Donáth Anna: A Momentum egy közösség, Magyar Péter egy jelenség

Túlestünk mindhárom vitán: köztévé, ATV, Partizán. Volt értelme bármelyiknek?

Volt.

Sok?

Valamennyi. A partizános vita lett a legszakmaibb, leginkább ott lehetett beszélni fontos európai kérdésekről, integrációról, források felhasználásáról. Az ATV-ben bezavartak a reklámszünetek, megtörték a vita ívét. A köztévés valamit vitának nem nevezném, inkább bemutatkozási lehetőségnek, mivel életemben először szerepeltem élőben az M1-en, de legalább, ha csak percekre is, sikerült becsempészni a közszolgálatiság hűlt helyére olyan odavaló, valóban közszolgálati témákat, mint a szabad életvégi döntés. Mondjuk a díszlet mindenre alkalmas volt, csak arra nem, hogy az ember bárkivel értelmesen szót váltson.

Szürreális enteriőr, mintha egy valóságshow kellős közepébe csöppennénk, ezer kamera és mikroport, mindenki negédes, úgy éreztem magam, mint A szolgálólány meséje című sorozatot nézve: csak el innen mihamarább.

Beszólt az egyik műsorvezetőnek.

Pár hónapja még Novák Katalin kommunikációs igazgatóját tisztelhettük benne, gondoltam, rákérdezek a kegyelmi botrányra. Önmagában azért a kifejezésért megérte bemennem, ami Volf-Nagy Tünde arcára kiült a kérdésem hallatán.

Választ nem kapott.

Azt nem, de az amúgy kizárólag a köztévéről tájékozódó nézők némelyike tán belegondolt, miért van az, hogy a mai napig nem tudhatjuk, pontosan miért mondott le Novák Katalin.

A köztévén tizenegyen vitáztak, a másik két helyen négyen-négyen. Hová rangsorolja a saját szerepléseit?

Azt majd a szavazók eldöntik vasárnap. Szerintem mindhárom vitát tisztességesen lehoztuk, nemcsak a témák tekintetében, hanem bemutathattam az értékeinket, tehettem morális kiállásokat.

Magyar Péter is tett morális kiállást: még az első vita előtt nyilatkozta a netes HVG-ben, hogy a Momentum bűnben fogant, hiszen egy nemzeti ügy, az olimpia ellen kampányolva tett szert ismertségre.

A Momentum a tettvágyból sarjadt, elegünk lett, hogy senki nem képvisel minket, hogy mindenki belenyugszik a rendszerbe, és a mozgalmunk elindításához találtunk egy nemzeti ügyet, a NOlimpiát, ami oldalakon átívelve szólította meg a magyar embereket. Ez nem bűn volt, hanem hazafias tett, melynek nem kevesebbet köszönhetünk, mint azt, hogy 2024-ben, vagyis idén nem Budapesten, hanem Párizsban rendeznek olimpiát. Gondoljunk már bele, így is romokban az oktatás, az egészségügy, az emberek lényegesen kevesebb pénzt kapnak a munkájukért, mint akárcsak egy-két éve, kevesebbet, mint amiből meg tudnának élni, és ehhez képest itt lenne a nyakunkban egy olyan gigaprojekt, aminek kamatos költségeibe még az én fiam unokái is belerokkannának!

A csattanás Magyarral szavazatokat vehet el a Momentumtól, és ha bebuknak öt százalék alá, nincs EP-mandátum, nemhogy kettő, egy sem, és a kudarc végképp legyalulhatja a támogatottságot, sőt magát a pártot is.

Valószínűtlen ez a forgatókönyv. Én arra helyezem a hangsúlyt, hogy épeszű magyar ellenzékinek a frontpolitikában nem lehet más célja, mint felrúgni a poshadt status quót. Erről szólt a NOlimpia is. Én vagy így politizálok, vagy sehogy. Hiszem, hogy sok embernek van igénye a Momentum képviselte értékekre és politikára, még akkor is, ha most előkerült a Magyar Péter jelenség.

A Momentum jószándéka, jóakarata megkérdőjelezhetetlen, az elvégzett munkánkat lekicsinyelni, bűnként felmutatni igazságtalan. Amúgy meg, ha a Momentum csak annyival tudott hozzájárulni Magyarország jobbá tételéhez, amit az elmúlt hét évben csinált, büszkén mondom: megérte!

Hozzátettünk, építettünk, alkottunk, értéket teremtettünk, reményt és hitet adtunk és adunk ma is rengeteg embernek. Kormányt váltanunk egyelőre valóban nem sikerült, de általunk közelebb kerültünk a célunkhoz, a kormány- és rendszerváltáshoz, ahhoz, hogy jobb hely legyen Magyarország.

Elfogadna egy olyan alkut, hogy vasárnap vereséget szenved a Fidesz, jelentsen bármit a vereség, aztán 2026-ban bukik Orbán, cserébe viszont elporlik a Momentum?

