Gázolás, szexuális erőszak, emberrablás, elnyomó szülők – sok elmélet volt az elmúlt 24 évben arról, mi történhetett Till Tamással

Különböző intenzitással, de 24 éve foglalkoztatta a közvéleményt, mi történhetett 2000. május 28-án Baján azzal a 11 éves fiúval, Till Tamással, aki biciklin indult el otthonról a közeli vadasparkba, de soha nem ért oda. A csaknem negyed évszázad alatt számos elmélet felmerült, a héten viszont megtalálták a fiú holttestét, ami pontot tehet az ügy végére.

Baján egy tanya melléképületében, a beton alatt elásva egy gyermek holttestére bukkantak a rendőrök. A holttest a 2000. május 28-án eltűnt Till Tamásé, aki akkor 11 éves volt. A fiú azon a vasárnapi délelőttön biciklivel indult egy vadasparkba lovagolni. Előtte az édesapja a lelkére kötötte, hogy ebédre, délután egyre érjen vissza, de sem haza, sem a a lovasoktatóhoz nem ért oda.

A rendőrség nyomozni kezdett, közel ötszáz embert hallgattak ki, de nem találták meg a fiút.

2024. június 11-én viszont áttörést jelentő információ érkezett a rendőrséghez arról, hogy a bajai gyermekotthon egyik akkori lakója segített – fenyegetés vagy pénz hatására – elásni a gyerek holttestét. K. Pétert már nem lehetett kihallgatni, 2011-ben öngyilkosságot követett el. Az ő barátja, János tett végül vallomást, hogy egy esztergályos vállalkozónál, V. Józsefnél dolgoztak, aki arra kérte őket egy nap (K. Péter ekkor 20, János 16 éves volt, szakmát tanultak), hogy kétszeres pénzért betonozzák le a bajai tanya egyik melléképületének, fészerének az alját. János nemet mondott, K. Péter viszont elment vele, és betonozás közben rátalált a fiú holttestére egy zsákban.

K. Péter a hallgatásért cserébe pénzt követelt – akkori barátnője szerint a fiú egy nap 200 ezer forinttal jelent meg, holott napi rendes fizetésük az esztergályosnál 500 forint, egy doboz cigi ára volt –, V. József pedig megfenyegette, hogy vagy hallgat, vagy baj érheti őt és a testvéreit. János vallomásában arról is beszélt, hogy Till Tamásnak a telek mellett kellett elhaladnia a biciklivel, amit az eltűnése utáni hetekben a telek határában meg is találtak.

A rendőrség emberölés gyanúja miatt indított nyomoz, és egyelőre senkit nem hallgatott ki gyanúsítottként az ügyben, mint ahogyan arról sem adtak tájékoztatást, hogyan ért véget a fiú élete.

Magyar Rendőrség

Apja, Till Mátyás csütörtökön lapunknak nyilatkozott, azt mondta, kedden tudták meg, hogy megtalálhatták Tamás maradványait, de hivatalosan még nem tájékoztattak őket a fejleményekről. Arra a kérdésre, hogy hoz-e megnyugvást, hogy vége a bizonytalanság, azt felelte:

Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert az elmúlt 24 évben minden napunk arról szólt a feleségemmel, hogy kerestük Tamást. Rengeteg érzés kavarog bennem. Nem lehet tudni, hogy az a jobb, hogy meglett, vagy az, ha nem került volna elő.

„A barna hajú és barna szemű kisfiú 145 centiméter magas, vékony testalkatú. Súlya 45 kilogramm, arca gömbölyded. Az r hangot nehezen ejti. Fekete melegítőalsóban, fehér mintás pólóban és fehér tornacipőben távozott otthonról. Különös ismertetőjele a bal bokája felett lévő tenyérnyi sebhely” – állt a korabeli felhívásokban.

Hogyan számolt be a korabeli sajtó Till Tamás eltűnéséről, kereséséről, és milyen igaz vagy a későbbiekben hamisnak bizonyult információkat közölt róla az elmúlt 25 évben?

Szabad Föld, 2009. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár

A vasárnap eltűnt fiú eltűnéséről a Petőfi Népe pénteken számolt be a címlapján, és azt írta, hogy több mint százan keresik Baján és környékén a fiút. Egy idős férfi azzal kereste fel a rendőrséget, hogy ő látta a gyereket, ennivalót kért tőle kedden a tanyák között. Arról is írt a lap, hogy úgy ment vasárnap lovagolni, hogy lovasoktatója állítólag szombaton lemondta az órát.

