Miért lövöldöz valaki hobbiból védtelen állatokra?

Néhány napja Semjén Zsolt svédországi luxusvadászataitól hangos a sajtó. Előfordult, hogy a miniszterelnök-helyettes és társasága luxuskörülmények között szállt meg, számukra egy egész hotelt kibéreltek, a vadászatok költségeit pedig egy állami megbízásokon taroló üzletember utalta át, hogy Semjén háziasított rénszarvast lőhessen ki az ismerőseivel. Ebben a cikkünkben azonban nem a vadászatok pénzügyi hátterét vizsgáljuk, hanem pszichológusokat kérdeztünk arról, milyen lelki mozgatórugók okozzák az ilyesfajta hobbivadászat népszerűségét.

A vadászat egykor létszükséglet volt, manapság viszont az életben maradásunk szempontjából semmi szükségünk rá. Persze előfordul, hogy szükségessé válik ritkítani a vadállományt, ezt a hivatásos vadász elvégzi, illetve lehet etikusan, kizárólag idős állatokra egyetlen lövéssel vadászni, de rengeteg állatot ölnek meg pusztán kedvtelésből is. Állatot bántalmazni az állatvédelmi törvény szerint szigorúan tilos, kivételt képeznek ez alól a kifejezetten vadászatra szánt állatok, mint például a háziasított vadállatok.

Spronz Péter pszichológus a mesék felől közelítette meg a vadászatot, ahol a vadász alakja legtöbbször pozitív, általában egy jó szándékú, megbízható figura, aki segíti a főhőst. Vadásznak lenni mindig is elismert foglalkozás volt, a vadász alapvetően az állatokért van, nem a megölésük a célja, hanem a vadállomány életben és jó körülmények között tartása.

Emiatt pozitív értékeket társítunk hozzá, pedig a hobbivadászat egészen másról szól: ez egy hétköznapi agresszív működésmód, illetve magatartás egyik megnyilvánulása, amit a társadalom értékkel ruházott fel, illetve legalizált és legitimált.

A szakértő szerint vadászatot kedvelő emberek között nincsenek szorongók, ugyanis ennek a hobbinak előfeltétele, hogy a vadász nem ijed meg annak a tudatától, hogy kioltja egy másik élőlény életét.

Elhárító mechanizmust kell alkalmaznia, hogy fel tudja oldani tettének súlyát, vagy akár az értékrendje és a vadászat közt feszülő ellentétet.

Ezt racionalizációnak, más néven önáltatásnak hívják. Ahelyett, hogy önmagáról való hiedelmeit összhangba hozná a valósággal, inkább racionális érvekkel igyekszik alátámasztani tettei helyességét, vagyis megfelelő szemüveget keres ahhoz, hogy a valóságot másképp láthassa — olyan módon, ami összeegyeztethető énképével. Ilyen magyarázat lehet hobbivadászoknál az, hogy segítik a természet munkáját és egyensúlyban tartják a túlszaporodott vadállományt.

A vadászatban megjelenik a hatalomvágy is, a birtoklás igénye, gondoljunk csak a trófeaként hazavitt agancsokra, állatbőrre, vagy az elejtett állat tetemével készült fotókra — mi ez, ha nem egy eszköz arra, hogy hatalmasabbnak, erősebbnek érezzük magunkat másoknál.

Spronz szerint ennek oka általában valamilyen lelki sérülés.

Ezek mellett evolúciós ok lehet még egy vélt felsőbb rendeltetés, ami miatt a vadász úgy érzi, hogy a természetes szelekciót neki is elő kell segítenie, kiegészítenie egy magasabb rendű törvényt szolgálva ezzel.

A vadászatnak ugyanakkor vannak olyan veszélyei is, hogy sok patológiás eset legalizálni akarja az agresszióját vele, az ő kezükbe veszélyes dolog fegyvert adni. Itt a pszichológiai szűrések fontosságára kell felhívni a figyelmet, hogy elkerüljük a fegyverrel való visszaéléseket. Ennek egyébként komoly szabályozása van itthon, klinikai pszichológiai interjút végeznek, illetve személyiségtesztekkel próbálják kiszűrni az érzelmi-indulati instabilitást, mielőtt kiadják az engedélyt.

Vadászat = focimeccs

Káplár Mátyás, a PTE adjunktusa más véleményen van, mint Spronz, szerinte a vadászat nem sokban különbözik attól, mint mikor valaki kimegy a meccsekre üvöltözni.

Az a különbség, hogy a vadászok élőlények életét oltják ki, a szurkolók meg nem, szerinte csak elvi kérdés,

és inkább állatvédelmi okokra vezetné vissza, minthogy lélektani magyarázatba bonyolódjon.

Arról máig vitáznak a pszichológusok, hogy az agresszív tendenciával rendelkező személynek lehetőséget kell-e biztosítani, hogy agresszióját nyílt módon kiélje, mondjuk küzdősportban vagy számítógépes játékokban, vagy ez valójában nem csökkenti a tendenciát. Voltak olyan kutatások is, amik a jutalmazott agressziót vizsgálták, vagyis amikor verbálisan agresszív megnyilvánulásért dicséretet, jutalmat kapnak a vizsgálati személyek. Nem meglepő, hogy ebben az esetben a verbális mellett jelentősen megnőtt a fizikailag agresszív cselekedetek aránya.

Érzékeny téma?

Két nap alatt nagyjából 50 pszichológust kérdeztünk meg, köztük az ELTE, PTE és KRE pszichológia tanszékén oktatókat, hogy mit gondolnak a hobbivadászatról, de többségében azt a választ kaptuk, hogy nem szeretnének, nem mernek hozzászólni a témához. Volt olyan is, aki nyilatkozata után írásban kérte, hogy mégse jelentessük meg a szavait egy aktuálpolitikai eseménnyel kapcsolatba hozható cikkben.

Kiemelt képünkön Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes különleges trófeákat néz a 18. Fegyver, Horgászat, Vadászat (FeHoVa) nemzetközi szakkiállításon, a Hungexpo Budapesti Vásárközpontban 2011. március 17-én. Fotó: Kovács Tamás / MTI