Ángyán József: Sulyok Tamás méltatlanná vált, le kell mondania

Miért volt fontos annak idején a termőföldvásárlási moratórium, miért nem akarták azt, hogy külföldi gazdák, személyek vásárolhassanak termőföldet Magyarországon? Igaz-e, hogy ez elsősorban az akkori jobboldalnak volt lényeges kérdés?

Ami a földvásárlási moratórium fontosságát, alapvető indokait illeti, a gazdatársadalom – jogosan – attól tartott, hogy a lényegesen nagyobb tőkeerejű nyugati gazdák, illetve földspekuláns tőkeérdekeltségek, melyek árajánlatával ők nem tudnak versenyezni, a nyugati 25–30-szoros földárakhoz képest potom pénzért fölvásárolják előlük a hihetetlenül olcsó magyar földet. Ettől elsősorban persze nem az akkori Gyurcsány-kormány által kedvezményezett hazai erős nagy gazdaságok, hanem az újonnan épülő kis, közepes családi gazdasági kör és az akkor még őket képviselő Magosz tartott, nem véletlenül lett tehát például a 2005-ös, három hetes budapesti traktoros gazdatüntetésnek is – melyben magam is tevékeny szerepet vállaltam – a földügy az egyik leghangsúlyosabb kérdése.

A demonstráció részleges – komolyan nem is remélt – sikere, a kormány meghátrálásának kikényszerítése frenetikus hatással volt a vidékre és a gazdatársadalomra, amiben az akkor ellenzékben lévő jobboldal vezetője, Orbán Viktor jó érzékkel azonnal felfedezte a szavazatmaximalizáló lehetőséget, és szövetséget kötve a Magosszal, öt befutó listás helyet biztosított a képviselői számára a 2006-os országgyűlési választáson. Ennek a politikai hozadéka 2010-re be is érett. Orbán – pontosan tudva, hogy például földügyben mit szeretnének hallani a gazdák – Hajdúböszörményben, a Magosz országos nagygyűlésén, 2010. március 31-én, az országgyűlési választás előtt elmondott beszédében, amelynek a helyszínen magam is fültanúja voltam, egyebek mellett így fogalmazott: „Elmondhatom önöknek, hogy önök biztosak lehetnek abban, hogy amíg a Fidesz kormányon lesz és abban az én munkám ott lesz, addig Magyarországon külföldiek, akármit is döntenek Brüsszelben, itt soha nem fognak termőföldet vásárolni.”

A moratórium tehát meglátásom szerint csupán választásnyerési, hatalmi szempontból volt lényeges kérdés az akkori jobboldalnak, ha jobboldalon a Fidesz-KDNP-Magosz szövetséget értjük.

A sors fintora, hogy – nagyrészt vidéki szavazatok révén – kétharmaddal hatalomra kerülve egyebek mellett ezt az ígéretét is gyorsan megtagadta, és a többi között a 2015-2016-os Földet a gazdáknak! fedőnevű állami földprivatizációs program eredményei is határozottan cáfolják a miniszterelnök külföldiek földvásárlásait illető korábbi kijelentéseit. Vizsgálataim szerint ugyanis – a 2013-as földforgalmi törvény alapján legálisan – több tucatnyi kormányközeli külföldi családi/üzleti érdekeltség tagjai szereztek meg, ráadásul zömében kikiáltási áron, azaz versenytársak és licitálás nélkül több ezer hektárt a dobra vert állami földekből.

Ez persze nem véletlen. Egy nemzetközi felmérés például arra a megállapításra jutott, hogy a leginkább érintett Nyugat-Dunántúl legjelentősebb birtokai közül számos külföldi tulajdonban van. Ez úgy alakulhatott ki, hogy a külföldiek felismerték: ha gyorsan földhöz akarnak jutni, akkor a legegyszerűbb – a hozzá tartozó földbérleti szerződésekkel együtt – céget, gazdaságot vásárolni. Jó néhányan ezt tették, és a hosszú lejáratú földbérleti szerződéseik mellé a földvásárlási moratórium lejárta után általában a cégeik magyar menedzsmentjével kötött korábbi zsebszerződéseik szerint legális adásvételi szerződést kötve és/vagy a Földet a gazdáknak! program segítségével valódi földtulajdonhoz is jutottak. Ez utóbbira az teremtette meg a lehetőséget, hogy a földforgalmi törvény alapján EU-s állampolgárként agrárprofilú cégeik tulajdonjogán, azok székhelyén, „földművesként” közvetlenül is licitálhattak gyakran éppen azokra az állami földekre, amelyeket már korábban is béreltek, illetve a privatizációt előkészítő földbérleti rendszerben 2012 és 2015 között kaptak bérbe az államtól. Ezek ismeretében az sem meglepő, hogy