A helyi lap több mint három héttel az eltűnés után interjút készített Till Tamás szüleivel, és arról is beszámoltak, hogy Baján és környékén elterjedt a hír, meglett a 11 éves fiú, ezért egyesek elkezdték leszedni a kitűzött felhívásokat. A megtört szülők arra panaszkodtak a pletyka miatt, hogyha valaki látná is a fiúkat, nem keresnék meg őket vagy a rendőrséget, mert nem tulajdonítanának neki jelentőséget.

Ebből az interjúból derült ki az is, hogy a fiú jó gyerek volt, nem csavargott, már csak azért sem, mert félt a víztől és a sötéttől. Sokat járt ki a három kilométerre fekvő vadasparkba – a tavaszi szünet óta mehetett ki egyedül is –, ha nem lovagolni, akkor segíteni ellátni az állatokat. Az anya, Tillné Vörös Katalin beszámolt egy visszatérő álmáról is:

Jártam több kártyajósnál, közösen elmentünk természetgyógyászhoz is. A férjem ugyan nem hisz benne, de én reménykedem. Van egy álmom is. Mióta Tomi eltűnt, már kétszer riadtam erre, és a férjem is hasonlót álmodott. Egy erdőben szögesdróttal körülvett házat látok. Kutyák rohangálnak az udvaron. Tomi megkötözve ül a kútnál. Megállok a ház előtt. A fiam nem ismer meg. Azt mondja: «Néni! Segíts! Haza akarok menni az anyukámhoz!»

A bajai rendőrök, tűzoltók, kiegészülve a honvédség katonáival, polgárőrökkel és közterület-felügyelőkkel két héten át járták a környék összes tanyáját, megkeresték az ismert biciklitolvajokat, orgazdákat, hátha így rábukkannak a fiú nyomára.

Petőfi Népe, 2000. június (55. évfolyam, 127-151. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár

Közben az egész ország Tamást kereste, az anya munkahelye 500 ezer forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek, és továbbra is érkeztek a rendőrségre olyan bejelentések, hogy látták a gyereket. Június 22-én egy kecskeméti-ballószögi nő mondta ezt, és hogy pénzt, ételt adott neki.

A szülők úgy érezték, a rendőrök nem tesznek meg mindent a fiú felkutatása érdekében, mire Ferenczi László, a megyei főkapitányság akkori szóvivője a július 10-i Petőfi Népében egy nem túl elegáns kirohanást tett:

A szülőknek – akármilyen fájdalmas is – tudomásul kell venniük, hogy ez a gyerek nem elveszett, hanem elment otthonról. Eddigi adataink szerint nem merült fel bűncselekmény gyanúja.

Erre utal az is, hogy a közelmúltban látták Tamást. Az okot kellene kutatni, hogy erre miért kerülhetett sor. A rendőrség felkért egy pszichológust, hogy készítse el a fiú jellemzését a szülők, illetve nevelői információi alapján. Eszerint a gyermek labilis. Szülei szigorúan fogták. Valószínűleg elkésett és most már pláne nem mer hazamenni. A rendőrség dolgát nehezíti, hogy egy bujkáló gyermeket kell keresni, aki nem akarja, hogy megtalálják. Ha a ballószögi bejelentés tényleg róla szólt, akkor már lakóhelyétől 110 kilométerre jár. A szülők sem várhatják el tőlünk, hogy csatárláncban, katonákkal fésüljük át az ország teljes területét”.

A nyomozás egy pontján a szülők, illetve a gyerek testvére is felkeltette a nyomozók figyelmét, másfél évvel az eltűnés után tisztázták őket egy poligráfos vizsgálat után – nyilatkozták tavaly.

Petőfi Népe, 2000. július (55. évfolyam, 152-177. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár

A Till Tamás kereséséről szóló felhívás augusztus elején az országos sajtóba is bekerült, a Népszabadság hasábjain is olvasható volt az MTI híre alapján.

Szeptember 17-én, négy hónappal az eltűnés után, jelent meg a hír, hogy egy nagymama az unokájával rátalált egy diófa alatt Tamás kék kerékpárjára. A rendőrök a biciklin sérülések nyomait találták, szakértői vizsgálatra küldték. Újra átfésülték a környéket, de nem bukkantak Tamás nyomára.

