Senyei György: Az igazságszolgáltatás helyzete hiperakut

Tisztában van azzal, hogy mennyire népszerű a bírósági dolgozók, a bírók körében?

Felmérés hiányában erre nem tudok válaszolni, egy bíró vagyok a sok közül, aki betölti az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöki pozícióját. Gondolom, van, aki szimpatizál velem és van, aki pedig nem. Egy vezetőnek ez a sorsa.

Azért kérdeztem, mert a bírói kart meg a bírósági dolgozókat jelenleg leginkább az illetmény kérdése foglalkoztatja, és amikor az Igazságügyi Minisztériumnál erre rákérdeztünk, a tárca elhárította magától a felelősséget, mondván, ez az OBH elnökének a hatáskörébe tartozik. Úgy érveltek, hogy a bírói alapilletményt a törvény határozza meg, amelynek előterjesztője az OBH elnöke, és a bírói függetlenség alapelvét szem előtt tartva a kormány az előterjesztésbe nem is nyúlhat bele, egyébként a tárca támogatja a béremelést. Ezért is kérdezem: tavaly, amikor benyújtotta a bíróságokra vonatkozó költségvetési javaslatát, miért hagyta változatlanul a bírói illetményalap mértékét, miközben az infláció éppen 25 százalékos csúcson állt? Esetleg volt valamiféle megállapodás a kormányzat és az OBH között, hogy majd később kapnak illetményemelést a bírók és a bírósági dolgozók?

Először is, ha rövidre kívánnám zárni a dolgot, azt mondanám, hogy amennyiben a bírósági bérezés az OBH elnökének a hatáskörébe tartozna, akkor most nem lenne bérkérdés. Azonban ez nem az OBH elnökének a hatásköre, mindösszesen előterjeszti a költségvetési javaslatot, ahogyan ön is a kérdésében felvetette. Egyébként pedig az ön rendelkezésére áll az a dolgozóknak írt levél, amelyről cikkezett is a sajtó idén februárban, amelyet pontosan a felvetést követően valamennyi dolgozó részére megküldtem. Ön a kérdésében tökéletesen vázolta, hogy mi is történt:

egyeztettünk, és ígéretet kaptunk az esetleges céltartalékból a költségvetés terhére – adott esetben – a folyó évi bérrendezésre is.

Ez folyamatban van, a remény él, és részünkről annyit tettünk, amennyit egyéb alkotmányos szervek megtettek.

Csakhogy azóta eltelt egy év, és nem történt semmi. Miben reménykedik még?

A kormány és a parlament kedvező döntésében. Hiszen látható az igazságszolgáltatás egységes fellépése, az igazságszolgáltatás testületei, érdekképviseleti szervei egységesen léptek fel minden szinten, és én úgy gondolom, hogy ennek a közeli jövőben be kell érnie, hiszen az igazságszolgáltatás helyzete, ahogyan ez már számtalanszor előadásra került, javítandó az anyagiak terén. Ezzel összefüggésben már minden levelezés, az Országos Bírói Tanács (OBT) jegyzőkönyvek a felszólalásokkal, a jogszabályi előterjesztések a sajtó rendelkezésére állnak. Tehát ezzel összefüggésben már csak megismételni tudnám azt a számtalan hozzászólást, előterjesztést, amelyek az elmúlt egy évben elhangzottak.

Nem érzi úgy, hogy megvezették annak idején?

Nem hiszem, hogy ez megfelelő kifejezés lenne. Egyeztetések történtek, amelyek során figyelemmel voltam a vázolt költségvetési helyzetre.

A bírósági szervezetek 35 százalékos illetményemelést szeretnének elérni visszamenőleg. Mennyibe kerülne ez a költségvetésnek?

Az több tíz milliárdos tétel.

De ha a Magyar Közlönyt felütjük, akkor minden héten egy legalább ekkora mértékű átcsoportosításról rendelkezik a kormányzat.

A kormány pénzügyi döntéseinek véleményezése vagy értékelése meghaladja az OBH elnökének a hatáskörét. A bírósági szervezet vezetőinek hatásköre arra terjed, hogy az igényeket előterjesszük, és ezt megfelelő indokokkal alátámasszuk. Ez, úgy érzem, a részemről és az igazságszolgáltatás valamennyi partnere részéről megtörtént, erre szükséges választ adni.

