Kevesen emlékeznek már a XX. század egyik legnagyobb magyar fenegyerekére

Libik György hazafelé motorozott, amikor észrevette a rettegett AVO-vezér, Péter Gábor konvoját. Keresztbe fordult előttük az úton, fegyveres testőrök ugráltak ki az autókból. Szó nélkül lelőhették volna, pedig ő csak beszélgetni akart Péterrel, mert rég látta

– idézi fel Medgyesi Konstantin történész, a Szegedi Tudományegyetem oktatója.

Történetünk főhőse a XX. század egyik utolsó aranyifjúja, aki a vészkorszakban embereket mentett, SS-teherautót robbantott, és túl karakán volt ahhoz, hogy később besúgó legyen. Nagy Imrét segítette 1956-ban, kétszer is el kellett hagynia szeretett hazáját, és akit életen át tartó tragikus szerelem kötött a korszak egyik legszebb, és legmegközelíthetetlenebb nőjéhez, Szent-Györgyi Albert lányához, Kornéliához.

Libik György regénybe illő életútja ellenére teljes egészében hiányzik a magyar történelmi tudatból, bár ennek ellenkezője hajszálon múlt: barátja, Csengey Dénes készült róla regényt írni, de halála közbeszólt. Medgyesi Konstantin most elsősorban történettudományi szempontok alapján készül feldolgozni Libik életútját, ahol minden mondat adatolható, miközben hűen visszaadja az élet adta fordulatok elevenségét.

Vérbeli fenegyerek

A magyar történelem talán legkáoszosabb évében, 1919-ben született jómódú, polgári családban. Édesapja műszaki végzettségű feltalálóként, ügyes vállalkozóként magas életszínvonalat biztosított szeretteinek, György igazi úri fiú volt, soha nem adódtak anyagi problémái. A történész a XX. század első felének vásott kölykének nevezi: okos, tehetséges fiatal, aki folyamatosan nagy lánggal és harsányan élt, a társaság közepe volt – ilyen is maradt egész életében. Mérnökként végzett az egyetemen, miközben síbajnok lett, és motorral száguldozott, mint akkoriban csak kevesek.

Messziről hallani lehetett, ha társaságba érkezett. Porosan, koszosan leszállva a motorról a nappaliba berontva lerántott egy asztalterítőt, megtörölte magát, az abroszt a háta mögé dobta

– segít megérteni a „Libik-jelenséget” Medgyesi Konstantin.

Soha nem fogta vissza magát, a cikkünk elején említett szituációban épp egy kollégáját vitte haza (motoron persze) a negyvenes évek végén, Péter Gábort még az ellenállásból ismerte. Hirtelen jött ötletével végül nem került bajba, de tényleg nem sokon múlt, hogy az ÁVO-sok nekiessenek. Kollégája falfehéren a motorra fagyott, Péter pedig arra kérte, soha többet ne tegyen ilyet.

Átlag alatti magassága mellé fürgeség társult, amit nemcsak a sípályán, hanem bunyóban is kamatoztatni tudott: iskolás éveiben sokat verekedett, nála nagyobb, erősebb fiúk sem gyűrték le, még akkor sem, ha többen támadtak rá.

Életre szóló szerelem

Boldog békeidőkben Libik tehetséges mérnökként és a kor egyik celebjeként valószínűleg nem írta volna be nevét a történelembe: ezt azzal érdemelte ki, hogy a legnehezebb időkben is helyén volt a szíve és elegendő bátorsággal rendelkezett. Érdemes kicsit távolabbról kezdeni.

A Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert leánya, Kornélia a második világháború kitörésének idején orvosnak tanult a szegedi egyetemen. Gyönyörű, intelligens nő volt angol műveltséggel, ráadásul édesapja árnyékában annyira megközelíthetetlen „istennőnek tűnt”, hogy évfolyamtársai magázták.

Nelli 1942-ben a visszacsatolt Kárpátalján síelt az apjával, szomszédságukban egy éjszakákon át hangoskodó társasággal. Magyarország vezető tudósa át is kopogott, hogy hagyják már őket aludni. Persze nem hagyták, fel sem ismerték Szent-Györgyit, de az egyik sármos fiú, Libik György és Nelli között erős vonzalom alakult ki. Néhány további találkozás után „járni” kezdtek, majd 1944 tavaszán össze is házasodtak, utólag biztosan állíthatjuk: mindkettőjük számára ez volt életük mindent elsöprő nagy szerelme.

Életeket mentett a vészkorszakban

A férfi Szent-Györgyivel is remekül kijött, a két „huncut ember” rengeteget viccelődött, ugratta egymást, nem lehetett unatkozni mellettük, ha együtt voltak. Hamar társa lett abban is, hogy az országot mielőbb kivezessék a háború poklából és a nácik karmaiból. A tudósnak köszönhetően Libik csatlakozott az ellenálláshoz, főleg azután lehetett számára mindennél fontosabb e tevékenység, hogy

zsidó származású édesanyja a deportálástól való félelmében 1944 májusában öngyilkos lett.

