Balhét robbantottak ki a romantikus művészek

Az 1802-es születésű Victor Hugo 1830-ban ifjú kora ellenére már a romantikus mozgalom egyik vezéralakja volt, saját irodalmi körrel is rendelkezett – ennek tagja volt például Balzac –, amelyhez sok, már a legújabb generációhoz tartozó ifjú és radikális művészpalánta is csatlakozott. Hugo 1828-ban egy híres kurtizánról írt Marion de Lorme című darabját betiltotta a cenzúra, így következő, a XVI. századi spanyol udvarban játszódó, Hernani című művét már a bemutató előtt nagy várakozás előzte meg.

Skalpokra vágytak az ifjak

A szerző viszont a lehető legnagyobb hatás – és anyagi haszon – kedvéért egy akciót is szervezett a 190 éve, 1830. február 25-én a Comédie-Française-ben tartott bemutatóra. Támogatói és rajongói között rengeteg ingyenjegyet osztott szét, és a radikális művészvilág színe-java (például Gérard de Nerval, Théophile Gautier, Prosper Mérimée, Honoré de Balzac és még sorolhatnánk) órákkal az előadás kezdete előtt megszállta a nézőteret. Az Hugót idézve „hosszú hajú, szakállas, mindenféle, csak pont nem a bevett divatnak megfelelő ruhákat viselő” tömeg üvöltözve, szemetelve, a magukkal hozott ételt és italt fogyasztva várta az úri közönség megjelenését, amelynek tagjai kellően el is borzadtak a látványtól és a szagoktól, amikor hét óra előtt beszállingóztak a helyeikre.

A feszültség kézzel fogható volt, a két tábor valódi gyűlölettel méregette egymást: „Voltak közöttünk fiatal költők, festők, szobrászok – mindenki fiatal volt akkor! lelkes és hittel teli, készen arra, hogy győzzön vagy meghaljon a nagy irodalmi csatában… Igen, hidegvérrel néztük a lárvaarcú, elmaradott gondolkodású urakat, a művészet, az ideálok, a szabadság és a költészet ellenségeit, akik az öregkori debilitástól remegő kézzel akarták elzárni a jövő kapuját. … Skalpokra vágytunk, de tudtuk, hogy csak parókákat szereztünk volna…” – emlékezett vissza Gautier.

Botrányok, verekedések

A később csak az „Hernani csatája” néven emlegetett eseményen kisebb dulakodáson kívül nem került sor tettlegességre, de a romantikus dráma az újságoknak, a szalonoknak és az utca népének is hónapokra témát biztosított. A darabot a szerző hívei harsányan végigéljenezték, elnyomva a klasszicizmushoz húzó ellentábor fújolását és morgását, Hugo pedig már a szünetben jó pénzért adta el a kiadási jogokat.

Az Hernani előadásait még jó darabig botrányok kísérték, a lesújtó kritikák ellensúlyozására ugyanis Hugo hívei folytatták a rokonszenvtüntetést, verekedésre, a rendőrség beavatkozására is sor került. A szerzőt fenyegetések árasztották el, rajongói önkéntes testőrként kísérték az utcán, de az áttörés megtörtént, a romantika – persze bőven nem csak Hugo és az Hernani hatására – a következő időkben a francia és európai művészet vezető irányzatává vált.