Répássy Róbert igazságügyi államtitkár azt ígérte még tavasszal az igazságügyi dolgozók számára, hogy mindenképpen valami átcsoportosítást hajtanak végre, 8–10 milliárd forint értékben. Erről tud-e valami konkrétumot, történt-e előrelépés?

Én annyit tudok, hogy az államtitkár úr ígéretet tett.

Júniusi kormányülést emlegetett, ha jól emlékszem.

Ezzel összefüggésben annyit tudok elmondani, hogy

a helyzet már az unalomig ismételt kifejezéssel élve: hiperakut.

Valóban az igazságügyi alkalmazotti elvándorlás egy új szintre jutott el. Ez komoly feszültséget jelent, és az igazságszolgáltatás működésében már adott esetben lépéseket kell tennie az igazgatásnak, hogy a feladatainkat el tudjuk látni. Azért használom folyamatosan azt az orvostudományból átvett kifejezést, hogy „hiperakut”, mert talán ez fejezi ki a leginkább ennek a helyzetnek a lényegét. Több indítványt is tettünk ezzel összefüggésben. Egyrészt van egy direkt financiális szükség, ezt meghaladóan viszont jogszabályi, normatív alapú lépés, kompenzáció is szükséges, erre tettünk indítványt még a tavalyi évben. Ez pedig – az igazságügyi alkalmazotti illetmény alapjául is szolgáló bírói alapilletmény inflációkövetővé tétele mellett – a nyugdíjas igazságügyi alkalmazottak visszafoglalkoztatási lehetőségének a megteremtése.

Mint a tanároknál?

Vagy mint az egészségügyben. A cél, hogy megfelelő társadalombiztosítási és adózási szabályokkal a nyugdíjas igazságügyi alkalmazott munkatársaink visszafoglalkoztathatók legyenek. Hiszen ezzel az egyén és a szervezet is jól jár, mert számos olyan kiváló szakmaisággal, felkészültséggel, gyakorlattal rendelkező igazságügyi alkalmazott munkatársunk van, akik nyugdíjban vannak, de hajlandók, képesek és tudnak is tenni a szervezetért. Ehhez viszont nyilvánvalóan a normatív alapú anyagi feltételek megteremtése szükséges, hogy megérje a bírósági szervezet és a nyugdíjas kollégák számára a visszafoglalkoztatás. Az igazságügyi alkalmazotti elvándorlás fő problémája, hogy kik mennek el.

A munkaerőpiacon értékes, felkészült, olyan munkatársak, akiknek a pótlása adott esetben hónapokat, sőt éveket vesz igénybe.

Az igazságügyi alkalmazottak – például a leíró kollégák – a bíró ítélkezési tevékenységének nagyon jelentős része. Ahogy szoktuk mondani, hiszen magam is huszonhárom évet töltöttem el a pulpituson, hogy a jó jegyző az egy fél bíró – vagy több.

Azt hallottuk, hogy a Quaestor-ügy bírójának a jegyzője szeptember 1-jével távozott, felmondott a Gyárfás-ügy bírájának a jegyzője is.

Számos jelzés érkezik hozzám, ezért nem tudok jobb kifejezést erre a helyzetre, minthogy „hiperakut”. Tehát az anyagiak esetében az OBH-nak az előterjesztés a hatásköre, a bér összegszerűsége jogszabályi kérdés. Mit tudunk tenni? Az anyagi lehetőségeinkhez képest takarékos gazdálkodást folytatva a béren felüli juttatásokkal próbáljuk segíteni, megtartani az igazságügyi alkalmazottakat és az egyéb munkatársakat is.

A birtokomba jutott egy olyan büntetőkollégiumi vezetői határozat vagy javaslat, ami pontozná az egyes tárgyalásokat, egyfajta pontrendszer vezetve be, és amelyek magas pontszámot kapnának, oda sorolnák be a jegyzőkönyvvezetőt. Ezt úgy festették le nekünk az érintett bírók, mintha a sebészeknél a műtéteket így pontoznák, és a kisebb műtétekre nem kapnának műtős segédet, vagyis mindent nekik kellene elvégezni.