A szülők a szakértői vizsgálat eredményével sem voltak elégedettek, mert az csak azokat a sérüléseket vizsgálta meg, amik már eleve rajta voltak a járgányon, a többit nem, állították. Ahogy azt sem értették, ha valóban vettek ujjlenyomatokat a bicikliről, akkor azokat miért nem vizsgálták meg.

A keresésbe időközben beszállt a Gyulán 1998-ban hétévesen eltűnt Szathmáry Nikolett édesanyja, illetve annak eltűntek keresésére létrejött alapítványa, valamint a bajai önkormányzat is létrehozott egy számlaszámot a keresés elősegítésére.

A köztévé Csellengők című műsorából 2001 elején kiderült, hogy összesen 4853 eltűnt embert tartanak nyilván a hatóságok, közülük 267-en 14 év alattiak. 2000-ben a kiskorúak eltűnéséről szóló rendőrségi bejelentések száma 5412 volt, ebből 678-an maradtak a körözési listán december végén is. Hosszabb ideig ugyanakkor csak két gyerek nem került elő, számolt be róla Gach Györgyné, az ORFK bűnmegelőzési osztályának alezredese a február 22-i Népszavában, Till Tamás és az ekkor a 44-es út melletti nádasban holtan talált Szathmáry Nikolett. Tillék is ott voltak a kislány temetésén, de abban bíztak, fiúkkal nem az történt, mint Nikolett-tel.

Szathmáry Nikolett édesanyja, Iszály-Szilágyi Edit volt az, aki kijárta, hogy az eltűnt gyerekek fotója megjelenhessen gyufásdobozokon, kamionok ponyváján, óriásplakátokon, és próbálta elérni, hogy így lehessen a tejesdobozokon, üdítős palackokon is, mint ahogy az az USA-ban ekkor már bevett gyakorlat volt. Később, 2011-ben Till Tamás egyike lett annak a négy gyereknek, akinek a fotója és adatai a műsorvezető Kárász Róbert indíttatására felkerült 400 ezer tejesdoboz és 10 ezer egyéb termék csomagolására (rajta kívül Strehó Gergő, Ackermann Dávid és Gödöllői Dominika került fel rá), majd a kampány újabb eltűnt gyerekekkel folytatódott.

Petőfi Népe, 2011. május (66. évfolyam, 101-126. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár

2001. február 11-én este 8 óra körül egy ismeretlen férfi azzal hívta fel az anyát, hogy Tamás él, és ő tudja, hol van, majd letette a telefont, és többé nem jelentkezett. Olyan hívás is érkezett hozzájuk, miszerint egy budapesti pályaudvaron látták a fiút.

Tizenöt hónappal az eltűnése után számolt be róla a sajtó, hogy a fiú felkerült az Interpol körözési listájára, így már 172 országban kereshetik, sőt felkerült a világ 12 legkeresettebb gyermekének portréját tartalmazó plakátra is. A magyar rendőrség közben újrakezdte a nyomozást Tamás után, valamint jelezték, hogy „minden adatot számítógépre visznek”, annyi az összegyűlt információ.

Több látnok, spiritiszta, parafenomén is felkereste a rendőrséget és a családot is, hogy információik vannak. „Az ember az utolsó fűszálba is megpróbál belekapaszkodni.

Sokan biztattak, s csak egyikük mondta, hogy szerinte már nem él a fiam. Én azt mondom: amíg csak lehet, reménykedem

– mondta akkor Tillné Vörös Katalin. A Petőfi Népe több, ekkor terjengő, „hajmeresztő híresztelést” is felsorolt egy cikkében: „sokan biztosan tudni vélték, hogy a gyermeket elásták, befalazták, de ennél szörnyebb szóbeszéd is terjedt már”.

Másfél évvel azután, hogy Till Tamást utoljára látták, a lap arról számolt be, hogy a rendőrség tudomására jutottak olyan információk, miszerint a fiú bűncselekmény áldozata lett. A lehetséges elkövető személye „képben van”, bizonyítékok azonban nincsenek.

Egy napra rá, november 17-én a Magyar Nemzet írta azt, hogy a bajai rendőrség letartóztatott egy gyilkost egy emberölés miatt, és azt feltételezték, hogy Tamást is ő ölte meg. Pár hétre rá kiderült, nem egy, hanem

két férfiről van szó, akik be is ismerték a fiú meggyilkolását is.

