Orbáni zsákutca

Orbán a liberális demokrácia következetes lebontásán munkálkodik– írja az ÉS-ben Niedermüller Péter Zsákutca című cikkében.
Kapcsolódó cikkek

A miniszterelnök a liberális demokrácia következetes lebontását, a legrosszabb emlékeket idéző központosítást, a kapitalizmus-, Nyugat- és globalizációellenességet úgy igyekszik megjeleníteni, mint az „újrakezdésnek” a teljes összeomlástól megvédő politikáját – írja az ÉS-ben Niedermüller Péter Zsákutca című cikkében.

Nem kevésbé demagóg az a törekvés, amely a „Nyugatot” a bankokkal, a pénzügyi spekulációkkal és összeomlással, az átgondolatlan hitelekkel, a rossz hitelezési politikával azonosítja. Közben pedig tudatosan hallgat arról, – véli – hogy a „Nyugat” mindannak a hazája és jelképe is, amit a jelenlegi kormány figyelmen kívül hagy, sőt, leépít – a liberális demokráciának, a hatalommegosztás elveinek, a fékek és ellensúlyok rendszerének, a jogbiztonságnak, a mindennapi élet szabadsága tiszteletben tartásának.

„Orbán már 2007-ben, amikor ugyancsak Tusnádfürdőn mondott beszédet” – a „Nyugatot”, a nyugati társadalom- és demokráciafelfogást elutasító kijelentéseket tett. Most, kormányzati pozícióból ugyanezt folytatja. Ez az érvelés persze hallgat arról, hogy az általa hanyatlónak ítélt „Nyugat” erőteljes kísérleteket tesz a pénzügyi válság kezelésére, olyan gazdaságpolitikai intézkedések kidolgozására, olyan ellenőrzési rendszerek megteremtésére, amelyek elejét vehetik a pénzügyi, gazdasági válságok megismétlődésének.

„Mindez természetesen nem véletlen, hanem annak a politikai szándéknak a megnyilvánulása, amely el akarja távolítani Magyarországot a „Nyugat” által képviselt szabadságjogoktól, demokráciától, a nyílt társadalomtól, s általában a liberális demokráciák európai hagyományától.”

Ez a politika minden szempontból kilátástalan zsákutca – jelenti ki Niedermüller, hozzátéve, hogy „azért, mert rosszul, tévesen, ideológiai elfogultságok alapján értelmezi a modern társadalmat, a minket körülvevő társadalmi helyzetet”. Pedig szó nincs a „világban zajló korszakváltásról”, hanem sokkal inkább a mai késő modern társadalmaknak az utóbbi években kulminálódó „szerkezeti hibájáról”, amelyet nem apokaliptikus víziók és teremtsük-újra-a-világot típusú utópiákkal kell megoldani.

(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)