Amikor egy probléma felmerül, akkor azt orvosolni szükséges, és az adott kollégium vezetői indítványt, javaslatot tesznek. Ez nyilván tartalmaz olyan megoldást, amely adott esetben a szükséghelyzetet kompenzálja. De azért azt ne felejtsük el: a jogszabály a tárgyalási jegyzőkönyv elkészítésére több lehetőséget is biztosít. Ebből az egyik a jegyzőkönyvvezető jelenléte, a másik a jegyzőkönyvvezető nélküli tárgyalások.

Korábban a büntetőtárgyalásoknál kötelező volt a jegyzőkönyvvezető.

De ma már nem az.

Éppen ezért módosították a jogszabályt?

A jogalkotásról a jogalkotót kérdezze. Én polgári ügyszakos bíró voltam, és a polgári perrendtartás rendelkezései folytán csaknem 30 évvel ezelőtt sem tárgyaltam jegyzőkönyvvezetővel, de tisztában vagyok azzal, hogy a büntetőeljárás más. Nyilván az ideális helyzet az, hogy aki igényli, az jegyzőkönyvvezetővel tárgyaljon. Azt azonban ne felejtsük el, hogy már nem élünk a ‘70-es években. Tehát azért történt technológiai, digitális változás, de természetesen akceptálandó a jegyzőkönyvvezetői igény, ám amennyiben a problémára érkezik adott esetben egy válasz, akkor az nyilván nem rosszindulatból születik, hanem a helyzet megoldása érdekében.

Az egyik OBT-ülésen az egyik tag azt javasolta, hogy amennyivel kevesebb jegyzőkönyvvezető vagy bírósági asszisztens van, akkor tartsanak annyival kevesebb tárgyalást, hogy a probléma valós súlyával mindenki szembesülhessen.

A probléma valós súlya, úgy gondolom, már elégszer megvitatásra került, de azért egyet ne felejtsünk el. Az ügyfelek érdeke, illetőleg az alkotmányos kötelezettség teljesítése mindenhol, minden esetben prioritást élvez.

Nem érzi úgy, hogy büntetésben van az igazságszolgáltatás a kormánynál? Az OBT ülésén is akadt olyan bíró, aki azt a költői kérdést tette fel: mi az oka, hogy Magyarország kormánya ellenségesen viszonyul a bíróságokhoz? Majd kifejtette, hogy szerinte szándékosan építik le a harmadik hatalmi ágat, hogy ne képezhessen ellensúlyt. Külső szemmel pedig az látszik, hogy harmadik éve nem kapnak a bírósági dolgozók és a bírák fizetésemelést, a magas infláció ellenére.

Az én feladatom nem a szubjektív véleményalkotás, hanem a nemkívánatos folyamatok kompenzálása, illetőleg az igazságszolgáltatás működésének a fenntartása.

Szóval nem érzi úgy, hogy mindennek az lehet a célja, hogy meggyengítsék a bírói kart, az igazságszolgáltatást?

Csak ismételni tudom az általam elmondottakat.

De hát elmennek a legjobb emberek…

Ezt kívánjuk megakadályozni, az igényérvényesítés minden formájával élünk a jogszabályi keretek között, ebben teljes mértékben egységes az igazságszolgáltatás.

Csakhogy minden területen vannak bérfejlesztések, nagy béremelések – kivéve az igazságszolgáltatásnál. A törvényhozó és a végrehajtó hatalomnál automatikus béremelés működik.

A célunk, hogy ezt az automatikus béremelést és a valorizációt elérjük.

Ehhez képest úgy tűnik, hogy jelenleg ki vannak szolgáltatva a kormánynak meg a parlamentnek.

Célunk, hogy a valorizáció megtörténjen, ne csupán eseti béremelés, mint legutóbb 2022-ben vagy 2017-ben, a jelentős jegyzői béremeléskor. Valóban a legfőbb cél az, hogy megfelelő méltányos bérrendezés történjen, és ennek a folyamatossága is meglegyen. Ezzel összefüggésben az ön birtokában van az igényérvényesítés körében a levelezés, a nyilatkozat, ezek azok a normatív alapon rendelkezésünkre álló lehetőségek, amelyeket teljes egészében kimerítettünk, és ezt nyilvánvalóan folytatni fogjuk addig, amíg a megfelelő bérezés nem történik meg.

És mennyi lenne a méltányos bírói alapilletmény vagy a bírói kereset?

