Tévesen ült húsz évig gyermekei megölése miatt, a tudomány szabadította ki

2023 nyarán bejárta a világsajtót a hír: 20 évvel elítélése után kegyelmet kapott az az ausztrál nő, akit négy gyermeke megölésében találtak bűnösnek. Támogatói hosszan kampányoltak szabadon engedése mellett, nem sokkal a kegyelem után pedig fellebbezés útján hatályon kívül helyezték a korábbi ítéletet.

Az ok: a tudomány fejlődésének köszönhetően kiderült, hogy Kathleen Folbigg a jelek alapján igazat mondott, ártatlanul került rács mögé.

Most, nagyjából egy évvel később a Nature beszélgetett az eset két kulcsfigurájával, Carola Garcia de Vinuesa spanyol immonológussal, illetve Dave Wallace ausztrál ügyvéddel.

Ausztrália leggyűlöltebb nője

Folbigg (született Donovan) élete a kezdetektől viszontagságos volt, nagyjából másfél éves korában az apja megölte az anyját. Állami gondozásba került, csak háromévesen kapott állandó nevelőszülőket, és elképzelhető, hogy nevelőapja zaklatta. 15 évesen otthagyta az iskolát, 17 évesen pedig hozzáment Craig Folbigghez.

A párnak négy gyermeke született, egyik sem élte meg a kétéves kort. Az első baba 1989-ben, 19 napos korában, a második 1991-ben, nyolc hónaposan, a harmadik 1993-ban, tíz hónaposan, a negyedik pedig 1999-ben, egy évesen és hét hónaposan hunyt el.

Férje 1999-ben találta meg a naplóját, annak tartalmát elolvasva pedig meggyőzte magát arról, hogy felesége ölte meg a gyermekeket. 2000-ben a pár elvált, 2001-ben pedig letartóztatták az akkor 33 éves nőt.

Az asszony mindvégig tagadta a vádat, azt állította, hogy két fia és két lánya természetes okból vesztette életét. 2003-ban aztán 40 év börtönbüntetésre ítélték, a tárgyalást komoly közérdeklődés követte – elevenítette fel a Time.

A média ekkoriban Ausztrália leggyűlöltebb nőjeként, legrosszabb anyjaként és leggonoszabb sorozatgyilkosaként hivatkozott Folbiggre.

A vád – miszerint elvesztette önuralmát, és megfojtotta a babákat – nagyrészt férje tanúskodására és saját naplóbejegyzéseire támaszkodott. Feljegyzéseiben az anyaság okozta nehézségeiről, ingerlékenységéről számolt be, emellett bűntudatát fejezte ki gyermekei egymást követő halála miatt.

A News.com.au szerint akkor ezt indirekt beismerésként értékelték, ma már a szakértők többsége úgy véli, hogy a napló egy poszttraumás stressz szindrómával küzdő és kevés társas támogatást kapó gyászoló anya megküzdési módszere volt. A Folbigg által megfogalmazott önvád és bűntudat jól ismert a pszichológiai szakirodalomból gyermeküket elvesztő anyáknál.

Egy az ezermilliárdhoz

Közvetlen bizonyítékok valójában sosem álltak rendelkezésre, a gyermekeken nem mutatkoztak sérüléseik jelei. A naplókban ráadásul nem szerepelt közvetlen beismerés, a tanúként meghallgatott szakemberek között pedig nem igazán volt konszenzus.

A védelem azt is felvetette, hogy Craig Folbigg hazudott a rendőrségnek, és meghamisított egyes bizonyítékokat. A férj nem volt hajlandó DNS-mintát adni, hogy segítse a vizsgálatot, és volt felesége 2023-as felmentése után is kitartott annak bűnössége mellett. A rákos megbetegedéssel küzdő Craig Folbigg idén márciusban hunyt el szívrohamban.

A bírósági eljárásban komoly szerepe volt a napjainkban sokat kritizált brit gyerekorvosról, Roy Meadow-ról elnevezett, ma már elavultnak tekintett Meadow-szabálynak – írja a The Guardian. Ez egy olyan jogi koncepció a gyermekvédelem területén, amelyet az egy családon belüli többszörös bölcsőhalál vagy hirtelen csecsemőhalál (SIDS) eseteinek megítélésére használnak.