Libik rendkívüli energiával vett részt az embermentésben, bújtatott, szökéseket szervezett. Komoly szerepet vállalt többek között Major Tamás színész, Péter Gábor, Fehér Lajos kommunista politikus vagy Kállai Gyula későbbi miniszterelnök menekítésében. Szerb Antalnak is felajánlották barátaival a segítséget, ám ő ezt elutasította. Amikor pedig a Benczúr utcában a nyilasok a védett házak lakóit kezdték fosztogatni, bántalmazni, a közterületre terelni, Libik vitte villámgyorsan a helyszínre Raul Wallenberget intézkedni.

A történész értékelése szerint bátran és sok kockázatot vállalva végezte a dolgát. Fegyveresnek is nevezhető konfliktusban néhány alkalommal vett részt: német ágyúállást és SS-teherautót robbantottak a társaival – saját bevallása szerint soha nem ölt embert.

Inkább elvesztette szerelmét, de itthon maradt

A háború utolsó heteit a szerelmesek már együtt bujkálva vészelték át, a szovjetek bevonulásával pedig keserűen tapasztalták, hogy nem éppen erre számítottak. Libik mégis reménykedett, tele volt lelkesedéssel, hogy legyőzték a nácikat, egy szabad hazát építhetnek, ennek érdekében régi barátait, harcostársait követve belépett a kommunista pártba. Eleinte Szent-Györgyi is hitt az újrakezdésben, aktív nemzetközi kapcsolataira támaszkodva azonban tisztábban látta a helyzetet.

Szent-Györgyi viszonylag hamar összerakta, hogy kibontakozóban van az új elnyomás, a kommunista diktatúra. A Nobel-díjas tudós egyszer úgy fogalmazott, Sztálin nem jobb Hitlernél

– emeli ki a történész.

Ezzel párhuzamosan pedig megszervezte emigrációjukat az Egyesült Államokba. Nelli szó nélkül engedelmeskedett apja akaratának, Libik azonban optimista maradt, nem akarta elhagyni a hazáját. Főleg akkor nem, amikor – tévesen – úgy érezte, végre létrejöhet a demokrácia. Külön haragudott a feleségére, amiért még azelőtt igent mondott a költözésre, hogy komolyan átbeszélhették volna: ne Albert diktáljon az ő életükben – ő részben már csak dacból is itthon maradt.

Ezzel egyik pillanatról a másikra megszakadt a kapcsolat, de mint látni fogjuk, az elementáris szerelem nem. Békében váltak el, egymástól több ezer kilométerre kezdtek új életet. Nelli Amerikában férjhez ment, három gyereke lett, és a férfi is újranősült: a „szexi” úszónőt, Glemba Máriát vette el, két gyermekük született.

Lassanként vesztette el a hitét

A koalíciós években megmaradt Libik hite a kommunista eszmékben, az első pofont 1947 őszén kapta. A szovjetek elrabolták barátját, a műfordító Karig Sárát azért, mert jelezte, hogy az úgynevezett kékcédulás választásokon komoly visszaélések történtek. Minden kapcsolatát megmozgatta az érdekében, de még Péter Gábor is azt mondta, tehetetlen, ez a szovjetek ügye. Hinni akart még akkor is, amikor 1949-ben két kollégáját hurcolta el az ÁVO az ajkai timföldgyárból – őket viszont ki tudta szabadítani.

Közben mérnökként dolgozott, Gerő Ernő közlekedési miniszter tanácsadójaként oroszlánrésze volt az ideiglenes Kossuth híd fel- és a Szabadság híd újjáépítésében. A Rákosi-korszakban egyre többször engedett meg magának „kommunistaellenes” megjegyzéseket, egyszer a tatai edzőtáborban – síelés iránti szenvedélye mit sem csökkent – lényegében tettlegességig fajuló vitába keveredett a kommunista pártmegbízottal.

Ezért bárki börtönben találta volna magát, Libiket azonban régi barátai megmentették. Sokkal lazább kapcsolatban állt már az egykori antifasisztákkal, de azért még kisegítették

– mondja Medgyesi Konstantin. Hozzáteszi: Libik látta a gondokat, mégis lépésről lépésre, hosszú idő alatt állt benne össze a valós kép.

Ahogy ez megszilárdult, Nagy Imre mellé állt – 1953-at írunk ekkor, Rákosi hatalma átmenetileg megrogyott –, és maradt is mellette a forradalom bukásáig. Egyike volt 1956 őszén a Magyarország semlegességét deklaráló nyilatkozat megfogalmazóinak.

Újra Nelli-szerelem

Minden bizonnyal az életét köszönhette annak a ténynek, vagy inkább megérzés volt részéről, hogy a november 4-ei szovjet támadás után nem tartott a miniszterelnökkel a jugoszláv nagykövetségre, hanem inkább a maga útját járta. Sikerült Lengyelországba jutnia egy sportesemény kapcsán, nem sokkal később a családja is követte, innen pedig az alkalmas pillanatban, 1957 tavaszán Svédországba szöktek. Itt is régi kapcsolatokra támaszkodhatott, Wallenberg volt kollégája segítette őket.