Én teljes mértékben támogatom az Országos Bírói Tanács összegszerűségben tett nyilatkozatát, attól nem kívánok eltérni, egyetértek az ott meghatározottakkal.

Ez 35 százalékos emelést jelentene, visszamenőleg.

Igen. Én semmiféle béremelésnek soha nem leszek természetesen a gátja, és a realitás talaján maradva továbbra is támogatom, ahogyan támogattam is az Országos Bírói Tanács által javasoltakat.

Értem, hogy ez nem könnyű, de eddig miért nem tudtak eredményt elérni?

Mert egyelőre nem született számunkra kedvező döntés. Ha kedvező döntés születik, elsőként értesítem.

Csak a múlt héten több minisztériumnál és a miniszterelnöki kabinetirodánál akkora összeget csoportosítottak át bérfejlesztésre, ami a teljes igazságszolgáltatás bérigényét fedezte volna.

Reméljük, hogy ez minket is elér.

Az Európai Bizottságnak is feltűnt, hogy mennyire gyengült a bírósági dolgozók javadalmazási szintje, aggályaikat is kifejezték emiatt a jogállamisági jelentésben. Erről jut eszembe, mit gondol Oláh Gasztonnak, a törvényszéki kollégának a beadványáról, amit az Európai Bizottsághoz nyújtott be az igazságszolgáltatási dolgozók megfelelő javadalmazása érdekében?

Nekem a központi igazgatás vezetőjeként egy egyéni, uniós állampolgárkénti jogosultság gyakorlásával összefüggésben nem lehet véleményem. Sem befolyást gyakorolni, sem állást foglalni nem kívánok. Nem az én tisztem, nem az én kompetenciám, hogy egy bírótársam egyéni, uniós állampolgárként előterjesztett igénye érvényesítésébe beleszóljak.

Elég sokan csatlakoztak hozzá, úgy tudom.

Uniós állampolgári jog gyakorlása történt.

A bírói kar érdekében.

Én ezzel kapcsolatban véleményt nem mondhatok, mert úgy gondolom, hogy nem lenne etikus. De még úgy hiszem, hogy jogszabályi gátja is van.

Nemrég Sulyok Tamáshoz fordult az Országos Bírói Tanács, hogy kezdeményezzen jogszabály-módosítást a bírói javadalmazás érdekében. Az államfő ezt visszautasította, és alkotmányos aggályait vetette fel ezzel kapcsolatosan, illetve azt is visszásnak találta, hogy nagy horderejű költségvetési kihatással levő kérdésben bármit kezdeményezzen az Országgyűlésnél. Mi a véleménye erről, mit gondol az államfő elutasításáról?

Ez az OBT és az államfő interakciója.

De csak érinti a bíróságokat.

Érinti a bíróságokat. Tehát megismétlem ugyanazt, amit már elmondtam, a normatív alapok között az igényeinket előterjesztjük, és annak teljesítését várjuk.

A bírók és az ügyészek egy pályán mozognak a bérezés terén, ugyanaz az illetményalapjuk. Onnan érkezik ön felé nyomás?

Honnan?

Az ügyészség részéről.

Nyomás?

Vagy kérés.

Nem. Természetesen az ügyészi és a bírói illetményrendszer nagyjából hasonló, de például az ügyészségen és a bíróságokon a béren kívüli juttatások rendszere eltérő időpontban, eltérő összegben kerül meghatározásra. Tehát nem vagyunk ilyen értelemben ennyire összekötve, de főszabályként igen. Nyilvánvalóan az egyik húzza maga után a másikat.

De érkeznek önhöz az ügyészektől kérések vagy panaszok?

Nem. Nyilván egy ügyész kollégától a panasz az illetékeshez érkezik és nem hozzám.

És a legfőbb ügyész a partnere?

Természetesen a partnerem, nyilván össze vagyunk kötve, hiszen az ügyészi és a bírói pályaív és a felelősség hasonló.