Lényege leegyszerűsítve a következő: egy eset tragédia, kettő gyanús, három pedig gyilkosság, hacsak nincs bizonyíték az ellenkezőjére.

Az Egyesült Királyságban korábban Sally Clarkot, Angela Canningst és Donna Anthonyt is a Meadow-szabályra alapozva ítélték el gyermekeik megöléséért, fellebbezés után mindegyiküket felmentették. Folbigg esetében a hét héten át tartó tárgyaláson az esküdtszéket arról tájékoztatták, annak az esélye, hogy mind a négy gyermek SIDS-ben halt meg, egy az ezermilliárdhoz.

2005-ben 30 évre csökkentették büntetését, a börtönből küldött leveleiben pedig a nő elismerte, hogy depressziója miatt naplója sötét hangulatú volt, de végig kitartott ártatlansága mellett. Állítólagos bűncselekményeinek jellege miatt védőőrizetbe helyezték, de 20 évig tartó fogsága így sem telt konfliktusmentesen, 2021-ben, egy áthelyezés után egyik rabtársa például brutálisan megverte.

Emma Cunliffe ausztrál jogtudós már 2011-ben megjelent könyvében felhívta rá a figyelmet, hogy tévedés történhetett, 2013-ban pedig jogászok egy csoportja készített szakértők bevonásával átfogó, az ártatlanságot bizonyító jelentést. 2018-ban aztán az új-dél-walesi főügyész bejelentette: felülvizsgálják az ügyet, Folbigg jogi csapata ekkor kereste meg Vinuesát, aki Ausztráliában elsők között használta a genomszekvenálást arra, hogy összekapcsolja a betegségeket a különböző genetikai variációkkal.

Genetikusból magánnyomozó

Vinuesa madridi évei után úgy gondolta, egy nap Afrikában dolgozik majd orvosként, ám az Egyesült Királyságban folytatott tanulmányai alatt beszippantotta az immunológia. Napi munkáját tekintve ma a londoni Francis Crick Intézet kutatási igazgatóhelyettese, ahol az autoimmun betegségek biológiáját és genetikáját feltáró laboratóriumot vezeti, de egyéb szervezeteknél, köztük az Ausztrál Nemzeti Egyetemen is betölt pozíciót. Elmondása szerint amellett, hogy genetikával foglalkozik, a feminizmus, a társadalmi igazságosság és a tudomány bírósági működésre gyakorolt hatása is igencsak foglalkoztatja.

A kutató kollégáival korábban kimutatta, hogy kapcsolat van a genetikai eltérések és az olyan autoimmun betegségek között, mint amilyen a világszerte közel 3,5 millió embert érintő lupusz. Az ilyen vizsgálatok kulcsfontosságúak a rendellenességek megértésében és potenciális kezelésében.

A szakértő mára – épp a Folbigg-ügy hatására – másodállásban egyfajta magánnyomozó lett: tudományos ismereteit felhasználva próbál segíteni olyan szülőknek, akiket véleménye szerint ártatlanul vádolnak gyermekeik megölésével. Eddig hat ügyben keresték meg, ebből egyelőre csak Folbigg esetében sikerült eljutni a korábbi ítélet hatályon kívül helyezéséig.

2018-ban Vinuesát Dave Wallace ügyvéd kereste meg, aki úgy vélte, az eset jó jelölt lenne a teljes génállomány szekvenálására, tekintve a technológia fejlődését. A megközelítéssel az alany összes, mintegy hárommilliárd DNS-bázispárját dekódolják, az eredményeket elemezve pedig képesek olyan mutációkat azonosítani, amelyek egészségi problémákhoz kötődnek.

A Folbigg-csapattal együttdolgozó Wallace több genetikussal is felvette a kapcsolatot Ausztráliában, de mind elutasították arra hivatkozva, hogy nem akarnak jogi ügybe keveredni. Vinuesát egy ismerőse ajánlotta be, és egyből nyitott volt a közreműködésre.

