„Ha Orbán marad, itt mindenki külföldre költözik” – olyan falvakba látogattunk, ahol Magyar Péterék elverték a Fideszt

Sándor, a nyugdíjas repülőgép-szerelő hitetlenkedik. Nemigen hiszi azt, amivel megszólítottam.

„Az nem lehet, itt a Fidesz mindig nyert” – mondja.

„Most nem. Az EP-választáson a Tisza itt több szavazott kapott, mint a Fidesz.”

„Kizárt.”

Sándor keze tele van tisztítószerekkel. A reggeli bevásárlás után szólítottam le Csolnokon, a Pilis és a Gerecse közt fekvő faluban a kisbolt előtt. A nyugdíjas férfi kezében még ott a cetli, amire pontokba szedve felírta, mit kell vennie. Elhúz mellettünk néhány autó, addig hallgatunk, nem értenénk egymás szavát a zajtól. Amikor újra „tiszta a levegő”, Sándor már a részletekre kíváncsi.

„Komolyan mondja?”

Bólintok.

„És sokkal győzött Magyar?”

„Helyi mértékkel: igen.”

Végigautóztuk a napot Komárom-Esztergom vármegyében, szebbnél-szebb helyeken jártunk, néha olyan természetélményünk volt, mintha a Mátrában volnánk, pedig jó, ha egy órára lehettünk a fővárostól, a Duna-partra épített szocreál lakótelepen bóklászva, a kánikulában izzó bányászfalu hűs kocsmájában vagy a Gerecsében tekergő, árnyas utakon gurulva.

Kirándulásunk apropója a június 9-ei választás egyik alultárgyalt pontja volt. A vártnál jóval több izgalmat szállító választás például megmutatta, hogy nemcsak a megyeszékhelyeken van vége a Fidesz dominanciájának, de a kisebb városban is sokan a változásra szavaztak. Emellett akad jó pár olyan falu, ahol szintén leszavazták a kormánypártot, így az általunk kinézett Komárom-Esztergom vármegyei 2-es választókerületben, ahol egymástól nem túl nagy távolságra több községben is győzött Magyar Péter pártja. Az a Tisza, amelynek létezéséről márciusban még senki sem hallhatott – errefelé sem.

Mi volt Magyar Péterben ennyire vonzó? Mi az, amiért a Fidesz már nem tudta behúzni ezeket a kisebb településeket? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a kánikulában

• Csolnokon, abban a 3500 lelkes, csinos kis faluban, amelynek saját uszodája is van. Itt az EP-választáson a Tisza 547 szavazatot, a Fidesz 515-öt kapott. Ugyanitt 2022-ben a parlamenti választáson még a kormánypárt győzött (772) az ellenzéki összefogással szemben (719.)
• Mogyorósbányán, ebben az erdőben elbújó, eldugott, ennek megfelelően csendes és gyönyörű adottságú apró, hivatalosan mindössze 886 fős faluban, amelyet átvág az országos kéktúra és a Kinizsi100 is. Itt a Tiszára 178 voks, míg a Fideszre 169 érkezett. Ebben a faluban is fordítás történt, mert 2022-ben a Fidesz jelöltje 244 szavazatot, míg az ellenzéké 220-at kapott.
• Tardoson, az egykori bányászfaluban, a Gerecse szívében. Itt a Tisza Párt 293, míg a Fidesz 244 szavazatot szedett össze, noha 2022-ben még a kormánypárt győzött húsz százalékponttal (441) az ellenzéki jelölt előtt (378).
• Csak a nevében falu, de valójában város Nyergesújfalu, ahol azért álltunk meg a déli hőségben, mert két évvel ezelőtthöz képest itt is fordulat történt: a Tisza (1397) június 9-én több mint 30 százalékpontot vert a Fideszre (1063), míg két éve az országgyűlési szavazáson a kormánypártok (1780) szoros küzdelemben nyertek az ellenzékkel szemben (1694).