A fizetésemeléseken kívül van egy másik terület is, ahol hátrányban vannak a bírók a más pályán dolgozó kollégáikhoz képest. Ha az ügyészeknél, az egészségügyi dolgozóknál, a köztisztviselőknél, a honvédeknél vagy a rendőröknél valakit kirendelnek egy másik pozícióba, akkor meg kell kapnia azt a minimum illetményét, ami az eredeti helyén is járt neki, viszont ha magasabb beosztásba vagy magasabb illetményű helyre kerül, akkor automatikusan magasabb bér jár neki. A bíráknál nem ez a helyzet. Ha például egy járásbírót kirendelnek egy törvényszékre vagy egy ítélőtáblára, akkor ugyanazt a járásbírói illetményét kapja, ami jóval alacsonyabb. Mi az oka ennek?

Erre van egy rövid válasz, mert ez a jogszabály. De ha megengedi, bővebben is kifejtem. Mi lehet a kirendelés oka? Az egyik az ügyteher egyenletes eloszlása, a másik pedig a szakmai fejlődés elősegítése. Milyen típusú kirendeléssel találkozhatunk? A kirendelés lehet horizontális és lehet vertikális, vertikálisan pedig lehet kétirányú. Fentről le vagy lentről fel. Tehát nyilván, amennyiben a kirendelés horizontális, akkor ebben az esetben fogalmilag van kizárva, hogy a bíró rosszabbul járjon. Amennyiben negatív vertikális, tehát adott esetben törvényszékről kerül kirendelésre a bíró a járásbíróságra, akkor szintén fogalmilag kizárt. Ezt meghaladóan pedig, ami a lényeg: ma Magyarországon bíró a rendelkezésemre álló adatok alapján a hozzájárulása nélkül nincs kirendelve. Tehát, ha valaki kirendelést kap, a szakmai fejlődés elősegítése vagy más jogcímen, az a bírósági gyakorlat szerint a hozzájárulásával történik, de az OBH-ban a kirendelések törvényszéki gyakorlatának vizsgálata még folyamatban van. A második, ha egy bíró adott esetben sérelmesnek tart egy kirendelést, akkor a hozzájárulását egyoldalú nyilatkozatával bármikor visszavonhatja. Ebben az esetben a kirendelése megszüntetésre kerül. De mondok egy példát, hogy miért eminens része a kirendelés a bíróságok működésének. Most gondoljon egy kis bíróságra, ahol van két polgári bíró, és közülük az egyik egy 33 éves hölgy. Gyermeket szül, majd 2–3 évig otthon marad a gyermekkel. Nyilván az ő ügyei nem állhatnak 2–3 évig. Azonban a státusza betöltött, hiszen majd visszatér a gyermekszülés után. Akkor oda ki lehet nevezni egy bírót? Az ügymennyiség maximum két bíró foglalkoztatását teszi lehetővé ezen a járásbíróságon. Tehát akkor mi történik? Akkor ki kell oda rendelni valakit, hiszen az elsődleges ügyfélérdek az, hogy az ügyek intézését ez ne gátolja.

Nem csak az egy éven túli kirendelésnél kell a bíró hozzájárulása?

Háromévente lehet a bírót legfeljebb egy évre a hozzájárulása nélkül kirendelni. De azért mondtam önnek, és ha kérhetem ennek az exponálását, ma Magyarországon bíró az OBH elnöke általi kirendelések esetén, illetve a rendelkezésemre álló adatok alapján a törvényszékek elnökei által a hozzájárulása nélkül nincs kirendelve.

És van választása a bírónak visszautasítani egy kirendelést?

Természetesen.

Nem éri bármilyen egzisztenciális kockázat vagy hátrány?

Mire gondol?

Például megnehezítik a munkáját, az életét.

Nem. Konkrét esetet mondok: egy exponált ügyet tárgyaló bíró bejelentette, hogy nem járul hozzá a kirendeléshez, kezdődött újra, új bíróval, új eljárás. Az ügyfél érdeke az, hogy az ügy ne kezdődjön új bíróval újra. Előfordult olyan eset is néhány évvel ezelőtt, hogy a kirendelés időtartama alatt egy bírótársunk több pályázatot nyújtott be az adott kirendeléssel érintett bírósági szintre. Egyik pályázata sem vezetett eredményre. Az adott törvényszéken működő bírói tanács viszont nem első helyre rangsorolta a kirendelt és egyben pályázó bírótársunkat. Ezt követően, a többszöri pályázat után az Országos Bírói Tanácshoz fordultam a sorrendcsere érdekében, de az Országos Bírói Tanács nem teljesítette az indítványt.

