Állatok tízezreit öli a vírus, ami az emberre is veszélyes lehet

A madárinfluenzát okozó H5N1 a hírek egyre gyakoribb szereplője, hazánkban is időről időre felüti a fejét: vándormadarak testváladékaival érkezik, ha házi szárnyasokat fertőz, elővigyázatosságból a teljes állományt megsemmisítik. Nagy dózisban ugyanis embert is megbetegíthet, illetve megvan az esély, hogy emlősállatba jutva új, akár ránk közvetlenül is veszélyes változata jön létre.

Baromfitelepek felszámolása akár több tízezer madár leölésével óriási gazdasági károkat okoz, a vadon élő társaikat érő veszteségről azonban nehéz lenne pontos adatokat közölni. Talán ezért is olyan megdöbbentőek a Peruból érkező adatok: az elmúlt hetekben mintegy 55 ezer madárral, pelikánokkal, sirályokkal, pingvinekkel végzett a H5N1, sőt, 585, madárinfluenzában elpusztult fóka tetemét is megtalálták.

Utóbbi azért tűnik aggasztónak, mert emlősállatokban gyakrabban megjelenve egyre nő az esély arra, hogy a madarakról egyre inkább az „szokik hozzá”, ami az embert is érintő új változatok létrejöttét segítheti. Dr. Kemenesi Gábor virológussal, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusával, a Virológiai Nemzeti Laboratórium munkatársával beszélgettünk. A lényeg:

az eddigi adatok alapján a hírekben szereplő H5N1 genetikája nem változott, járványtana viszont igen: minél több a fertőzés, annál közelebb kerülhetünk a törésponthoz, mint ahogy az a koronavírussal történt.

Nem mutálódott, de a járványtana változik

A tudomány jó 25 éve kíséri kitüntetett figyelemmel a H5N1 madárinfluenzát, miután az 1997-es, úgynevezett hongkongi influenza rávilágított, embereket is megfertőzhet. A H5N1-ről tudjuk, hogy csak nagyon nagy dózisban jelent ránk veszélyt, tényleg extrém körülmények kellenek a madárról emberre történő átadáshoz.

Fertőzött baromfitelepeken kell védőfelszerelés nélkül huzamosabb ideig tartózkodni, vagy közvetlenül érintkezni a beteg madár valamely testváladékával – ilyen például az a gyakorlat, amikor kakasviadalokon szájjal szívják ki a szárnyas orrváladékát. Különböző okokból évente 20–50 alkalommal történik közvetlen átadás, az esetszám az elmúlt negyed század alatt sem érte el az ezret.

„Baj” abból lehet, amikor a H5N1 magas patogenitású változata egy emberi és madárinfluenzára is fogékony emlősbe, például sertésbe jut, és az állat egyidőben emberi influenzával is megfertőződik. A vírusok keverednek benne, és létrejöhet ránk nézve is fertőző változat, ezt a folyamatot nevezzük reasszortációnak vagy géncserének – itt írtunk róla bővebben.

A sok emlősáldozat ellenére a H5N1 újat nem mutat, reasszortáció egyelőre nem történt, nagy valószínűséggel nem mutálódott specifikusan emlősökre. A járványtana azonban változik, és önmagában ez nem megnyugtató

– mondja a 24.hu-nak Kemenesi Gábor.

A szakértők évtizedek óta beszélnek erről, akár a Covidnál

A perui tömeges pusztulás mögött a nagy számok törvényét látja a kutató. Vannak a madárinfluenza számára „sikeresebb” évek, ilyenkor egyes területeken nagyobb mértékben terjed és szedi az áldozatait. Ha sok a madártetem, több emlős fog belőlük fogyasztani, és számszerűen megnő körükben is a megbetegedések száma.

Fókáról fókára terjedő változatot még nem írtak le, de logikusan minél gyakoribb az emlősök fertőződése, annál nagyobb az új variánsok létrejöttének esélye.

Valójában nincs új a nap alatt, a természet törvényei kemények, de kiszámíthatók. A virológus a SARS-CoV2-t hozza példának: évtizedek óta ismerjük, kutatjuk a koronavírusokat, és évtizedek óta tudjuk, milyen potenciális veszélyeket hordoznak, 2019-ben ki is alakult a pandémia. A globalizációval, az elképesztő mértékű ember- és árumozgással, az élőhelyek és a genetikai sokszínűség pusztításával immár olyan szinten hágjuk át a természet törvényeit, ami nem maradhat következmények nélkül.

Már itt van közöttünk

Visszatérve a H5N1-re, mint említettük, a járványtana változást mutat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vírus egyre gyakrabban és mind több helyen veti meg a lábát. Ezelőtt öt évvel még ökölszabályként jelenthettük ki, hogy a madárinfluenza „fészke” Ázsia, Európában a tavaszi madárvonulások alkalmával kell behurcolt esetektől tartanunk.

Ma már ez nem igaz, napjainkra Európa is víruselosztó központtá vált, kontinensünkön is növekszik a jelenléte, itt cserélődik a vírus a közvetlen közelünkben.

Tömegessége miatt nő az emlősre való fertőzés kockázata, így az ember érintettsége, illetve a tömeges emlősállat-fertőzések is a vírus nagyobb jelenlétének tudhatók be

– emeli ki Kemenesi Gábor.

Összességében viszont bármilyen szörnyű is a perui pusztulással szembesülni – és nagyon helyes, hogy a hatóságok figyelmeztetik az embereket, ne közelítsék meg a tetemeket –, a H5N1 virológiai szempontból az eddigieknél nagyobb kockázatot számunkra egyelőre nem jelent, a változó járványtani mintázata ugyanakkor aggasztó.