Letelepedve mérnökként dolgozott, új egzisztenciát teremtett, de néhány nyugodt év után, 1964-ben élete ismét a feje tetejére állt. Az enyhülés jegyében ugyanis a Kádár-rezsim igyekezett hazacsábítani az emigránsokat, Libik is kapott útlevelet. Megragadta a lehetőséget, bár esetében később valószínűleg megbánták az engedékenységet, legalábbis felemás eredmény született.

A Svédországban is sikeres kutatómérnök ugyanis sokat tett a svéd-magyar ipari kapcsolatokért, többek között a Volvo hazai megjelenésén bábáskodott, viszont nem tett lakatot a szájára. Felkereste régi ismerőseit, és bárhol járt, mindenhol antikommunista kijelentéseket tett. Kezdett olyannyira kellemetlenné válni, hogy az állambiztonság erős megfigyelés alá vonta. 1965-ben pedig egy üzleti úton Amerikában újra találkozott Nellivel.

Azonnal fellángolt közöttük a szerelem. Egyikük sem akarta »új életét« felrúgni, de ettől kezdve egymás nélkül sem bírták: titokban találkozgattak a világ különböző pontjain

– emeli ki Medgyesi Konstantin.

Annak idején meghódította ezt az elérhetetlen nőt, majd szétszakította őket a diktatúra, és 19 év után még mindig csak egymást akarták. A férfi úgy fogalmazott: a Nelli-szerelem egy olyan regény, mintha Balzac és Dumas együtt írta volna. Nem tartott sokáig, Szent-Györgyi Kornélia 1969-ben rákban elhunyt. Hősünk élete pedig ezalatt és ezt követően ismét az átlagember szemszögéből erősen komfortzónán túlra fordult.

Alkalmatlan volt ügynöknek

A ’60-as évek második felében járunk. A kádári titkosszolgálat nem tudott mit kezdeni Libikkel, de mégis kísérletet tettek a beszervezésére. Ő belement a játékba, egyrészt a kalandot látta („mutassátok, mit tudtok”), másrészt Nellinek próbált meg kedvezni. Pontosabban arra gondolt, hogy így kiépített kapcsolatrendszerével szerveztet számára egy kiállítást Budapesten – a nő ugyanis amatőr képzőművész volt.

Legyártotta hozzá az elméletet is, miszerint lánya révén Szent-Györgyit is haza lehetne csábítani, igazán nagy trófea lett volna a konszolidáció bizonyítására. Azért kombinált, mesterkedett, játszott, mert szerelmes volt – summázza a történész. Csakhogy az egészből nem lett semmi, mert az állambiztonsági szolgálatnál rájöttek:

Libik György, ez a kezelhetetlen, harsány ember teljesen alkalmatlan konspirációs munkára.

Győzelemként élte meg a rendszerváltást

Kornélia újbóli felbukkanásának idején Máriával kötött házassága megromlott, tönkrement. A feltűnően csinos, szőke nő ráadásul nem kért az elhanyagolt feleségek életéből, feltételezhetően egyfajta sajátos érzelmi kompenzálásként közel kerülhetett a svéd titkosszolgálathoz. Nem bizonyítható, de vannak arra utaló jelek, hogy Egyiptomban turistaként megjelenve magas rangú katonai vezetőkkel kerülhetett kapcsolatba.

A lényeg, hogy Mária beszervezésének híre természetesen eljutott Budapestre, és miután felmerült, hogy férje is a svédeknek dolgozik, Libiket 1971-ben kiutasították Magyarországról, 1985-ig nem térhetett vissza. A hatóságok valószínűleg túlreagálták, ő maga valójában nem volt a svéd elhárítás ügynöke.

Az 1956-tól vállaltan antikommunista férfi győzelemként élte meg a rendszerváltást, és amint lehetett, hazatelepült Magyarországra, jó viszonyt ápolt a szabadon alakult pártok vezetőivel. Hitt benne, hogy regényes élettörténete megér egy filmet vagy valódi regényt, megírására az MDF egyik alapítóját, az író Csengey Dénest kérte fel.

Libik e téren sem volt egyszerű eset, megnézte a vázlatokat és nem tetszettek neki, variált, Csengey pedig 1991-ben szívrohamban hirtelen elhunyt. A forgatókönyv torzón maradt

– fogalmaz Medgyesi Konstantin.

Most egy dokumentarista könyv készülhet, mert Libik György megérdemli, hogy helyet kapjon a magyar történelmi emlékezetben. 1995. január 23-án, 75 éves korában érte a halál Budapesten. Ahogy barátai mondták, síbajnokhoz méltón egyszerűen csak átsiklott a túlvilágba.