A Momentum nem statisztikai adat, hanem politikai értékközösség. Tagjaink itt olyan közösségre leltek, ahol cselekedhetnek, barátságok, szerelmek szövődtek, házasságok köttettek, gyermekek születtek. Közösségünket semmiféle politikai kudarc nem tudja szétverni, egy ilyen közösség akkor is felbecsülhetetlen értékkel bír, ha a nap végén „csupán” a közéletről való közös gondolkodás marad.

Szóval?

A Momentum nem fog elporladni. Mert a Momentum egy közösség.

És Magyar Péter micsoda?

Ő egy jelenség.

Aki köré közösség szerveződött.

Abból majd csak lehet közösség.

Magyar Péter rendezvényeire tíz- és százezrek kíváncsiak.

Mondom: az még nem közösség. Rendszert váltani nem egyszemélyes messiások fognak, ők csak felkeltik az embereket a székből, reményt ébresztenek, hangot adnak az elégedetlenségnek. A rendszer- és kormányváltáshoz politikai közösségek kellenek, melyek ráébresztik az embereket, hogy a politizálás nem ördögtől való tett, éppen ellenkezőleg: a közügyekről való gondolkodás, beszéd és cselekvés visz közelebb a jobb Magyarországhoz. A Momentum küldetése pont az, hogy rábírja az embereket a közügyekről való gondolkodásra, beszédre, tettre. Ami persze hatékonyabb, ha a mozgalom, a mi mozgalmunk az EP-választáson is mandátumhoz jut.

Önt is messiásnak tekintik a sajátjai. Messiásként vette át a pártot Fekete-Győr Andrástól, aztán, amikor visszavonult kismamának, messiásként várták vissza. Van annyira messiás, hogy akkor is marad a párt élén, ha nem érik el az öt százalékot?

Úgy vállaltam gyermeket, és úgy tettem vele a legjobbat, hogy átgondolva a helyzetet azt mondtam a Momentumban: a közösséget vezesse más, nekem most mindent meg kell adnom egy új jövevénynek, de nem tűnök el a Momentum életéből, mert ez az én közösségem. Aztán alig négy hónappal a szülés után visszatértem, mert szüksége volt rám a közösségemnek.

És nem úgy tértem vissza, hogy beugrom fél évre, aztán megint szevasztok.

Komolyan gondoltam, hogy egyszerre vezetem a mozgalmat, vagyok anya és feleség, törekszem egyensúlyba hozni a magánéletet a munkával.

Ha nem lesz EP-mandátum, lemond?

A magyar ellenzéki oldal azon kevés szereplője közé tartozom, aki sose futamodott meg a politikai felelősségvállalástól. A 2022-es országgyűlési után én felmentem Márki-Zay Péter mellé a színpadra, majd egyedüliként kértem elnézést a választóinktól a vereség miatt. Ugyanígy most is őszintén, tiszta lelkiismerettel fogom vállalni a politikai következményt, bármi lesz is az eredmény.

Lemond, ha nem érik el az öt százalékot?

Hogy egy bizonyos százalék milyen következménnyel jár, azt a közösségen belüli beszélgetések döntik majd el.

Előfordulhat, hogy kudarc esetén is arra jut a tagság, hogy önnél jobban úgysem csinálná senki?

Nem vagyok pótolhatatlan, még csak azt sem gondolom, hogy kizárólag az én vezetésemen múlik bármi is. Soha, sehol, semmilyen székhez nem ragaszkodtam, és akkor is a legjobb szándékkal és maximális energiával segíteném a pártot, ha nem én állnék a kormány mögött.

Benne van a pakliban, hogy június kilencedike után lemond?

Benne, persze.

Térjünk vissza Magyar Péter akciójához: vajon miért szállt bele a Momentumba?

A politika alapja a megfelelő politikai momentum meglelése, felismerése. Ebben a Momentum és Magyar Péter is jó. A politikai elemzők ciklusok óta arról beszélnek, hogy a társadalom teljes politikai apátiába süllyedt, de valójában nem politikai apátia, hanem csalódottság és bizalomvesztés miatt tűntek közönyösnek az emberek. Már egy éve megírtam: bármennyire szenvedünk ebben a rendszerben, amíg az ellenzék nem építi fel a választói bizalmat, semmi esély megdönteni a NER-t. A 2022-es választási kudarc után hatalmas bizalmi vákuum keletkezett, Magyar Péter ebbe robbant be elemi erővel, ugyanis ő még nem okozott érzelmi, bizalmi csalódást az embereknek. Ismerős helyzet, a NOlimpia után felénk is hatalmas bizalom áradt.

Amivel nem igazán tudtak élni.

Abban hibáztunk, hogy engedve a tömegpszichózisnak, beléptünk a nagy ellenzéki összefogásba, és bár végig hangoztattuk, hogy korrektek leszünk, transzparensek leszünk, nem hagyjuk rossz irányba mozdulni a többieket, a végén ott maradtunk egyedül a felelősségvállalással. Azóta az a feladat, hogy visszanyerjük a bizalmat, amit kizárólag munkával, helyi építkezéssel lehet elvégzeni. Nem látványos, nem szexi, viszont megúszhatatlan.