Ezt a négy települést céloztuk meg, miután Zsámbéknál lejöttünk az M1-esről, hogy a 102-es úton érjünk be „Kenyába”, azaz Komárom-Esztergom megyébe, annak is az ipari szegletébe, amellyel a legendás Szlengszótár szerint nem árt vigyázni:

Tokod-üveggyár – nem egy sikergyár,

Aki ide bekerül, az nagyon rosszul jár,

Leépít a Kálmán, fenyeget a Totya,

Még egy év, és eltemet Kenya.

*

Tokod amúgy nincs messze Csolnoktól, első állomásunktól, légvonalban jó, ha öt kilométer, de kit érdekel Tokod, ha Csolnokon olyan erősen kezdik a politikai elemzést, mint Tonyó?! A negyvenes fickó két cimborájával szövegel a falu szentháromsága (kisbolt, kocsma, dohánybolt) előtt, amikor megpróbálunk belefolyni a komoly fordulatszámon pörgő eszmecserébe – sikertelenül. Erre aztán kiterítjük a kártyáinkat, és elmondjuk, mit fedeztünk fel a minap a választási adatokat bújva Csolnokot illetően. Hogy tudniillik itt a Tisza Párt megverte a Fideszt.

Ekkor szólal meg Tonyó: „Velem jól rábasztál, öcsém! Én ugyanis 2006 óta nem politizálok, nem beszélek róla, úgy megsértődtem rá. Már a magyar politikára! Azt a disznóságot, hogy akkor a Gyurcsányt és a Gergényit nem akasztották fel, én azóta nem tudom megbocsátani ennek az országnak.”

És már ott sincs.

„Azt én is tudom, hogy nyert itt a Tisza, de mi a kérdés?” – veszi át a szót a kávéját apró műanyagpohárból kortyoló boltos. Hozzáteszi, hogy jó helyen vagyunk, mert amúgy képviselő lett volna, itt helyben, független, de nem jutott be, ám a véleményét szívesen kifejti.

„Itt Csolnokon sok a balos, de én nem vagyok tiszás vagy mi, és az a véleményem, hogy ebben az országban nincs egy rendes normális párt. Ez se az. Pedig kellene, mert azért, ami igaz, az igaz, egyre nehezebb minden, aki ezt tagadja, nem itt él. Vegyük azt, hogy itt van, ugye, a boltom. Csináljuk reggel a szendvicseket a melósoknak, nem olyan rég még megcsináltunk 120-at, amit elvittek 6 és 8 közt munkába menet, mára ebből lett 30, jó, ha 40. Ennyi szendvicset visznek most.”

„Mi történt?”

„Hiányzik az uniós pénz, a helyi vállalkozók nem kapnak munkát, és ezt még én is megérzem, a kisboltos. Kevesebb a beruházás, és az uniós pénz ennyit számít. Kevesebben mennek innen melóba, elmentek máshova vagy külföldre. Van egy csomó nagymaszek barátom, üzletileg mindegyik haldoklik, kis sziszifuszi melókat csinál mind. Tengődés van, sivárság. Én is benne voltam amúgy ebben a körben, a dorogi focipályát csináltam, az egyik kivitelező voltam, 800 milliós projekt, de az ilyenek kifutnak mind. Rossz idők vannak most.”

A szomszédos település amúgy Dorog, és ha van baloldali bástya a kisvárosok közül, a 12 ezres ipari település annak számít. Ennek tudható be a Tisza csolnoki sikere? – próbálkozunk kérdéssel visszatéríteni a boltost a választási elemzésbe, de nem járunk sikerrel. „Nem tudom, aligha. Ha eddig jó volt itt a Fidesz, az nem Dorog miatt volt jó, nem?”

Kicsit arrébb egy fiatal nő épp kinn áll a kertjében, a kerítését hegeszti két szaki, ő pedig lemeózza a műveletet. Az ingatlantulajdonos nem kertel sokat, a Tiszára húzta az egyik ikszet a sok közül. Ő sem tud specifikusan csolnoki okot, de a nagykép szerinte egyszerű.

Mindenki elégedetlen. Minden drágul, a csekkek, az élelmiszer, a kiadások nőnek, de a bérek nem, a családi pótlék pedig közröhej. Sokan változást szeretnének, és ez talán a Tiszával lehetséges.

„Mi tetszik Magyar Péterben?”