De nem érzi igazságtalannak, hogy valaki magasabb felelősségű pozícióban alacsonyabb bért kap?

Ön egy szubjektív vélekedést kért, én pedig egyet tudok önnek elmondani: a normatív hátteret. Ha valaki hozzájárult a kirendeléshez, még egyszer mondom, bármikor visszavonhatja azt, egyoldalú nyilatkozattal. Tudja, hogy mik a feltételek, milyen előnyök járnak a kirendeléssel, például szakmai fejlődés, gyakorlatszerzés. Ez a jelenlegi szabályrendszer. Ami a legfontosabb, hogy a kirendelés nem jelent előrehozott pályázatot. Volt több olyan eset is, hogy a kirendelt bírótárs pályázata nem vezetett eredményre az adott bírósági szintre.

Egy 2013-as alkotmánybírósági határozat azt mondja ki, hogy a kirendelés egy ideiglenes állapot, és egy évnél túli kirendelés nem lehetséges vagy nem lenne szabad. Azért akad számos bíró, akik már évek óta ugyanott vannak kirendelve.

Ezért van jelenleg folyamatban a kirendelések indokoltságának a felülvizsgálata az ország törvényszékein, és még egyszer mondom, az ügyfélérdek és a kirendelés dinamikus egyensúlyának a megteremtése elengedhetetlen.

Ha öt–hat éve van valaki kirendelésben, akkor miért nem…

Ha sérelmesnek tartja, akkor nincs kizárva, hogy megszüntethesse a kirendelését.

Ez világos, de…

Világos? Minden cikkből világos?

Ha a korábbi cikkünkre gondol, akkor nézzük azt. Az említett cikkünkben megszólaló bírónak az volt az álma, hogy a törvényszéken bíráskodjon. De, ha visszavonná a kirendeléshez való hozzájárulását, akkor vissza kellene mennie a járásbíróságra, és a törvényszéken olyan ügyei vannak, hogy megbénulna a törvényszéki munka, legalábbis az ő területén, mert több évig tartó ügyei vannak.

Nyilvánvalóan, amennyiben visszavonja a hozzájárulását, akkor újrakezdődne a büntetőeljárás vagy a polgári eljárás a vonatkozó szabályok szerint folytatódna, de a visszavonási jog, az diszkrecionális, és indokolási kötelezettség sem fűződik hozzá. Ha még néhány számot megenged a kirendelések kapcsán, akkor ismertetni szeretném azokat. A kirendelések száma az elmúlt két évben is csökkenő tendenciát mutat. Érdeklik az ilyen számok?

Nagyon is.

2022-ben a törvényszéki elnökök 758 bíró, míg az OBH elnöke 68 bíró kirendeléséről döntött. 2023-ban a törvényszéki elnökök 372 bírót rendeltek ki, és az OBH elnökeként én 29 bíró kirendeléséről határoztam. Tehát a kirendelések száma 2023-ban az előző évhez képest több mint 50 százalékkal csökkent, és azok több mint 90 százaléka a törvényszéki elnökök által történt. 2024. május 31. napján 393 „élő” kirendelés volt, és több mint 50 százaléka a kirendeléseknek azonos szintek között történt. Egy éven túli, alacsonyabbról magasabb szintre történő kirendelés csupán 88 esetben volt, ami az összes kirendelés mindössze 22 százaléka, és minden esetben hozzájárulással történt. De az egyes törvényszékeken belüli gyakorlat vizsgálata folyamatban van.

A korában már említett uniós jogállamisági jelentés kitért arra is, hogy a bírók véleménynyilvánítási joga korlátozott, és így továbbra is folynak ellenük lejárató kampányok.

A bírói véleménynyilvánítással összefüggésben én már többször is megszólaltam, egyértelmű a jogszabályi környezet. A bírói véleménynyilvánításnak, egyet ne felejtsünk el, van egy alapvető helye: ez az ítélet. A bíróság az ítéletében, amit függetlenként és pártatlanként meghoz, a jogszabályoknak van alárendelve, ennek megfelelően az adott jogviszonyban vagy adott bűncselekménnyel összefüggésben állást foglal, és széles körben, szabadon kifejti az álláspontját. Az, hogy mi a bírói véleménynyilvánításnak a terjedelme, az gyakorlatilag uniós tagállamonként, de az egész világon is eltérő. Magyarországon ennek a normatív alapjai voltaképpen a rendszerváltás után kialakításra kerültek. Ennek megfelelően már több mint húsz éve látom, pontosan tudom, hogy hol vannak a határok, korlátok, amelyekkel összefüggésben mindig viták vannak, és attól tartok, hogy lesznek is.