Magyar néhány hét alatt jóval magasabbra jutott, mint ahol a Momentum valaha is tanyázott. Mit csinál jobban, mint önök?

Nem a személyes teljesítmények között van az igazi különbség.

Hanem?

Az időzítésben. 2017–18 teljesen más, mint 2024.

Ennyi a differencia?

Lényegében. Más az érzelmi vákuum mérete. Magyar Péter ma a reménysugár. Aminek, remélem, érzi a felelősségét, és amivel, remélem, nem él vissza, ugyanis abból a magasságból, ahová az utolsó reménysugár emeli az embert, óriásit lehet zuhanni.

Konkrétan milyen felelősségről beszél?

Konkrétan arról, hogy szerintem felelőtlenség páros lábbal beleszállni egy tisztességes, a NER bukását akaró, e célért dolgozó mozgalomba, csak mert adott pillanatban politikai vetélytársat látunk benne. Téves értelmezése ez annak, hogy nekem bármit megbocsájtanak az emberek, nincs veszítenivalóm, nektek annál több. Sose ártottunk neki, ő mégis belénk rúgott, de igazából persze nem is belénk, hanem abba a 266 151 emberbe, aki hét éve aláírta a nolimpiás íveink egyikét. Ezt végig kéne gondolni. Mi egy teljesen normális, demokratikus kéréssel fordultunk az emberekhez: adják aláírásukat, hogy kérdezzük meg a népet, vállaljunk-e olimpiát. Ezt torzította a rogáni propaganda nemzetellenes bűnné, amit Magyar Péter is átvesz, amikor azt állítja, hogy a Momentum bűnben fogant.

Megjegyzem, úgy látszik, Magyar Péter hiába jön a keresztény konzervatív oldalról, nem forgatta eléggé a Bibliát, ugyanis mindannyian bűnben fogantunk. Szerintem a Fidesz politikájából nem a populista, gyűlöletkeltő, megosztottságra alapozó maszlagot kéne tovább vinni.

Onnan kanyarodtunk el, hogy Magyar vajon miért szállt bele a Momentumba. Tán azért, mert komolyan gondolja, hogy nemcsak kormány-, hanem ellenzékváltás is kell, és ideje bedarálni, eltakarítani a parlamenti pártok közül azokat, amelyeket csak lehet.

Magyar azzal kezdte, hogy fölül kéne emelkedni az Orbán-Gyurcsány dichotómián, mert amíg róluk beszélünk, ugyanabba a trutyiba ragadunk bele. Szívemből szólt. Ehhez képest most elvileg ott tart, hogy azokat is csináljuk ki, akik szintén szeretnének túllépni Orbánon és Gyurcsányon. Ha ez csupán taktikázás, oda-vissza szólogatás, részemről belefér. Csak közben, kérem, egyikünk se tévessze szem elől az eredeti célt: a kormány- és rendszerváltást.

Tisztázták legalább telefonon a helyzetet?

Honnan lenne meg a telefonszáma?

A köztévés vita előtt vagy után sem sikerült vele két szót váltani a színfalak mögött?

A vita előtt bemutatkoztunk egymásnak, korrekt, jó hangulatú bemutatkozás volt, és egyből mentünk is be, a vita után pedig mindenki sietett a dolgára. Amúgy nem gondolom, hogy pont a kampányhajrában kéne négyszemközt beszélgetnünk. Ilyenkor a nyilvános vitának van ideje. Az olyan kérdéseknek, mint például: mit ért azalatt, hogy Orbán elől sem szabad elzárni az EU-s forrásokat? Hogyan szeretne békét teremteni, miközben képtelen Ukrajna melletti értékkiállásokat megfogalmazni? Ezek az érdemi kérdések, és nem az a marhaság, hogy ki és milyen bűnben fogant.

A köztévés vita előtt találkozott valaha Magyarral?

Tudom, úgy tűnik, világéletünkben ugyanazért a célért küzdöttünk, de az igazság az, hogy pár hónapja még rohadtul a másik oldalon állt, és nekem egy NER-essel nem sok beszélgetnivalóm volt.

A momentumosok elkezdték liberálisnak címkézni a pártjukat. Ez azért van, mert Magyar Péter szipkázza el a választóikat, így a remélt középpártságról, néppártságról le kell mondani, és meg kell szólítani azt a szűk réteget, amellyel legalább az öt százalék összejöhet?

A vallásos neveltetésem okán simán tudnék érvelni a nagy néppártiság meg a konzervativizmus mellett, és liberálisként meg baloldaliként is el tudom magyarázni, a Biblia miért útmutató. De nem én számítok, hanem a mozgalom, mely óriási szervezeti fejlődésen ment keresztül. A Momentum úgy indult, hogy Fekete-Győr András leült hat másik, politizálni vágyó diákkal, aztán mind szólt a baráti körének, és hólabdaszerűen összejött az első száznegyven ember. Vagyis ez nem egy értékközösség volt, hanem ismerősi hálózaton keresztül szerveződő hasonszőrű, magasan képzett, világlátott fiatalok mozgalma, melynek tagjai azt mondták: ne mi menjünk el innen, hanem azok, akik tönkreteszik ezt az országot. Körbenéztünk a magyar választási palettán, és azt láttuk, senkit nem érdekelnek a fiatal felnőttek, senkit nem érdekel, hogyan fogjuk elkezdeni az életet. Tizenharmadik meg százhuszadik havi nyugdíjról volt szó úgy, hogy nekünk nem is lesz nyugdíjunk. Erre jött a NOlimpia, ami után ötezer ember állt az ajtónkban. És ki kellett találnunk, mi a mi közös értékünk, mi az, ami sziklaszilárd alapot adhat a Momentum közösségének. És bizony, miközben kívülről mindenki látta, hogy liberálisok vagyunk, mi magunk nem találtuk meg ezt a szót.