„Látom benne az ambíciót, hogy megvalósítsa azt, amit mond. Érzem benne az erőt. De még várjuk a programját, mert nem mondott sokat arról.”

És akkor itt térjünk vissza Sándorra, a riport elején idézett úrra, aki korábban repülőgép-szerelő volt. „Végigdolgoztam a gyárakat, 43 évig, Esztergom-Budapest, ahol volt munka. KISZ-es nem voltam sose, kommunista sem. Amikortól lehetett, én már gmk-s voltam, dolgoztam, amennyit csak tudtam. De 75 éves koromra azért nem ezt vártam, főleg nem ezt vártam a rendszerváltástól. Ezt mondták akkor, dolgozz többet, jobban élsz: ez azonban nem lett igaz. Dolgoznak itt sokan, de miért csak száz embernek jut a nagy része? Ezt akartuk megint?”

A pontosság kedvéért itt kell leszögezni, hogy Sándor nem szavazott a Tiszára, igaz, nem zárja ki, hogy legközelebb rájuk voksoljon. Siet hozzátenni, hogy ennek Magyar Péter nem biztos, hogy örülni fog, mert Sándor voksa talán el van átkozva. „Én eddig akárhogy szavaztam, sose jól szavaztam, sose találtam el, mindig más jött be. Mindig mellélőttem. Különben én azt mondom, hogy csinálja ezt a Magyar Péter, csinálja csak, abban például pont igaza van, hogy két ciklus után nem lenne szabad engedni, hogy valaki tovább maradjon miniszterelnök. Jogosnak tartom a két ciklust! Torgyán mondta jól, őt nagyon szerettem, szóval Torgyán mondta egyszer, hogy négy évig uralkodok, aztán váltunk, és én csak ugatok négy évig. Ez jól van így, gondoljon csak bele, a Fidesz is mi lett mára. Tudja, van egy könyvem, abban olvasom róluk, milyenek voltak az elején, honnan kaptak támogatást, miből vettek irodagépet, nyomtatókat. És még ők beszélnek külföldi pénzekről, miközben ők is kaptak, nem?! Az unokáimnak nagyon nehéz. Ez a baj, mondják. Az olló nagyon kinyílt Magyarországon, ha nem tartozol a fenthez, akkor nagyon nehéz.”

*

Átautózunk az erős balos kötődésekkel rendelkező Dorogon, elhajtunk a Richter Gedeon gyára mellett, majd Tátnál lefordulunk a Duna-partról, megyünk be, Mogyorósbánya felé. A falu önképe önbizalomtól duzzad, a helyszínre érve azonban, ha akarnánk sem tudnánk belekötni a jelzőkbe: a „község Komárom-Esztergom megye egyik legkisebb, de természeti értékekben az egyik legszebb települése.”

Mogyorósbányát körbeöleli a Gerecse erdeje, több túraösvény megy keresztül a falun, ahol hiába laknak mindössze 900-an, de van bölcsőde, óvoda, iskola is, könyvtár, orvosi rendelő, ezek közül pedig több is szépen felújítva. Rendezett, szépen gyarapodó kistelepülés ez, a helyiek közül mégis elvétve találkozunk elégedett emberrel.

Ahogy kiszállunk az autóból, az első, aki felénk jön, Tisza-szavazó. Pedig itt mindig a Fidesz győzött – kezdi Attila, most viszont megfordult a széljárás, tud erről, hallott róla, nincs is igazán meglepve.

„Tetszik Magyar Péterben, hogy kiállt, és nyolc hét alatt összerántotta ezt a 30 százalékot. Mi így családilag sokáig ellenzékiek voltunk, de be kellett látni, Gyurcsányékat el kell felejteni. Gyerekeim dolgoznak Pesten multinál, nagy NER-es cégnél amúgy, és mondják nekem, hogy apa, ha két év múlva nem lesz változás, akkor megyünk külföldre.

Ezt jelenti nekem a Tisza, a reményt, hogy mégse mennek el a gyerekeim.