A rendőrök hazugságvizsgáló segítségével viszont arra jutottak, hogy amíg a másik gyilkosság ügyében igazat mondanak, Tamás esetében nem. A 42 éves Sz. János halálra verte élettársát, majd  S. Jánossal elásták a kertben. A kihallgatásuk közben, egymástól függetlenül, kérdés nélkül mondták el, hogy ők ölték meg Till Tamást is, pontosabban a nővérével és annak gyerekével is szexuális kapcsolatot létesítő Sz. János megerőszakolta és megölte, a holttest eltűntetésében pedig most is segített neki S. János, aki állítólag ismerte a fiút.

A vallomás alapján a rendőrök feltúrták a bajai Bokodi úton található szeméttelepet, Tamás holttestét keresték, de nem találták, ahogy semmit, ami hozzá lenne köthető.

Később a két férfi visszavonta a vallomását, amit azzal indokoltak, hogy zárkatársaik bántalmazták őket, és úgy gondolták, ha beismerik a fiú megölését is, akkor nyugtuk lesz.

Az adatok újraellenőrzése se vezetett eredményre, közölte két évvel az eltűnés után a rendőrség, illetve azt is, vizsgálják, hogy Tamás esetleg közlekedési baleset áldozata lehetett.

Sokáig aztán nem lehetett hallani semmit az üggyel kapcsolatosan, négy évvel a fiú eltűnése után viszont újra a Petőfi Népe jelentkezett új információkkal. „Megtudtuk: egy, a Till családhoz közel álló, középkorú férfi került gyanúba. Ugyanis azt feltételezik róla a kecskeméti nyomozók, hogy homoszexuális, sőt pedofil hajlamú. Annak ellenére vélelmezik ezt, hogy a környezete nem ilyennek ismeri.” Hozzátették, a rendőrök véleménye is megoszlik az új szálról, valakik közülük pedig kitartanak amellett, hogy Sz. Jánosék voltak az elkövetők.

Petőfi Népe, 2004. május (59. évfolyam, 102-125. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár

A négyéves „évfordulón” a Fejér Megyei Hírlap, a Zalai Hírlap, az Új Dunántúli Napló, a Vasárnapi Heves Megyei Hírlap, a Somogyi Hírlap, a Veszprémi Napló is lehozta ugyanazt a cikket az eltűnésről, és elképesztő dolgokat írtak benne:

egyesek szerint a kisfiú felakasztotta magát, kutyák tépték szét, mások pedofil bűncselekményről, gyermekszerv-kereskedelemről, gyermekprostitúcióról beszéltek. A vad pletykák szerint Tamás édesanyja a maffia titkárnője volt, és bosszúból lopták el a kisfiát.

Arról is írtak, hogy a szakértő arra jutott, a bicikli sérülései nem közlekedési balesetből származnak, pedig többen arra gyanakodtak, hogy a fiút halálra gázolta valaki. Egy később megjelent lapban egyébként az apa is arról beszélt, hogy a kerékpár kormánya elgörbült, vélhetően egy gázolást követően, amit egy névtelenséget kérő nyomozó azzal cáfolt, hogy ebben az esetben a kerekeknek is el kellett volna deformálódniuk, de ez nem történt meg.

Az említett megyei lapok aztán idéztek egy pécsi magándetektívet, Kodba Ferencet, aki az elképzeléseit továbbította a rendőröknek.

Az bizonyult a legerősebbnek, amely szerint egy homoszexuálisnak ismert férfinak lehetett köze hozzá. Pontosan abban az irányban nyomoztam, amelyhez most értek el a rendőrök. Csak bizonyítanunk kell még az egyébként alaposnak mondható feltételezést.

A megyei lapok ugyanis arról írtak, hogy a nyomozók újra elővették Sz. Jánosék vallomását. Emellett felkerestek egy „pszicho-grafológust”, Lépesd Józsefnét, idézzük:

Valakik az eltűnése előtt is próbálkoztak vele szexuálisan, de ezt szégyenérzetből nem merte elmondani a szüleinek. Kinézték maguknak a kisfiút, elképzelhető, hogy azóta is fogva tartják és szexuálisan kihasználják. Tamás kiírta magából a félelmét ezektől az emberektől, és én a soraiból megállapíthatom, valójában mi történt vele.

Az ötéves évforduló körül mindössze annyi, információ derült ki, hogy a rendőrök a fiút eltűntként keresik, mert semmi sem utal arra, hogy bűncselekmény áldozata lett volna.