Nem találták a liberalizmus szót?

Nem.

Ez most komoly?

Sokan mondtuk már az elején, hogy a Momentum tök egyértelműen liberális párt, ám a közösségen belül szintén sokan fújtak erre a címkére, arra hivatkozva, hogy az országos nagypolitikában szitokszóvá vált.

Féltek felvállalni a központi értéküket? Féltek felvállalni, hogy liberálisok?

Nem az értékek felvállalásától féltünk, hiszen mi vagyunk az első párt, amely nyíltan kiment a Pride-ra, csak hogy valami tipikusan liberális identitáskérdést említsek. És bármely kisebbség mellett kiállunk. A 2018-as választás előtt három héttel úgy felhúzott, hogy szélsőjobbosok masíroznak a törökszentmiklósi romatelepre, hogy egy kisbusznyi momentumossal mi is megjelentünk ellentüntetni, noha még a pártomból is sokan politikai öngyilkosságnak tartották azokért és azok között demonstrálni, akik azt sem tudják, mi az, hogy Momentum. Szóval már akkor liberálisok voltunk, mindenki annak is nézett bennünket, mégsem neveztük a nevén. Aztán úgy fél éve, amikor egy partizános interjúban kimondtam, liberálisok vagyunk, a közösségünk nem felháborodott, nem kettészakadt, hanem fellélegzett, hogy, na végre, most már tudjuk. Ez az út a mi politikai szocializációnk.

Szóval Magyar Péternek semmi köze ahhoz, hogy a Momentum újabban felvállaltan liberális lett?

Értem, hogy manapság minden Magyar Péterből magyarázandó, de ehhez speciel semmi köze.

Ahogy ön az imént körülírta, a Momentum a legintellektuálisabb magyar párt, ahol a vezérkarban meg a tagságban is a legmagasabb az egy főre jutó diplomák száma, mégis hét év ment el arra, hogy négy–öt ideológiai címkéből kiválasszák a sajátjukat. Szociáldemokrata? Nem. Kereszténydemokrata? Nem. Kommunista? Nem. Tán nyilas? Áh. Marad a liberális. Jé, ez stimmel. Így?

A liberalizmus is széles skála ám. A Renew Europe az Európai Parlament liberális frakciója, melynek tagjai vagyunk Cseh Katalinnal, de ebben a tömörülésben is akadnak olyan pártok, hogy hajaj, még szerencse, hogy nincs frakciófegyelem, és bizonyos ügyekben elmondhatom, hogy a saját képviselőcsoportom túlfele távolabb áll tőlem, mint a szociáldemokrata frakció.

Hét éven át tipródtak a címkén.

Elmesélek valamit. Épp hét éven át éltem Hollandiában, beiratkoztam arra a nyelvtanfolyamra, amit az önkormányzat kínál a bevándorlóknak, az csak negyven euróba került. Csupa angolul nem tudó munkásbevándorló közé kerültem, törökök, marokkóiak, egyéb afrikaiak. Egy német csaj meg én voltunk diplomások és nyugat-európaiak, akik nem megélhetésből, hanem szerelemből ragadtak Hollandiában. Fél év után leült velünk a tanárunk, hogy vegyük már észre, a többiek beszédben kenterbe vernek bennünket, mégpedig azért, mert „az iskolázott emberek túlkomplikálnak mindent, a nyelvtanotok, a szókészletetek sokkal jobb, mint az övék, de ők mernek beszélni, ti pedig addig nem szólaltok meg, míg nem tökéletes, amit mondtok.” Valószínűleg a politikacsinálás is ilyen: túlgondoljuk, túlféljük, jaj, meg ne bántsam a nem tudom kit. Nem én vagyok a legtökéletesebb bármely pozíció betöltésére, miközben Magyarországon a politikai vezetőtől elvárják, hogy önmagát szeresse a legjobban, és magabiztosabban álljon ki, mint bárki más. Én nap mint nap tanulni akarok, és persze szeretnék eljutni odáig, hogy azt gondolják rólam, mennyire okos vagyok, de sose fogok kiállni azzal, hogy én vagyok a legokosabb. Ha ezzel a mentalitással belebukok a politikába, hát belebukok, de legalább tiszta lelkiismerettel buktam bele. Én nem vagyok hajlandó szerepet játszani. Ez vagyok én, ezt tudom ajánlani, és önazonosan tudok a legtöbben hozzátenni ahhoz, hogy Magyarország jobb hely legyen.