Nem kell csodálkozni, változást szeretnének az emberek. Semmi különös nincs abban, hogy itt is nyert a Tisza. Különben az egyik falubeli ismerősöm volt Budapesten Magyar Péter tüntetésén, direkt azért ment fel, és mondta, hogy egy tűt nem lehetett leejteni, annyian voltak. Erre mit hoz le a kormánymédia? Hogy alig voltak. Hazudnak, folyton. A háborúról is.”

„Mi a baj a Fidesszel?”

„Hogy lopnak. Ez köztudott. Ez a legnagyobb baj. Nagy beruházások. Minden az övék. Mészárosé vagy Tiborczé. Nem elég nekik semmi. Hiába van tízmilliárdja, nem elég, kell még több.”

Imre 81 éves, egész életében kőműves volt. Tősgyökeres mogyorósi, „én még itt is születtem, úgy húzott ki itt engem a bába, akkoriban így ment a szülés, háznál, odabenn.”

A helybeli Tisza-sikerről most hall először, de nem esik nehezére elhinni. „Azért van, mert mindenki bízik benne. Bizakodunk mi is, hogy jobb lesz. Az zavar azonban, hogy Magyar nem beszél a programról. Miért nem beszél róla? Mindenki várja tőle a jót, csak épp konkrétumokat nem mond. Hol vannak a komoly emberek mellőle?” Imre úgy emlékezik, régen Mogyorósbányán igen jó világ volt. „Jó, összetartó közösség ez. Még ma is. Munkahely az volt, több is. Régen itt volt nekünk a bánya, a brikettgyár, a bányagépgyár, Lábatlanon a cementgyár, a vasbetongyár, a papírgyár. De itt jó volt a közösség a bánya miatt. Mindenkinek volt egy kis földje, munka után azt művelte. Én összesen 45 évet és 100 napot dolgoztam. Viszont a nyugdíjam csak 160 ezer forint. Ha a fiam nem segítene, nem lehetne megélnem. Pedig mindenhol dolgoztam, maszeknál voltam a hetvenes-nyolcvanas években, akkoriban épültek a víkendházak itt a Dunakanyarban, mennyit építettünk, te! De voltam Tatán, Esztergomban, sőt még itt, Nyergesújfalun, ott a Völner Pali házát is én csináltam.”

Ha már szóba hozta a korrupcióval vádolt volt államtitkárt, a Fideszről kérdezzük.

A megélhetés, ez a legnagyobb baj. 160 ezerből mit? Újság, víz, gáz, hát mit? Legalább kicsit korrigálnák. 2001-ben mentem nyugdíjba, akkor a 48 ezer forintból jobban megéltem, mint ebből most.

Három utcával feljebb apa-fia épít egy kerítést. Kezükben véső és fúró, így elemzik a helyzetet jöttünkre. Gyorsan világos lesz, hogy Györkösék mindketten ellenzékiek, és mindketten kőművesek. Nyergesújfalu itt van a közelben, ott lakik, ugye, a Völner – kezdi a fiatalember, aki nemrég települt haza Angilából, és ő is a Tiszára húzta. Apja, idősebb Györkös azt is felemlegeti, hogy szerinte sokan emlékeznek arra, hogy 2010 és 2014 közt a Fidesz hogyan csuklóztatta Tétényi Évát, aki elverni merészelte Meggyes Tamást, és lett az itteni választókerület központjának, Esztergomnak a polgármestere.

Lop, csal, hazudik – ezt gondolom tömören a Fideszről

– mondja a fiú az apja bólogatása mellett. „Nincs ezen mit szépíteni. Ma már nem is burkolják, régebben még próbálták tagadni, de ma már erre sincs igény.”

Az apa ugyanakkor szkeptikus a Tiszával, hiába húzta rá az ikszet. „Magyar Péter egy dolgot szépen tud, szónokolni. Más viszont nincs! Egy rejtély még, hogy mi lesz ebből. Ez még két év. Valamit tenni, valamit nyakaskodnia kell a Fidesszel. De lehet, hogy ellaposodik ez majd, nem tudni.”