az agrárszektorban az országos átlaghoz képest felülreprezentált a külföldi tulajdonosok aránya. Egy ezt is taglaló elemzés szerint például 2019-ben a hazánkban működő közel 20 ezer agrárcég közül 4200 vállalkozás meghatározó tulajdonosai között találhatunk külföldi céget vagy magánszemélyt, és a szektorra a legkomolyabb befolyással az osztrák, a német, a holland és az olasz tulajdonosok vannak.

Mennyire volt gyakori jelenség a moratórium zsebszerződésekkel való kijátszása? Történtek-e lebukások, és ha igen, lett-e bármilyen következményük?

A moratóriummal és annak kijátszási lehetőségeivel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a magyar jog 1994-től ír elő korlátokat a földtulajdon megszerzésére, ezek köre azonban az eltelt majdnem harminc év alatt jelentősen módosult. Kezdetben a jogalkotó lényegében kizárólag a belföldi természetes személyeknek tette lehetővé a termőföldtulajdon-szerzést, a külföldiek a tulajdonszerzésből teljesen ki voltak zárva. 2004-től, az EU-csatlakozásunkkal kikerültek a tagállami állampolgárok a külföldiek fogalma alól, így elvileg már szerezhettek termőföldtulajdont. Magyarország azonban a csatlakozási szerződésben lehetőséget kapott arra, hogy a csatlakozástól számított hét éven keresztül fenntartsa a nem Magyarországon lakó vagy nem magyar állampolgár természetes és jogi személyek földszerzésére vonatkozóan fennálló tilalmakat. Ennek lejártakor, 2011-ben Magyarország kezdeményezte a termőföldtulajdon-szerzési moratórium további három évvel történő meghosszabbítását, amihez az Európai Bizottság hozzájárult. A termőföldszerzési moratórium így végül 2014. április 30-án járt le.

Ebben az időszakban – bár konkrét esetleírások, dokumentált számok a dolog jellegéből fakadóan nem születtek, és csak hallomásból voltak ismertek – sok ilyen megállapodás születhetett, melyekben általában külföldi érdekeltségek tulajdonosai cégeket vásároltak Magyarországon, és – hasonlóan a Sulyok Tamás-féle ügylethez – azok vezetésének szerzőképes magyar tagjaival vagy egyéb szerzőképes magyar „földművesekkel” kötöttek háttér-megállapodást, „zsebszerződést” a tényleges tulajdonlásról, melyet egyéb színlelt szerződésekkel vettek körül. Ezek az ügyletek azonban nehezen voltak felfedezhetők, még kevésbé bizonyíthatók, hiszen a zsebszerződésben érintett mindkét fél, sőt maga a közreműködő ügyvéd is annak eltitkolásában volt érdekelt. Így azután – bár magam is sok ilyen ügyletről hallottam – tán nem meglepő, hogy

ilyen lebukásokról vagy egyenesen ítéletekről, amelyekben vevőt, eladót vagy közvetítő ügyvédet jogerősen elítéltek volna, máig nincs tudomásom.

2013-ban az új büntető törvénykönyvben önálló törvényi tényállást hoztak létre a termőföld jogellenes megszerzése átjátszása néven a zsebszerződések elleni harc keretében, amiért akár öt év börtön is kiszabható. Tud-e arról, hogy akár gazdát, akár vevőt, haszonélvezőt, vagy a szerződésben közreműködő ügyvédet elítéltek emiatt?