A Momentumot Magyar Péter támadta, a Momentum Gyurcsány Ferencet. Ön olyanokat mondott rá, hogy „a hazugságon alapuló politikai kultúrát képviseli”, „akadálya a kormányváltásnak”, „gúzsba köti az ellenzéket”. Morális vagy politikai okból harcol a DK ellen? Értékeiért állt ki, vagy mert szerette volna lerángatni Gyurcsányt az ellenzék vezető ereje pozícióból?

Először is: nem támadtam a DK-t, hanem kritizáltam. Másodszor: a morális és a politikai ok ebben az esetben nem választható el egymástól, ugyanis sem értékrendben, sem politikai ajánlatban nem értek egyet a DK-val.

Magyar Pétertől elvárja, hogy a közös cél, a rendszer megdöntése érdekében legyen elfogadó a Momentummal. A célja a DK-nak is a NER elküldése, ön mégsem elfogadó Gyurcsánnyal. E kettő hogyan fér el egymás mellett?

Azért az nem mellékes körülmény, hogy a Gyurcsány Ferenccel felálló ellenzék négyszer szenvedett kétharmados vereséget.

Annak mi az oka, hogy a tévés vitákban viszont kímélte a DK-s Dobrev Klárát?

A vitákon azt akartam demonstrálni, hogy mióta Magyarország tagja az EU-nak, Cseh Katalinnal mi vagyunk az egyedüli magyar EP-képviselők, akiknek a munkássága itthonról is látható. Másfelől a DK másról sem szól, mint hogy minden helyzetben megmutassa, ki az erősebb kutya. Ami sajnálatosan sorozatos fideszes kétharmadhoz vezet. Viszont azt megtanultam az Európai Parlamentben, hogy fontos helyzetekben, fontos kérdésekben olyanokkal is kompromisszumra kell jutni, akiktől borsódzik a hátam. Igyekszem ügyek mentén politizálni, ezt nevezik reálpolitikának. Bizonyos önkormányzatok kapcsán is félreteszem az érzelmeimet.

Amikor azt mondja nekem Soproni Tamás, hogy a VI. kerületben jól együttműködik a DK-sokkal, akkor én azt nem fogom szétbarmolni csak azért, mert nem értek egyet a DK politikai kultúrájával, és azzal, ahogy országos politikai szinten mozognak. De amikor a DK Székesfehérvárott az utolsó pillanatban visszahívta a konszenzusos polgármesterjelöltjét, és egy egyszer már hazugságon kapott jelöltet indított (Földi Juditot – a szerk.), akkor a Momentum felállt az asztaltól, még ha ennek az is az ára, hogy nem jutunk körzethez Fehérváron.

Miért állította célkeresztbe a DK-t?

Ha tovább játsszuk ezt a se vele, se nélküle játékot, anélkül, hogy néven neveznénk, mi a baj, akkor sose lesz kormányváltás. Tetszik, nem tetszik, működik a propaganda, működnek a Fidesz óriásplakátjai, még ha amúgy például Győrben járva borzasztó vicces is látni, hogy már Borkai Zsolt mögött is Gyurcsány Ferenc áll.

A reálpolitikusi énem azt mondja: Gyurcsány Ferenc akadálya a kormányváltásnak. Az idealista énem azt teszi hozzá ehhez: Gyurcsány Ferenc morálisan is gátja a változásnak. Ez meglehetősen konfliktusos pozíció.

Nem elég, hogy szidnak jobbról, már balról is szidnak. Ma csak kétszer hazaárulóztak le az utcán sétálva.

Balról?

Jobbról.

Hogy reagál a lehazaárulózásokra?

Általában szép napot kívánok, súlyosabb esetben kifejezem sajnálatomat is, hogy az illető rajtam éli ki a frusztrációját.

Férfiak vagy nők szólnak be inkább?

A nők kevéssé bevállalósak. Bár a minap a Nyugati téren épp egy nyolcvan pluszos hölggyel futottam össze, nagyon nézte a pultunkat, megszólítottam, kérhetnénk-e az ajánlását, mire rám se pillantva azt mondta, ő aztán alá nem ír a Momentumnak, különösen a hazaáruló Donáth Annának nem. Nyújtottam a kezem, mondtam, hadd mutatkozzam be, én vagyok a Donáth Anna, és hadd kérdezzem, mivel bántottam meg ennyire. Konkrétan húsz percet beszélgettünk, kiderült, azért haragszik, mert én zártam el a brüsszeli pénzcsapot, így miattam alacsony az ő nyugdíja. Vagyis felmondta a fideszes propagandát. Érveltem, megértette, de nem győztem meg, húsz perc alatt nem törölhető ki a sokéves propaganda. Viszont a végén mosolyogva köszönte meg a beszélgetést azzal, hogy kellemes, jó embernek talál, nem pedig annak a gonosz valakinek, amilyennek a tévéből látva gondolt.

Én meg ott álltam, hogy ajánlást nem kaptunk, szavazatot se fogunk, mégis megérte a húsz perc.

