Egy megyei kórház belgyógyászati osztályán dolgozó rezidens arról számolt be, hogy havonta 7-8 ügyeletet kénytelen vállalni: ötöt-hatot az osztályon, egyet-kettőt a sürgősségi ambulancián. Elvileg minden ügyelet után egy napot otthon kellene tölteniük az orvosoknak, ám ez működésképtelenné tenné a kórházat. Ezért az ügyeletet nem közalkalmazottként, hanem vállalkozóként teljesítik: így nem vonatkozik rájuk ez a szabály. Ezért fordulhat elő, hogy rendszeresen 32 órát dolgoznak egyhuzamban.
Betegen is dolgozni kell
Elmondta azt is, hogy az alapbére nettó 129 ezer forint, ehhez jönnek az ügyeletek, amelyekért számla ellenében 100-120 ezer forintot kap. Havi 100 ezer forint ösztöndíjat is kap, így a pénzre nem panaszkodik, de – mint mondja – ez nem minden.
A cikkből kiderül az is, hogy az egészségügyi dolgozók sokszor betegen is kénytelenek dolgozni. Ha megfáznak, maszkot vesznek fel, de volt olyan is, amikor valakinek folyamatosan adták a vénás injekciót, mert annyira rosszul volt.
Másodállásban segédmunkás
Egy másik, sürgősségi szakorvosnak készülő rezidens sokszor ügyeleteivel együtt 330 órát dolgozik egy hónapban. Férje mentős szakápoló, aki kötelező szabadnapjain másodállásban kőműves segédmunkásként vagy asztalosként dolgozik, hogy meg tudjanak élni. Persze így egymásra, magánéletre semmi idejük nincs.
Összességében azt mondják, az egészségügyi dolgozók leterheltségének az oka: forrás- és szakemberhiány, elhibázott kórházösszevonások és rosszul működő háziorvosi rendszer – olvasható a cikkben.