Az elmúlt tíz évben a bűncselekmény megítélésére még csak számottevő bírói gyakorlat sem alakult ki. Még azokban az esetekben is, ahol lehetőség lehetett volna a bűncselekmény megállapítására, az ügyészség nem a mező- és erdőgazdasági hasznosítású föld jogellenes megszerzése, hanem más bűncselekmények – például hűtlen kezelés, csődbűncselekmény, tőkebefektetési csalás, számvitel rendje megsértése vagy közokirat-hamisítás – miatt emelt vádat. A tényállással kapcsolatban ugyanis a gyakorlatban számos bizonyítási nehézség merült fel, ami elsősorban a semmis szerződések büntetőjogi megítélésének problematikájára vezethető vissza. A tényállás ugyanis nem foglal állást abban a kérdésben, hogy az érintett szerződést a büntetőeljárást megelőzően egy polgári peres ítéletben kell-e semmissé nyilvánítani, vagy pedig a büntetőügyben kell-e a bírónak polgári jogi kérdésben állást foglalnia. A tényállás tehát eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mindazonáltal annak fenntartása továbbra is szükséges lehet. A megfelelő jogalkalmazói gyakorlat kialakítása várat magára, bár elengedhetetlen, hiszen csak ezáltal válik a büntetőjog alkalmassá arra, hogy megfelelő elrettentő erőt biztosítson a jogsértésekkel szemben. Nem csoda hát, hogy nemcsak a jogalkalmazóknak, de nekem sincs tudomásom arról, hogy ilyen ügyben akár gazdát, akár vevőt, haszonélvezőt, vagy a szerződésben közreműködő ügyvédet elítéltek volna.

A zsebszerződések feltárása és megakadályozása érdekében elfogadott 2014. évi VII. törvény alapján hány földügyi jogügyletet, tranzakciót semmisítettek meg? Egyáltalán volt-e eredménye a jogszabálynak?

Ezt a törvényt az Országgyűlés a 2014. február 4-ei ülésnapján fogadta el, a kihirdetés napja február 11. volt. A termőföldek tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszását célzó múltbeli jogügyletek feltárását, a jogügyletekhez kapcsolódó joghatás kiváltásának megelőzését, valamint a jogsértő állapot megszüntetését célozta. Megítélésem szerint már a törvény időzítéséből is világosan kitűnik, hogy elsősorban a 2014-es országgyűlési választás propagandisztikus kampánycéljait szolgálta. Azt volt hivatott a nép számára demonstrálni, hogy a kormányzó Fidesz minden eszközzel megvédi a magyar földet, megakadályozza és/vagy felszámolja a törvénysértő földszerzési akciókat. Ám már megszületésekor is világosan tudható volt, hogy a törvény deklarált céljait nem érheti el, hiszen ezek az ügyletek nemhogy visszamenőlegesen, de a múltban is nehezen voltak felfedezhetők, még kevésbé bizonyíthatók, hiszen a zsebszerződésben érintett mindkét fél és a közreműködő ügyvéd is annak eltitkolásában volt érdekelt. Így azután joggal feltételezhető, hogy a törvény kizárólag választási propagandacélokat szolgálhatott. Ismét nem meglepő hát, hogy ilyen törvénykijátszó jogügyletek, tranzakciók megsemmisítéséről nem csupán én, de a jogalkalmazók sem igen tudnak.

A kutatómunkája során találkozott-e Sulyok Tamás vagy irodája tevékenységével a földügyletek kapcsán?

Nem találkoztam, ám miután vizsgálataim elsősorban a 2015-2016-os állami földprivatizációs program elemzését célozták, amikor Sulyok Tamás már az Alkotmánybíróság tagja, majd elnökhelyettese, végül elnöke volt, így ezért valószínűleg nem is találkozhattam a nevével.

Mit gondol Sulyok Tamásról a DK jóvoltából napvilágra került információk fényében? Morálisan vállalható-e ön szerint, amit tett, alkalmasnak találja-e ezek után a köztársasági elnöki poszt betöltésére?

Először is induljunk ki abból, amit Sulyok Tamás az üggyel kapcsolatban mondott. Úgy reagált a zsebszerződések létrejöttében való közreműködésével kapcsolatos vádakra, hogy „törvénybe ütköző szerződés megkötésében soha nem működött közre”. Ez a csavaros jogászi észjárásnak tökéletesen megfelelő válasz, ugyanis

a zsebszerződések – vagyis a földszerzési korlátozások kijátszására irányuló jogi megoldások – tipikusan nem jogszabályba ütköző, hanem jogszabály megkerülésére irányuló szerződések, és ezt Sulyok Tamás is pontosan tudja. Csakhogy az ügyvéd nem csak a jogszabályba ütköző, hanem a jogszabály megkerülésére irányuló jogügyletekben sem működhet közre, vagyis az ügyvéd által elkövetett törvénysértés szempontjából mindegy, hogy az adott jogügylet jogszabályba ütközik vagy – miként a zsebszerződés – jogszabály megkerülésére irányul.