Ugyanis nemcsak kormányváltást szeretnék, hanem az emberi viszonyok normalizálását is. Valahogy úgy kéne élnünk egymás mellett, mint az a győri pár, akivel az ottani kampányeseményünkön találkoztam: a nő fideszes, az a problémája, hogy Dézsit vagy Borkait válassza, neki annyit tudtam segíteni, hogy szerintem egyik kutya, másik eb, a férfi viszont ősliberális, és azzal kritizált, hogy a Momentum felpuhult, bezzeg Fekete-Győr András idején, és az nem politikai teljesítmény, hogy elzáratjuk a brüsszeli pénzcsapot, azt is el kéne érni, hogy a bizottság közvetlenül kifizesse a milliárdokat az önkormányzatoknak. Azért emlegetem a történetüket, mert igenis lehet élni békésen egymás mellett, igenis elkerülhető a szektásodás, igenis megoldható, hogy az ember nem viszi haza a politikát. A személyes tanulság pedig az, hogy beszélgetni kell az emberekkel.

Vagyis járni kell az országot. Ahogy azt Magyar Péter és Orbán Viktor csinálja.

És ahogy a Momentum is csinálja hét éve folyamatosan.

Csinálja? Ön mondta az imént, hogy a cigánytelepen, ahová a széljobbos felvonulás felett érzett felháborodása sodorta, még csak nem is hallottak a Momentumról. Gyanítom, nem ez az egyetlen, a Momentumtól érintetlen területe az országnak.

Annak idején még a sajtó is tele volt vele, hogy a Momentum elkezdte az országjárását, amit azóta is megállás nélkül teszünk, nemcsak kampányban. Én heti három napot vidéken töltök, három napot Brüsszelben, és esetleg vasárnap eljutok a templomba. Sajnos ez nem hírértékű, és amit nem ír meg az országos sajtó, amit nem kap fel a közösségi média uralta politikai tér, ami nincs a Facebookon meg az Instagramon, az nem történt meg. Hamarosan Magyar Péter is szembesül azzal, hogy járni az országot sokkal több, mint nagygyűléseket tartani. Neki a választás után indul az aprómunka, a hosszú építkezés. Amit mi végigcsináltunk Hajdú-Biharban, Csongrád-Csanád megyében, Zala megyében, és ennek köszönhető, hogy például Hajdúszoboszlón és Lentiben momentumosok az egyedüli ellenzéki indulók. Hajdúszoboszlón, a narancsvidék kellős közepén egy momentumos vállalja fel a harcot a NER-rel! És bár nekem fáj, hogy ez nincs benne a nagy médiában, de annak felhőtlenül örülök, hogy Hajdú-Biharban azért tudják, ki az a Kosztin Misi és ki az a Kiss Laci.

Misi, Laci vagy bárki más momentumos szerzett mandátumot bármely választáson?

Nulláról indultunk 2018-ban, 2022-ben bejutottunk a parlamentbe, az említett Hajdú-Biharban az ötből három egyéni választókerületben momentumos nyerte az előválasztást. A következő lépcsőfok, hogy egyéni mandátumot is nyerjünk. A momentumosok éveken keresztül lényegében ingyen dolgoztak, aztán nyertünk önkormányzati pozíciókat, és az ottani embereink az elmúlt öt évben felszántották a megyéjüket, keresték a helyi hősöket, akik helyi szervezeti elnökök lehetnek, és képesek helyben közösséget szervezni. A vidéki munkát Debrecenben kezdtük, és most ott tartunk, hogy Debrecen ellenzéki polgármesterjelöltjét Mándi Lászlónak hívják, aki momentumos. Igazán összetartó csapat vagyunk.

Ebből az összetartó csapatból alig egy hónapja lépett ki az országos elnökség egy oszlopos tagja, Ilyés Márton, mondván, képtelen azonosulni a párt jelenlegi irányvonalával, nem érti, így nem is tudja képviselni annak budapesti ajánlatát, különösen azt nem, hogy a főpolgármester-választáson nem Vitézy Dávidot, hanem Karácsony Gergelyt támogatják. Pártelnökként hogyan kezelendő az ilyes helyzet?

A Momentumban mindig, mindenről van vita, a vitáról is van vita, és erre mi büszkék vagyunk, és nem azon dolgozunk, hogy ne legyen vita, hanem azon, hogy javítsuk a vitakultúránkat, majd ezt a vitakultúrát a pártból kivigyük, általános politikai normává tegyük.

Egyébként szerintem szakpolitikai szinten nincs jelentős különbség Vitézy Dávid és Karácsony Gergő között, ráadásul, amikor a Momentum azt a döntést hozta, hogy Karácsonyt támogatja, és nem indít saját jelöltet, akkor Ilyés Márton a Momentum elnökségi tagja volt, a döntésben részt vett.

Vezetői kudarc, ha egy vita úgy zárul, hogy akinek az álláspontja vereséget szenved, távozik a közösségből?

Nem teljesen világos számomra, hogy Ilyés Marci valójában miért lépett ki, de azt furcsállom, hogy döntését előbb posztolta a Facebookra, és ment be az ATV-be, minthogy beszélhettünk volna. Ezzel együtt sok sikert kívánok neki az életben, remélem, legalább a saját szempontjából jó döntést hozott.

