már „szociális veszéllyel” fenyeget. Ezért szerinte a kabinetnek el kell érnie, hogy a növekvő energiaárak lehetőség szerint ne terheljék a lakosságot.
Bár nem állami ügylet, de azért idetartozónak érezzük: a Fővárosi Önkormányzat is bevásárolt a közelmúltban, a Fővárosi Vízművek Zrt.-t vette vissza a francia és német tulajdonosoktól.
Nem vásárlás, és nem tudni, mennyibe fog fájni
A vásárlásokon kívül is számos olyan dolog történt, vagy van folyamatban, amely (hogy finoman fogalmazzunk) az állami szerepvállalást erősíti. Itt van példáulaz állami mobilszolgáltató tervezett indítása. Igaz, van egy kis zűr most, mert a bíróság nemrégiben kimondta, hogy a negyedik mobilszolgáltató, a MPVI Zrt. is jogszerűtlenül nyerte el a jogot a hálózat kiépítésére. Ez azért feltehetőleg nem fogja megakadályozni az indulást.
Nemrégiben fogadták el a trafiktörvényt, amellyel a dohányárusítást is állami kézbe vonták. Ennek értelmében állami monopólium lesz jövő júliustól a dohánytermékek kiskereskedelmi értékesítése. Az indok, hogy a kiskorúak ne jussanak cigarettához. Ami biztos, hogy kevesebb helyen lehet majd cigit kapni (és a megszokott üzletekben nem, csak külön dohányboltokban). Kérdés, hogy mennyi lesz majd a koncessziós díj, hogy maradnak-e a jelenlegi értékesítési feltételek (árrés, árképzés stb.), hogy ehhez mérten megéri-e majd trafikosnak állni, s hogy az államosítás miatt vajon drágul-e majd a cigi.
Májusban kezdték el a kórházak államosítását, amitől spórolást várnak. Szakmai körök ebben nemigen hisznek. S hamarosan elkezdődik az iskolák államosítása is, ráadásul tanév közben, ami most nagy bizonytalanságot jelent az intézményeknél és az önkormányzatoknál is. A magyar oktatás átszabását (ami nem csak az államosítást takarja) sokan kritizálták szakmai oldalról, de legutóbb Szabó Máté ombudsman jogi aggályokat is felvetett.
Tervezték ezenkívül a babakötvény, valamint Budapesten és környékén a sittbegyűjtés államosítását is, a hulladékgazdálkodásnál pedig már meg is lépték ezt. Brüsszel ez utóbbi miatt már vizsgálódik.
Az Erzsébet-utalvány bevezetésével pedig csaknem államosították az étkezésijegy-kibocsátást. A korábbi kibocsátók ugyan megmaradtak, de a piacuk erősen beszűkült, mert az ő jegyeiket csak magasabb adó mellett lehet forgalmazni. A Bözsi-utalványt pedig nem árusíthatják. Emiatt sajtóhírek szerint az egyik korábbi forgalmazó, a francia Le Cheque Déjeuner már a kivonulást tervezi. Az Erzsébet-utalványt Brüsszel is vizsgálja, mivel a kibocsátó Magyar Nemzeti Üdülési Alap nemigen hajlandó multikkal szerződést kötni az utalványok elfogadására.
S ne feledkezzünk meg a magánnyugdíjpénztárak államosításáról sem, ami több mint 3000 milliárd forintot hozott a konyhára. Ráadásul (vagy másképp fogalmazva, azok szerencséjére, akik nem dőltek be a kormányzati hírverésnek) végül az a „fenyegetés” sem teljesült, hogy aki nem lép vissza, az nem kap állami nyugdíjat.