Ritka, veszélyes mutációk

Wallace szerint az ügyben való részvétel korai szakaszában az immunológus szakmai véleménye közvetve szembement a jogi establishment álláspontjával, emiatt sok támadás érte, de végig kitartott. A munkában a világ más tájairól származó tudósok is segítették, köztük az észak-macedón Todor Arszov és az angol Matt Cook.

A csapat Folbigg DNS-ének szekvenálása mellett a gyermekektől származó vérmintát is megvizsgálta. A lányoknál mutációkat mutattak ki a CALM2 nevű génben, a szakemberek ma úgy vélik, hogy ezért a szülők DNS-ének sajátos kölcsönhatása volt felelős, ami megmagyarázza, hogy Folbigg miért lett egészséges, ám gyermekei nem. A helyzetet teljesen nem tudták megérteni, hiszen Craig Folbigg nem adott mintát.

A CALM2 gén tartalmazza azokat az utasításokat, amelyek révén a szervezet a kalmodulin-2 nevű fehérjét kódolja, ennek a proteinnek a hibáját pedig már korábban összefüggésbe hozták a szabálytalan szívveréssel és más rendellenességekkel. Vinuesa azt feltételezte, hogy ezek a ritka genetikai variációk okozhatták valójában a gyermekek halálát.

A fiúk esetében a BSN génben detektáltak potenciálisan halálos mutációkat, egereknél ezeket a változásokat halálos epilepsziával hozták összefüggésbe, az egyik fiú pedig halála előtt épp epilepsziás rohamot kapott. A helyzet hasonló, mint a CALM2 esetében: az egyik hibás variánst anyjuktól örökölték, a másodikat feltételezhetően – de nem bizonyítottan – apjuktól. Az orvosi szakvélemény alapján fulladásra utaló jelek egyik gyermeknél sem mutatkoztak.

A csapat a genetikai elemzést követően a szakirodalmat is felhasználva egy sor bizonyítékot vonultatott fel amellett, hogy a mutációk patogének voltak, és a gyerekek valószínűleg a genetikájukkal összefüggő szövődmények miatt vesztették életüket.

Az Ausztrál Tudományos Akadémia támogatta a szakértők újratárgyalás iránti kezdeményezését, a kutatói petíciót mintegy százan írták alá, köztük Peter Doherty és Elizabeth Blackburn orvostudományi és fiziológiai Nobel-díjasok.

Éveket kellett várni a szabadulására

2019 nyarán Reginald Blanch, a kerületi bíróság korábbi vezető bírája 500 oldalas jelentésében arról számolt be, hogy továbbra sincs kétsége Folbigg bűnösségét illetően, sőt az új megállapítások még meg is erősítik az ítélet jogosságát. A felülvizsgálat ellen azonnal fellebbezést nyújtottak be elfogultságra hivatkozva, az újabb eljárásban pedig már azt is bizonyították, hogy a REM2 G96A génvariáció mind a négy gyermeknél jelen volt, és ez a lányoknál növelhette a halálos szívritmuszavar kockázatát.

Az ügy tehát folytatódott, 2023 júniusának elején Michael Daley új-wales-i főállamügyész pedig immár azt tanácsolta Margaret Beazley kormányzónak, hogy éljen a kegyelmi joggal. Folbigg június 27-én szabadult.

Még ugyanazon év decemberében a Fellebbviteli Büntetőbíróság meg is semmisítette a korábbi ítéletet, és megállapította, hogy a bűnösségét illetően megalapozott kétségek merültek fel.

„A rendszer inkább engem hibáztatott ahelyett, hogy elfogadta volna, hogy néha a gyerekek hirtelen, váratlanul és szívszorító módon halnak meg” – mondta ekkor Folbigg egy sajtótájékoztatón.

Rhanee Rego, a nő ügyvédje azt is bejelentette, hogy jelentős kártérítést fognak követelni a kormánytól – írta akkor az ABC. Több szakértő rekordkártérítésre számít, amelynek értéke akár a 10 millió ausztrál dollárt (mintegy 2,3 milliárd forintot) is elérheti.

