A decemberi égbolt elkápráztatja azokat, akik veszik a fáradságot, hogy egy fényszennyezéstől kevésbé érintett helyen gyönyörködjenek benne.
Csillaghullás és “szuperhold”
Még elég szégyellősen, de már itt röpködnek körülöttünk a Geminidák, az év legszaporább meteorraja. A csillaghullás maximumát a december 13-áról 14-ére virradó éjszakán éri el, a tetőzés éjfél körül várható. Ekkor óránként akár 120 égi porszem is felvillanhat a légkörbe körülbelül 126 ezer km/óra sebességgel becsapódó rajból.
Cserébe viszont újabb szuperholdat láthatunk, vagyis a telihold épp akkor következik be, amikor pályájának földhöz nagyon közeli pontján tartózkodik. Ilyenkor akár 14 százalékkal nagyobbnak és 30 százalékkal fényesebbnek is tűnhet. Nem lesz annyira ragyogó, mint november 14-én, de szabad szemmel megfigyelve így is gyönyörű lesz, a különbséget észre sem vesszük. Mint ahogy viszonyítási alap nélkül a szuperholdat sem tudnánk megkülönböztetni az átlagos teliholdtól – itt van róla egy remek cikk.
Feltűnik a Vénusz is, december 15-én lesz a legjobban megfigyelhető – olvashatjuk a Magyar Csillagász Egyesület Égi Kalendáriumában.
Égi vadászjelenet és harc a bikával
Már december elején, az esti órákban dél-délnyugati irányban megjelenik az égen az Orion csillagkép – a Vadász vagy Nimród alakját nagyon könnyű felismerni. Övét három fényes, szinte egy vonalban elhelyezkedő csillag alkotja, magukra vonzzák az ember szemét. Innen már adja magát a vállait és a lábait alkotó két-két csillag, amelyek még a fővárosi fénytengerben is szabad szemmel kivehetők.
A Vadász nincs egyedül. Lábainál épp egy nyúl szökik fel, ez a Lepusz, azaz a Nyúl csillagkép. Tényleg pontosan Orion lábai “alatt” kell keresnünk, ám némi fantázia kell hozzá, hogy tényleg felfedezzük benne a nyulat. A vadat valószínűleg nem Orion zavarta fel, mert neki sokkal fontosabb kihívással kell szembenéznie: épp egy bikával küzd. Tőlünk nézve jobbról támad a Vadászra, szeme vérben forog: ez az Aldebaran, a narancssárga fényű óriáscsillag. Segít beazonosítani a Bika csillagképet.
A nyúl tehát minden jel szerint a Vadász egyik hűséges ebe, a Nagy Kutya elől menekül, amelyet az égbolt legfényesebb csillaga, a Szíriusz segítségével azonosíthatunk Orion felőlünk nézve bal oldalán, rögtön a Nyúl mögött. A másik eb, a Kis Kutya is teszi a dolgát, ő épp egy Egyszarvút hajt terítékre. Az ábra alapján minden egy csapásra érthető lesz:
Szerelem és halál
Az égi vadászjelenet mitológiai háttere egy tragikus szerelmi történetre is fényt derít. Orion Poszeidón és Eurüalé óriási termetű fia volt, tudott a tengeren járni. Hírnevét mégis vadásztudományával alapozta meg és azzal, hogy kielégíthetetlen szerető volt.
A legenda szerint Oriont Artemisz istennő gyilkolta meg, amikor Krétán együtt vadásztak. Az egyik változat szerint egy skorpióval szúratta halálra: miután azzal kérkedett, hogy minden vadat le tud teríteni, egy ilyen apró állat lett a veszte. Mások úgy vélik, szarvassá változtatta, hogy kutyái ne ismerjék meg, és űzzék-hajtsák őt az idők végezetéig.
A tragédia
Fenti ábrán látszik, hogy Orion lábaitól a csillagok közt folyó ered. Ez az Eridanus csillagkép, az Eridanosz folyót szimbolizálja, amelyben Phaethón lelte halálát, a napisten, Héliosz fia.
Történt ugyanis, hogy amikor Phaethón megtudta, ki az apja, azonnal hencegni kezdett társainak. Ők persze nem hittek neki, kinevették, így az ifjú felkereste Hélioszt, hogy bizonyítékot szerezzen. Az isten szeretettel fogadta, és megígérte, teljesíti egy kívánságát. Phaethon gondolkodás nélkül rávágta: adja neki egy napra a tüzes égi fogatot, amelyet négy tűzfúvó ló húz. Magyarul ő irányíthassa aznap a Nap szekerét az égen.
Héliosz megrettent e nagyravágyó, balga kívánságtól, de az ígéret az ígéret. Phaethón büszkén robogott a tűzfogaton, ám a lovak hamar megérezték, hogy nem gazdájuk fogja a gyeplőt, és megbokrosodtak. Hol túl magasra ragadták, hol nagyon alacsonyan vitték a kocsit, amiből nagy baj lett.
Gaia sem bírta már a forróságot, Zeuszt kérte, tegyen valamit. Ő pedig villámával lesodorta az égről a vakmerő Phaethónt, a fiú az Eridanosz folyóba zuhant.