A Momentum politikájának tán legvitatottabb eleme az, hogy ön és Cseh Katalin sikeresen gátolja a Magyarországnak szánt uniós források utalását. Még az imént említett Nyugati téri idős hölgy is ezzel indokolta, miért utálja önt és a Momentumot. S ha az ő szemüvegén keresztül nézem az ügyet, akkor ez valóban politikai haszonszerzés motiválta hazaárulás. A másik oldalról viszont pénzmentés, sőt nemzetmentés. Amikor 2019-ben átvették a brüsszeli mandátumukat, egyértelmű volt, hogy megpróbálják majd blokkolni a forrásokat?

Igen. Eleve arról szólt a 2019-es kampányunk, hogy Orbánék csapnivalóan, korrupt módon költik az EU-s pénzt. Olyan ügyekkel rodeóztuk körbe az országot, mint a negyvencentis kilátó. Brüsszelben azzal láttunk munkához, hogy tudtuk, a jogállamisági mechanizmusról, mint eszközről szóló diskurzus évek óta porosodik, és nincs elég politikai akarat a használatára. Arra jutottunk, mi majd felvállaljuk az ügyet. Katka beült az illetékes bizottságba, és a komplett frakciónkat meggyőztük arról, hogy a magyar jogállamiság helyreállítása érdekében sorakozzanak fel mellettünk. A politikai munkánk tán legnagyobb elismerése pontosan az, hogy jött velünk a százfős frakció, aztán csatlakoztak a Zöldek, együtt megteremtettük a parlamenten belüli közös akaratot, majd a tanácsi asztalnál is áttoltuk a kezdeményezést. Amihez persze kellett, hogy Orbán közben diplomáciailag oda lavírozza magát, ahova.

Rengeteg közvetlen forrás késleltetését érték el, ráadásul e pénz egy része sose fog megérkezni.

Azt se hallgassuk el, hogy egyúttal azt is elértük, hogy a hétéves költségvetésnek az a sora, mely a civil szervezetek által lehívható forrásokat tartalmazza, 800 millió euróról 1,6 milliárdra nőtt.

Aprópénz ahhoz képest, amennyit felfüggesztettek.

Akkor még nem tudhattuk, hogy utóbb sikerül elzáratni a közvetlen pénzcsapokat. És az is nekünk köszönhetően került be a frakciónk álláspontjába elsődleges prioritásként, hogy bármely EU-s forrás elzárásánál ott kell legyen a végfelhasználók védelme, értsd: a kormány bűnei miatt ne a magyarokat büntessék, hanem a kormányt, a kormánytól vegyék el a pénzt, aminek előbb-utóbb el kell jutnia a végfelhasználóhoz, a magyar állampolgárokhoz, ugyanis ez jár nekik.

És? Eljut?

Annyiban igen, hogy folyamatosan bővítjük a végfelhasználók által közvetlenül lehívható forrásokat. Cseh Katalin a legutóbbi akciója során elérte, hogy a 2025-ös költségvetésben megduplázták az ilyen önkormányzati forrásokat.

Mennyi pénzt dugtak el Orbán elől, és mennyit sikerült direktben becsatornázni a magyarországi önkormányzatokhoz?

Úgy 22 milliárd euró befagyasztását értük el. És ha ennek csupán egy százaléka lenne a közvetlen forrás, az is épp egy százalékkal több, mint a nulla.

És kilencvenkilenccel kevesebb, mint a száz. És negyvenkilenccel kevesebb, mint az ötven. És ha az érkező pénznek, teszem azt, a fele a végén a mészároslőrincek zsebében landol is, a másik feléből épülhet közszolgáltatás, létesülhetnek munkahelyek, elkerülő utak, oldódhat az egészségügy és az oktatás nyomora, combosodhatnak kkv-k, akár olyanok is, melyek nem a NER-be szervülnek.

Nem az a lényeg, hogy Mészáros Lőrinc az uniós pénz harmadát, felét vagy háromnegyedét teszi zsebre, hanem az, hogy amit zsebre tesz, azzal tovább pénzeli az Orbán-rendszert, ami folyamatosan építi le a szabadságunkat. A magyar kormányra kizárólag azzal tudsz nyomást gyakorolni, ha elzárod a csapokat, melyekből az oligarcháit fizeti. Az országot járva beszélgetünk helyi vállalkozások vezetőivel, mesélik, elképesztő a belső hiszti amiatt, hogy nem jutnak pénzhez. És már bocsánat, de az én legfőbb célom az, hogy megdöntsem ezt az embertelen, korrupt rendszert, hogy eljöjjön egy igazságosabb, tisztességesebb világ, ahol az uniós pénzt a megfelelő célra használják, és Magyarország végre jobb hely lesz.

Az én fiam mázlista, mert félig holland, és mehet majd Hollandiába tanulni, de ha marad Orbán, akkor több százezer, több millió magyar fiatal sorsa az összeszerelő üzem vagy a közmunka lesz. Már bocsánat, akkor inkább legyen hét szűk év, hogy utána legyen jövője a következő generációknak.