A helyzet azonban nem egyszerű, egyrészt jogilag nem szabályozott az ex gratia kifizetés a térségben, másrészt az ártatlansága valójában nem nyert bizonyítást, csupán annyi derült ki egyértelműen, hogy a bűnössége nem állapítható meg egyértelműen. Jogi értelemben ez természetesen elegendő az ítélet megsemmisítéséhez, a kártérítésre viszont nem biztos.

Ausztráliában korábban fizettek már nagy kompenzációkat ártatlanul elítélt személyeknek. Lindy Chamberlainre 1982-ben lánya megöléséért szabtak ki börtönbüntetést, hat évvel később viszont felmentették, miután kiderült, hogy az állításának megegyezően tényleg egy dingó rabolta el a csecsemőt. 2014-ben 19 évnyi börtön után mentették fel Henry Keogh-t, akit menyasszonya meggyilkolása miatt ítéltek el, utóbb azonban megtalálták a valódi elkövetőt. Chamberlain 1,3, míg Keogh 2,5 millió ausztrál dollárt kapott.

Folytatja a munkát

Vinuesa számára az ügy csak a kezdet volt, arra jutott, hogy más emberek is kerülhettek Folbiggéhez hasonló helyzetbe. Nem tévedett, miután híre ment nyomozómunkájának, más esetek kapcsán is megkeresték.

Az érintettek kivétel nélkül nők, Vinuesa szerint pedig erre egyszerű a válasz: a nők jellemzően több időt töltenek szülői szabadságon, tehát a gyerek mellett is többet vannak. Pusztán statisztikailag ez azt jelenti, hogy ha valami szörnyűség történik, ők lesznek a legnagyobb eséllyel a gyermek közelében, így nagyobb valószínűséggel hibáztatják őket.

Vinuesa számára a genetikai nyomozói munka egyfajta társadalmi igazságossági kérdéssé vált. A kutató kiemelte: a háttérben megbúvó betegségeket nehéz diagnosztizálni, és mire a genetikai adatok rendelkezésre állnak, gyakran már késő.

Noha nem mindig végződik halállal a történet, a rosszullétek miatt a szülőt így is meggyanúsíthatják bántalmazással. „Ha a gyermek nem is hal meg, akkor is általában bevonják a szociális szolgálatot, és eltávolítják a családból” – mondta.

A szakértő tavaly Roula Piszpirigkou számára írt jelentést, a 35 éves görög nőt három lánya meggyilkolásával vádolják, idén márciusban pedig életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Vinuesa úgy látja, hogy a bizonyítékok hiányosak és ingatagok, az eset pedig kísértetiesen emlékeztet Folbigg eljárására.

A hasonló ügyeket áthatja a szexizmus, Piszpirigkoura például a sajtóban modern Médeiáként hivatkoznak, utalva a görög mitológia gyilkos varázslónőjére, aki még saját gyermekeit is megölte, hogy bosszút álljon hűtlen párján.

Korábban Folbigget is démonizálta a média.

Dr. Leah Williams, az Új-Dél-Walesi Egyetem kriminológusa szerint a nőiességgel kapcsolatos hagyományos elképzelések hátrányba hozhatják a nőket az igazságszolgáltatási eljárások során. A fentebb említett Chamberlain-ügyben például többek között azt kifogásolták, hogy a nő nem tűnt elég szomorúnak babája elvesztése miatt, Folbiggnál pedig a napló esetében láthattuk, hogy a társadalomnak milyen elvárásai vannak egy gyászoló anya gondolataival kapcsolatban.

Rego szerint Folbigghoz kötődik az ausztrál történelem legnagyobb igazságszolgáltatási tévedése: a nőt teljesen dehumanizálták, pedig normális anya volt, a rendőrség és az ügyészség előszeretettel támaszkodott hiteltelenített, tudománytalan dogmákra és spekulációkra, a fellebbezések és felülvizsgálatok pedig sokáig képtelenek voltak azonosítani a hibákat.

Vinuesa munkája mindenesetre megmutatta, hogy a halál vagy betegség genetikai okainak feltárása fordulatot hozhat egy-egy jogi eljárásban. A hasonló ügyek ráadásul a rendellenességek tudományos megismerésében is segíthetnek, és a szélesebb orvosi közösségre is hatással vannak.