2007 januárjában, azaz hat és fél évvel az eltűnés után az a hír kelt szárnyra, hogy megtalálták Tamás holttestét, mellette egy nagyobb ember holttestével a bajai ipartelep építkezése közben. Később arra jutottak a hatóságok, hogy a csontok a világháború óta oda voltak temetve.

2008 közepén az országos rendőrfőkapitány elrendelte a „döglött akták” felülvizsgálatát, és a nyomozások esetleges újraindítását, köztük Till Tamás ügyében is. 2009-ben állítólag megint bűncselekménynek vélték a rendőrök, ami Tamással történhetett, írta meg a Szabad Föld furcsa, regényszerű, párbeszédekkel és monológokkal tűzdelt beszámolójában. A cikk Sz. Jánost szexuális ragadozónak írja le, és kitérnek arra is, hogy a férfi nem dobhatta a vízbe a fiú holttestét, mert a bűncselekmény feltételezhető elkövetésekor már ki volt száradva a meder (más forrás szerint a férfi vallomása miatt csapolták le a szóban forgó tavat). Tamás a cikk megjelenésekor 20 éves lett volna.

2010-ben a Zsaru magazinnak Polyák Zsolt őrnagy, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának vezetője arról beszélt, hogy mindenki Sz. Jánost gondolta gyilkosnak.

Titkos információk alapján azt is tudjuk, milyen eszközzel végzett a gyermekkel a gyilkosa, ám amíg nincs meg a test, nem tehetünk semmit. Ezt Sz. is jól tudja, megvan a magához való esze, de mi nem adjuk fel, megtaláljuk majd azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján bíróság elé vihetjük ezt az ügyet is

idézte a magazint a Blikk évekkel később.

Legközelebb a Délmagyar számolt be arról a Facebook-bejegyzésről, amit az anya tett ki a fiú eltűnésének 15. évfordulóján, 2015-ben: „Harcolunk érted és az igazságért, hogy megtudjuk, mi történt veled. Az életemet adnám cserébe, hogy láthassunk és tudjuk, hogy nincs baj veled. Tizenöt éve, hogy eltűntél és érdemben nincs semmi, amit tudunk rólad. (…) Történjen bármi, te mindig velünk leszel, mert ezt az egyet, a reményt nem tudták elvenni tőlünk.”

Ebben az évben került elő egy újabb elmélet. E szerint

egy spanyol pedofil megrendelésére rabolta el a fiút egy helyi bűnöző,

mondták a Blikknek a szülők, akiknek pedig a bajai alvilág egyik tagja mondta ezt. Arról is beszéltek a lapnak, hogy a rendőrség szerintük számos hibát követett el az elmúlt másfél évtizedben. A következő évben egy „tisztánlátót” kértek fel, hogy segítsen, de mikor a Blikk megkereste Szemere Juditot, így nyilatkozott: „Egyelőre nem tudok részleteket mondani, amíg le nem ellenőrzöm a fiútól kapott információkat.” Szemere arról is beszélt, hogy nagyon megviselte a kapcsolatfelvétel Tamással, ezért nem is vállal már ilyen ügyet.

Fejér Megyei Hírlap, 2004. május (49. évfolyam, 102-125. sz / Arcanum Digitális Tudománytár

Az eltűnés huszadik évfordulóján a Magyar Nemzet írt cikket, a szülők még mindig várták haza az ekkor elvileg már 31 éves Tamást – a telefonszámukat se merték lecserélni –, bár az egészségük ráment a bizonytalanságra és a stresszre, mindkét szülőt leszázalékolták. A Borsnak úgy nyilatkozott Tillné, hogy

két sztrókot is kaptam egymás után, és egy szívinfarktusom is volt.

„Rengeteget gondolkodunk rajta, hogy vajon most hogy nézhet ki” – árulta el 2021-ben, ahogy azt is, szerinte a fia él, csak elrabolták és nem tud jelentkezni. Tamás szobájában ugyanúgy hagyták mindent, ahogy volt, minden születésnapjára vesznek neki apróbb ajándékot is, a bicikli pedig a padláson várja.

Mindennap gondolunk rá, vele kelünk, vele fekszünk. Mindenhol ott van velünk: képeken az egész lakásban, a telefonunkon, de a nyakamon lévő medálban is őt viselem

– nyilatkozta tavaly a fiú anyja.