Hét szűk év? Hét év múlva a ma élő magyarok tíz százaléka halott lesz – nekik ezek az utolsó éveik. És a többieknek is ez a hét év a komplett életük bő tíz százaléka.

A magyar politikai elit legfőbb hibája, hogy kizárólag a jelenre politizál. Húsz éve vagyunk EU-tagok, ezalatt csodákat lehetett volna tenni, ahogy csodát tett például Észtország, mely elhúzott mellettünk, és startup nagyhatalommá vált. Ott lenni fiatalnak elképesztően menő. Nyomást kell gyakorolnunk a hatalomra, hogy Magyarország is megkezdhesse a felzárkózást.

Tán akadnak orvosságok szerényebb mellékhatással.

Mutasson egyet! Mi azt ismertük fel, hogy egyetlen gyenge pontja van ennek a rendszernek: a pénz. Megjegyzem, valójában nem a Momentum miatt nem kapjuk a pénzeket, hanem azért, mert a magyar kormány fityiszt mutat a közös játékszabályokra. Ráadásul mi csupán részt vettünk az eszköz megalkotásában, de nem mi élesítettük, hanem a tanács és a bizottság. Ami azt jelenti, hogy európai szinten sem találtak hatékonyabb nyomásgyakorlási eszközt Orbán Viktor ellen. Az EU demokratikus, érett, épeszű emberek közös kompromisszumkeresésére épülő rendszer. A renitensekkel szemben eddig alkalmazott szankciók a hetes cikkelytől a kötelezettségszegési eljárásig javarészt hónapokig, akár évekig tartó levelezéssel indulnak. Az általunk kidolgozott eszköz viszont azt mondja: levelezgethetünk egy ideig, de egy határidőn túl élesedik a dolog, zárolódik a pénz. Korábban a kötelezettségszegési eljárás bizonyult még hatékonynak, mert meddő hisztik után azért csak súlyos sarc lett a vége, amire anno még a lengyel kormány is beadta a derekát, és lezárta az identitáspolitikai harcát.

Az országot járva mit mond annak a kisvárosi polgárnak, aki felrója önnek, hogy azért kénytelen szívni a benzingőzt, azért nem épül a beígért elkerülőút, mert, ahogy a polgármestere is mondta, blokkolva az uniós forrás? Mit mond a bővíteni szándékozó kisvállalkozónak, aki szintén erre hivatkozva nem kap támogatást? Mit mond az inflációval párhuzamosan elszegényedőknek? És mit mond nekik, ha 2026-ban is Orbán Viktor nyer, és még mindig blokkolva lesz a pénz, és mit mond 2030-ban, ’34-ben, ha úgy alakul? Mit mond ezeknek az embereknek, akiknek lepereg n-szer négy év az életükből, míg ön Orbán ellen harcol?

Azért ne pakoljunk minden felelősséget a Momentumra! Ha tizennégy év teljhatalom, korlátlan anyagi hozzáférés, zömében prosperáló világgazdasági klíma után 2024-re oda jutunk, hogy az állam az elzárt európai források miatt nem tud bért emelni, utat építeni, arra érdemes vállalkozásokat támogatni, az nem azt mutatja, hogy a Momentum rosszat csinált, hanem azt, hogy az állam, a Fidesz ellopta a pénzt, eltékozolta az időt, tizennégy év alatt sem épített ki működőképes gazdasági rendszert.

A magyar kormány bűne, hogy nem működnek a közszolgáltatások. A kis- és középvállalkozások tulajdonosai, vezetői pontosan tudják, hogy a legnagyobb problémájuk nem az, hogy jön-e a támogatás, hiszen ők a piacról szeretnének megélni, csakhogy azt a hátszeles NER-es vállalkozások uralják. Mi azon dolgozunk, hogy évről évre minél több közvetlen uniós forrást hívhassanak le. Már eddig is tömérdek forrás ömlött az EU-ból Magyarországra, csakhogy ezt a pénzt nem az arra érdemes vállalkozások kapták, hanem pontosan arra használta a NER, hogy kipasszírozza őket a szektorból. Mi arra törekszünk, hogy mihamarabb helyreállítsuk a rendet, melyben a piaci teljesítmény alapján élnek meg a szereplők.

Mit szólna, ha az Orbán-kormány bukása után, egy akkor ellenzéki Fidesz egy neki kedves többségű Európai Parlament segítségével elérné, hogy az unió politikai okok miatt felfüggessze a Magyarországnak járó támogatásokat?

Ha az akkori magyar kormány majd éppúgy fittyet hány mindenféle jogállamiságra, demokratikus garanciákra, közös uniós szövetségpolitikára, mint a mostani magyar kormány, akkor támogatni fogom. De hát ez a helyzet már csak azért sem következhet be, mert ellenzéki oldalon még a legújabb szereplők is egyetértenek abban, hogy csatlakozni kell az Európai Ügyészséghez, ami viszont garancia arra, hogy nincs büntetlen lopás.