Mivel az ügyvédi tevékenység ezen alapvető szabályát a szóban forgó szerződések létrejöttének idején is törvény, nevezetesen akkoriban az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény tartalmazta, az az ügyvéd, aki a földszerzési korlátozások megkerülésére irányuló jogügyletben működött közre, bizony törvénysértést követett el. Ha tehát Sulyok Tamás ezt tette, akkor nem igaz az a nyilatkozatában foglalt állítás, hogy ügyvédi tevékenysége során „mindenben a hatályos jogszabályoknak és ügyvédi esküjének megfelelően járt el”, mivel a földszerzési korlátozások kijátszására irányuló jogügyletben való ügyvédi részvétel is törvénysértő, és ezt morális értelemben a jogi elévülés sem változtatja meg. A napvilágra került szerződések pedig jogi szakértők szerint egyértelműen a jogszabályi kiskapuk kihasználását célozhatták, és annak a törvényi tilalomnak kijátszására irányulhattak, mely megtiltotta a külföldiek magyarországi földszerzését.

Szerintem – bár nem vagyok jogász – azzal nem lehet védekezni, hogy az eredeti szándék után már legális jogi lépések születtek a földekre, vagy hogy az ajándékozási szerződés, illetve az a kölcsönszerződés, amiben részt vett, önmagában nem volt törvénytelen, az ügyvédnek pedig nem kellett tudnia arról, hogy miben állapodtak meg még 1995-ben a felek.

A törvénysértés meglátásom szerint akkor is igaz, ha a felek szerződései a tételes jognak szó szerint megfeleltek, de a szerződésrendszer célja és összessége a jog kijátszását szolgálta.

A kérdés számomra most már „csupán” az, hogy – miután ellenjegyzése nem a német nyelvű korábbi zsebszerződésen szerepel – vajon tudhatott-e arról, hogy osztrák ügyfelei ilyen zsebszerződést kötöttek cégük ügyvezetőjével, így az általa jegyzett szerződés is – egy zsebszerződésből, egy ajándékozási szerződésből és egy kölcsönszerződésből álló – törvénymegkerülő szerződéscsomagnak a része, és így ügyvédként törvénysértő módon, tudatosan hozzájárul ahhoz, hogy magyar termőföldek osztrák tulajdonba kerüljenek? Őszintén szólva

magam elképzelhetetlennek tartom, hogy a neves jogász, a tapasztalt ügyvéd, az érintett osztrák cég, majd annak jogutóda magyarországi kézbesítési képviselője, egyben 2000 és 2014 között osztrák tiszteletbeli konzul ne tudott volna osztrák ügyfelei korábbi kapcsolódó földügyi szerződéséről, vagy hogy ne ismerte volna fel, hogy miben vesz részt.

Összességében úgy látom, hogy Sulyok úr nemcsak a most nyilvánosságra került korábbi ügyvédi tevékenységével, hanem már eddigi – „családfaszépítő” – akcióival is tanúbizonyságát adta annak, hogy morális értelemben mindenképpen méltatlan a köztársasági elnöki pozíció betöltésére.

Ön szerint tehát le kellene mondania Sulyok Tamásnak?

Igen, mindezek alapján úgy gondolom, hogy le kellene mondania. Az persze, hogy a vádak bebizonyosodása esetén milyen politikai következményei lesznek annak, hogy Magyarország élén egy olyan köztársasági elnök áll, aki hajlandó volt ügyvédhez méltatlanul, törvénysértő módon, az ügyvédi tevékenységre vonatkozó egyik legalapvetőbb jogi és etikai szabályt megszegve jogszabály megkerülésére irányuló jogügyletekben közreműködni, a magyar társadalom morális állapotától és ingerküszöbétől függ. E tekintetben erősen szkeptikus vagyok, nincsenek illúzióim, vagyis – ha egyáltalán fel is fogná a magyar társadalom az ügyet és annak morális súlyát – jelenleg szerintem nem kell, illetve nem érdemes jelentős politikai következményekre számítani.

Kapcsolódó

Ángyán József: Viktor azt mondta, „addig maradsz, ameddig kibírod, nem fogunk mártírt csinálni belőled"

Rendszerváltós nagyinterjú a professzorral, aki nem kért a mézezett pórázból, és elhagyta a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.