Máriát egy fa alatt szólítjuk meg, az árnyékban pihen két gyermekével. A hat gyermeket nevelő, főállású anya politikai ítélete így szól: „Ha Orbán Viktor marad, itt mindenki ki fog költözni külföldre, már én is gondolkozom rajta.” Hozzáteszi: ebből az következik, hogy inkább Orbán költözzön el. De ezt amúgy nem azért mondja, mert rosszul megy a falunak, van saját orvosuk, védőnőjük, van boltjuk is, mindig van valamilyen projekt, pályázat, és nem cserélné el semmi pénzért, hogy odakint, madárcsicsergés közt tud kávézni. „Sok a beköltöző, én úgy hiszem, miattuk szavazott Mogyorósbánya is Magyarra. Én amúgy nem, én jobbikos voltam, most meg még nem tudom, mi vagyok.”

A legnagyobb hőségben érkezünk a Gerecse kanyargós útjain Tardosra, ahol hamarosan már Minyó igazít el minket. Azaz Minyó Zsolt, aki benn ücsörög a falu hűs kocsmájában, éppen egy korsó Pilsnert szopogat. Szerencsénkre ő olyan állampolgár-gondolkodó, aki a hétköznapi dolgokat egyszerre globális, de történeti kontextusba helyezi – a mélyebb megismerés végett. És miután Minyó született baloldali, nála a kiérlelt és kiművelt gondolkodás igazi rendszerkritikai álláspontot jelent, amennyiben túlnépesedésről, globális nagytőkéről és a pusztuló természetről is hallunk tőle szűk egy percen belül. „Miután tősgyökeres baloldali vagyok, Gyurcsányra sose szavaznék. Ha ő 2010-ben úriember lett volna, akkor most nem lenne Orbán-probléma. Ő tette tönkre a baloldalt” – indít.

Minyó aztán ráfordul a Fideszre, de nem akar sok szót vesztegetni a számára egyáltalán nem szimpatikus oldalra. „A Fidesz legnagyobb baja az én szememben épp a fideszesek. Én csak Okoskának hívom őket, a Hupikék törpikék nyomán. Itt egy fideszest sem lehetett értelemmel meggyőzni, csak ordítanak tudnak. Szörnyűek.

Amúgy meg azt gondolom Magyar Péterről, hogy a diktatúrát a belső emberek fogják megszüntetni. Ennyi. Ez Viktornál is így lesz és Putyinnál is.

Tardost mintegy 1600-an lakják, bányájában minőségi vöröskövet lehet termelni ma is, de régen volt itt lakatosműhely, téesz, a női munkaerőt pedig a szőnyegüzem várta: azaz itt is helyben volt a munka, de most is van itt egy vasipari szerszámjavító cég meg egy rugógyár. De a falu megváltozott – mondják többen is.

A falu központjában egy kőfaragóba, Józsefbe botlunk, ő nem foglalkozik a politikával, de szerinte az utóbbi években betelepültek szavaztak Magyar Péterékre. Egy asszony ugyanezt mondja pár perc múlva: „Az utóbbi években nagyon megváltozott a falu lakossága, a falusi csokkal vettek itt házat szerintem sokan, jöttek Tatabányáról, Tatáról, a fiatalok pedig Magyarra szavazhatnak, az a korosztály az ő szavazói.”

Egy munkából hazaigyekvő asszony pedig azt mondja: „Elég a tolvajbandából, szeretnénk valami újat. Ezért a Tisza. Amit mond Magyar Péter, azt én jónak látom. Eleget fizettünk, kapni viszont semmit nem kapunk, sem rendes egészségügyet, sem rendes oktatást, semmit. A Tiszába belelátják a reményt. Hogy miért nyertek itt Tardoson? Nem tudom. Talán túl okos emberek laknak itt” – mondja nevetve.

*

Nyergesújfalu nem akkora kisváros, hogy a Völner-ügy ne tudott volna rátelepedni az egész településre. A 83 millió forint kenőpénz átvételével vádolt korábbi államtitkár esete nyomán történt itt meg az, hogy Nyergesújfalu egykori fideszes polgármestere végül otthagyta a kormánypártot, hogy jobb eséllyel tudjon indulni a helyi választáson – Mihelik Magdolna függetlenként nyert is.