De nem érzékeli, hogy van nyomás a bírákon a kényesebb ügyekben, ahol, például, az állam áll az egyik oldalon, vagy a közigazgatási perekben?

Nem. Én magam is számtalan pert tárgyaltam, de az állam is egy ügyfél.

No igen, csak épp az állam nem ad fizetésemelést a bíráknak.

Az állam egy ügyfél. Ezt egy bírónak mindenkor ketté kell választania, és ketté is választja.

És nem emelkedik meg a korrupciós kockázat a keveset kereső bírósági alkalmazottaknál vagy bíráknál?

A bíróságnak, bírói karnak és az igazságügyi alkalmazotti karnak a becsületéhez nem férhet kétség.

A kockázatot kérdeztem…

Nem férhet kétség.

Mennyit keres egy bírósági titkár?

Nem férhet kétség. Nekem ez az álláspontom.

Aki alig tud megélni a fizetéséből, könnyebben eshet kísértésbe.

Egy válasza van az igazságügyi alkalmazotti karnak a megélhetési problémákra: az elvándorlás.

Szóval nincs korrupciós kockázat?

Akkor még egyszer elmondom. A bírók és az igazságügyi alkalmazottak becsületéhez nem férhet kétség. Hiszen adott esetben a megélhetési problémákra adott válasz az elvándorlás.

Az igazságügyi miniszternek van lehetősége májustól, hogy bírósági határozatot kérjen öntől. Ezt a jogalkotás minőségének javításával indokolták, valamint azzal, hogy lássák, miként hatályosulnak a jogszabályok.

A jogszabályokat betartom és betartatom, erre esküdtem. Amennyiben a jogi normatív alapoknak megfelelő megkeresés érkezik, azt teljesítem. Egyetlen ilyen megkeresés érkezett eddig, a megválaszolása folyamatban van.

Milyen határozatokat, döntéseket kért ki a miniszter?

A folyamatban lévő megkeresés teljesítésére vonatkozó információk az infótörvény szerint döntés-előkészítő adatnak minősülnek, ezért azokról bővebb tájékoztatás nem adható.

Nem tartja aggályosnak, hogy a kormány bele akar szólni ily módon az igazságügy működésébe?

Egy adott jogszabály vagy egy adott határozat tartalmának és az abban foglalt jogértelmezésnek a megismerése, úgy gondolom, hogy nem beleszólás. Hiszen jelenleg is rendelkezésre állnak adott esetben a bírósági határozatok, a bírósági határozatok gyűjteménye. Szóval nem.

De igazából lehet szűrni bírókra is, hogy miként ítélkeznek, hogyan döntenek.

Ezek anonimizált határozatok, tehát itt a tartalomra kell helyezni a hangsúlyt. Azt tartom sikeres jogszabálynak, ahová a bírói gyakorlat becsatornázásra kerül.

Az OBH elnöki hatáskörének egy része tavaly átkerült az Országos Bírói Tanácshoz, az uniós kívánalmak teljesítéseként. Hogyan élte meg, hogy bizonyos feladatokat elvettek öntől?

Egyfajta sajátos jogi szituáció állt elő. Tehát ez azt jelenti, hogy a magyar jogrendszerben tulajdonképpen egy új fogalom került bevezetésre, az úgynevezett kötelező vélemény. Az, hogy kötelező véleményt ad az OBT, egyfajta együttdöntési szituációt keletkeztetett. Hogy miként érintett? Ez egy érdekes kérdés. Ez tulajdonképpen egy picit ahhoz hasonlatos, mintha a futballmeccsnek a 40. percében megváltoznak a szabályai. Hogy hogyan érintett? Engem úgy érintett, hogy remélem, hogy az ön által hivatkozott „uniós kívánalmak” teljesítésre kerültek. Az igazságügyi reform eredményeként könyvelhetjük el az uniós – emlékeim szerint 10 milliárd eurós támogatás – megérkezését. Az OBT-vel egyébként a kapcsolat, az együttműködés folyamatos, erről a sajtóban is nyilvánvalóan folyamatosan tájékoztatást adtunk. És ami nagyon fontos, ebben a sajátos szituációban egy lényeges van: az együttműködés. A személyes együttműködésnek kiemelt jelentősége van. Nyilvánvalóan előfordulhat szakmai, sőt kell is szakmai vita, adott esetben hatásköri viták is előfordulhatnak, de ez nem eredményezhet diszfunkcionalitást. Egyébként nem is eredményez, hiszen az együttműködés, ahogyan látom, folyamatos és megfelelő.

