A XIX. század közepéig Európában és Észak-Amerikában is üzembe állították az első távíróvezetékeket. A találmány forradalmasította az információtovábbítást, hiszen a leggyorsabb postai leveleket is messze leköröző rendszer született. Samuel Morse, aki a távírók fejlesztésében is részt vállalt – de leginkább az üzenetek továbbításában leghatékonyabbnak bizonyult rendszer, a morzekód kifejlesztéséről híres – már 1840-ben kijelentette, hogy a közeljövőben távírókábel fogja összekötni az Ó- és az Újvilágot.
Az első üzenet
A megvalósítás azonban nem volt ilyen egyszerű. Ugyan 1850-ben Nagy-Britanniát és Franciaországot már összekötötték egy tenger alatti kábellel, a legtöbben még mindig nem látták, hogyan lehetne az Atlanti-óceánt is átszelni egy vezetékkel. Nem így egy Frederick Newton Gisborne nevű távírász, aki már 1850-ben belefogott egy az észak-amerikai kontinens északkeleti partjainál húzódó vonal kiépítésébe, amely Új-Skóciát és Új-Fundlandot (innen indulva lehetett a legrövidebb úton elérni a Brit-szigeteket) a tenger alatt kötötte össze. Mivel viszonylag kevesen akartak e kietlen vidékekre sürgős üzeneteket küldözgetni, cége gyorsan tönkrement.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="688" width="900" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Gisborne viszont megismerkedett egy New York-i üzletemberrel, Cyrus West Fielddel, aki felkarolta az ötletet, befektetőket, továbbá mindkét partról állami támogatást is bevonva összeszedte a kábelhez szükséges tőkét. Az első kísérletre 1857-ben került sor, de az állandó kábelszakadások miatt az Atlanti-óceán két partjáról induló hajók nem találkoztak. Más technikai nehézségek is adódtak, például az, hogy a hajók iránytűit megzavarta a rézvezeték védelmére szolgáló vasbevonat mágneses tere.
Végül aztán 1858 júliusában, sokadik kísérletre összejött a nagy találkozás, a közel 3300 kilométeres kábelt pedig augusztus 5-ére sikerült lefektetni. Augusztus 16-án James Buchanan amerikai elnök és Viktória brit királynő formális üdvözletet is váltott a távíró segítségével, de
Elképesztő fejlődés
Fieldék nem adták fel, a kudarc tanulságainak kiértékelése után 1866-ra újra összegyűjtötték a szükséges tőkét, a művelethez pedig az akkori világ legnagyobb hajóját, a 211 méteres Great Easternt is megszerezték.
A hajó július 13-án indult útnak, és 155 évvel ezelőtt, 1866. július 27-én érte el az új-fundlandi Heart’s Content kikötőjét, lefektetve az első állandó transzatlanti távírókábelt. Másnap reggel már meg is érkezett az első üzenet Nagy-Britanniából, mégpedig a Times vezércikkének szavaival: „Szép munka, dicsőség korunknak és nemzetünknek” – írta a lap a kábelről. A távirat a legfrissebb világpolitikai hírt is közölte: „Békét kötött Poroszország és Ausztria.”
Persze a kábel még viszonylag kezdetleges technológiát képviselt, nagyjából nyolc szót lehetett rajta közvetíteni, de ezzel is elképesztő előrelépést jelentett, korábban ugyanis körülbelül 12 napig tartott, míg egy postai küldemény Londonból New Yorkba ért – ez csökkent le néhány percre. A következő években azután – elsősorban a Brit Birodalom erőfeszítései nyomán – a távírókábelek az összes lakott kontinenst összekötötték, elsőként valósítva meg a szinte azonnali információáramlást világszerte.