Amikor azt kérdezzük a háborús plakátokkal megszórt főutca árnyékos oldalán a falat támasztó Józseftől, hogy szerinte miért népszerűtlen itt a Fidesz, rövidre fogja:

Helyi lakos a Völner Pali, ennyi.

József asztalos, a harmincas éveiben jár és szabadúszó. „Én a Fideszre nem szavazok elvből. Döbbenetes, hogy Völner szabadlábon lehet, ő a tankönyvi példa, akinek nem kéne szabadon mozognia, és mégis. Egyébként pedig túl sok állami beruházást láttam közelről, hogy például egyetlen széket hogyan számol el négy különböző cég. A DK-ra szintén nem szavazok elvből. A Momentumnál meg nem tetszett, hogy az uniós pénzeket akadályozták, mert hiába értem ezt politikailag, azért az átlagember életét megnehezítik vele.” Azt is meséli, hogy amikor Magyar Péter itt tartott gyűlést Nyergesújfalun, sok ismerőse kiment, olyanok is, akik „ősfideszesek”, és még ők is dicsérték, volt, aki aztán rá szavazott, akárcsak ő. „Szóval azt gondolom, ez inkább tiltakozás volt. Nem mondom, hogy nekem Magyar Péter nagyon szimpatikus lenne. Nem ismerjük még, de azért rá szavaztam.”

Kicsit lejjebb Müller Antal álldogál a bolt előtt, odabenn vásárol a felesége. A férfi ma már nyugdíjas, régebben szállítmányozóként dolgozott, ahogy mondja, „a környéken szinte mindenhol.”

Nézze, 55 évet dolgoztam, többszörös kiváló dolgozó vagyok, targoncás, erre most 190 ezer nyugdíjat kapok. Tengődök belőle, komolyan.

„Miért kopik a Fidesz?” – kérdezzük tőle.

„Azért, mert úgy agyonlopták magukat, hogy ez már tűrhetetlen. Semmi politikájuk nincs. Egy napot nem melóztak azok egész életükben. És azért kopnak, mert lassan már csak az marad, aki kapott egy dohányboltot vagy valami zsíros megbízást.”

Egy rövid, szőke hajú asszony, Zsuzsa azt mondja, hogy a „környékemben mindenki Tisza-párti, de én nem vagyok az. Egyelőre nem. Kicsit kétkedő vagyok, de Orbánt napról napra egyre negatívabban látom.

Van munkám, minőségellenőr vagyok, de most mondjam azt, hogy kínkeservesen tudunk megélni? Most kezdett el dolgozni a két gyerekünk: mi segítjük őket, mert nem jönnek ki a fizetésükből.

Lakótelep közvetlen a Duna-parton? Nyergesújfaluban ilyen is van. Háromszintes, fákkal szegélyezett házsorok alig 50 méterre a víztől, ahova szép kis falépcsőkön lehet leszambázni akár fürödni, már, ha épp nincs megáradva a Duna. Olyan különös és váratlan helyszín a kisváros Duna-utcája és az ezt körbeölelő parkos rész, hogy mi kezdjük dicsérni az arra sétáló asszonynak, aki csak mosolyog látva a lelkesedésünket. „Itt is ugyanolyan nehéz élni, mint máshol” – vág bele egy realista író bölcsességével, amikor elmondjuk, hogy miért látogattunk el a városba. „Úgy gondolom, változásra megérett az, ami van. Nem jó ez nekünk. Nekem a gyerekem már nem is ezen a kontinensen él. Furán vagyok én amúgy Magyar Péterrel, mert egyrészt szurkolok neki, hogy legyen ereje végigcsinálni, de egy picikét nem bízom benne, mert ő is abból a csapatból szállt ki, amit most támad.

Egy valamiért nagyon dühös vagyok a Fideszre. Annyiszor hívtak a vezetékes telefonomon a szavazás napján, hogy én azt már zaklatásnak vettem. Hogy biztos megyek-e szavazni, voltam-e már szavazni. Felhívtam a szolgáltatót, ők azt mondták, nem tudnak mit csinálni. Annyira felbosszantottak engem és a 75 éves férjemet, hogy elmentünk, és csak azért is a Tiszára szavaztunk.