Az OBT-üléseken ön is megkapja az objektív tagoktól a kritikát, a bírálatot.

Ez a demokrácia, igen. A demokrácia lényege a kritika és a bírálat, amely, hogyha alaptalan, akkor azt vissza kell utasítani, ha meg alapos, akkor meg kell fontolni a teljesítést.

Az OBT által megszavazott 35 százalékos illetményemelési javaslatot el fogja fogadni az Országgyűlés?

Remélem.

Mármint a jövő évre vonatkozóan.

Remélem. A béremelési javaslatunk reményeim szerint részben vagy egészben teljesül.

Részben?

Döntő részben.

Egyébként az meglepett, amikor egy OBT-ülésen azt mondta, némileg felpaprikázva, az igazságügyi államtitkárnak, hogy egymillió kuvaiti dinárt (1 kuvaiti dinár több mint 1100 forint – a szerk.) javasol illetményalapnak.

Igen. Ha rajtam múlik. De ezt nyilván szatirikusan mondtam. Nem kíváncsi az elhúzódó ügyekre?

Mennyi van?

Lényegében négy éve, 2020. augusztus 31-én kezdődött az elhúzódó ügyek monitorozása, illetőleg az ezzel kapcsolatos központi intézkedés bevezetése és ennek eredményeként az elhúzódó ügyek száma négy év alatt országosan 55 százalékkal csökkent. Mind a két éven túli, mind az öt éven túli ügyekben. Ez nem jelenti azt, hogy ez tökéletes lenne, hiszen az elhúzódó ügy nyilván nem kívánatos jelenség az igazságszolgáltatás működésén belül, de itt egy úgynevezett sípályagrafikont lehet rajzolni. Szerintem ez az igazságszolgáltatás egészének sikerét mutatja.

Ennyi nehézség ellenére hogyan sikerült ezt elérni?

Mindenekelőtt nagyon fontos a segítség, a szakmai segítségnyújtás, amely önkéntesen vehető igénybe, és az ezt igénylő bírótársunk mentorrendszerben szakmai segítséget kap az adott bíróságon. A másik természetesen az odafigyelés, a koncentráció és a hozzáállás.

Tehát nagyobb a munkafegyelem?

Igen. És némileg csökken az ügyérkezés is.

Azt lehet tudni, hogy a leginkább elhúzódó ügy hány éve zajlik?

Évtized óta.

Ez szándékos?

Hogy lenne szándékos? Perelhúzásra gyanakszik?

Mondjuk.

Ennek nyilván több összetevője van. Egy ügyelhúzódás soha nem vezethető vissza vegytisztán egy okra. Nyilván ez lehet a felek száma, a bizonyítás nehézsége, adott esetben az ügyfél eltűnik, elhalálozik, tehát számtalan ok adódik össze, és ez eredményezi az ügy elhúzódását. De a lényeg, hogy jelentősen csökkent az elhúzódó ügyek száma.

És ezt méltányolja a kormányzat?

Úgy gondolom, hogy igen. Ezek a tények megjelennek, hiszen azért egyet ne felejtsünk el, a magyar igazságszolgáltatás az európai eredménytáblán az élmezőnyben van.

És a bértáblán?

A bértáblán, sajnos, nincs az élmezőnyben.

Sereghajtó?

A hátsó harmadban foglal helyet.

Így még visszásabb, hogy miközben nagyon jól dolgoznak, mégis…

Még egyszer hangsúlyozni kívánom: nagyon remélem, hogy a bírói béremelés és az igazságügyi alkalmazotti béremeléssel kapcsolatos, az igazságszolgáltatás által egységesen előterjesztett igények helyet kapnak a jogalkotói szinten.