Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, vagyis az „acélos” jelzőt nevéül választó Sztálin 31 évet töltött a pártfőtitkári székben. A Rubicon.hu szerint uralmát joggal nevezhetjük akár „uralkodásnak” is: személyi kultuszt épített ki, és mindazokat likvidáltatta és elüldözte, akikben riválist látott, politikusokat, de főleg a Vörös Hadsereg tisztjeit tizedelte meg a harmincas évek során.
Sztálin vezetéséhez köthetőek olyan borzalmak, mint a több millió áldozatot követelő ukrajnai éhínség és a GULAG-táborok kiépítése, a sztálinista Szovjetunióban a terror intézményesítve volt. A Múlt-kor.hu egy korábbi cikkében azt írja, a diktátor 44 500 ember kivégzését rendelte el személyesen.
Az este szerencsés véget ért
Sokan fellélegeztek, amikor 1953. március 5-én, sok szenvedés után meghalt: máig nem tudni, hogy környezete csak passzivitásával, vagy netán aktívan is hozzájárult-e ehhez. Lássuk, mi történt.
Február 28-án a nap zárásaként a kuncevói dácsában italozott a titkosrendősrég fejével, Lavrentyij Berijával, Georgij Malenkov miniszterelnökkel és Nyikita Hruscsov első titkárral. Hosszasan folyt a mulatozás, a vendégekmásnap hajnalban indultak haza, Hruscsov megjegyezte:
Az eléggé ittas Sztálin kiváló hangulatban volt. Ezután a »szeánsz« után mindannyian hazatértünk és boldogok voltunk, hogy semmi rossz nem jött közbe. A vacsorák Sztálinnál nem mindig végződtek kedvezően.
Megparancsolták: hagyják aludni
A diktátor aludni tért, és miután egész nap nem adott magáról életjelet, házvezetőnője estére összegyűjtötte bátorságát, hogy be merjen nyitni a hálóba:
A testőrparancsnok riasztására Berija és Malenkov sietett a dácsába, de ők úgy látták, a Generalissimus békésen hortyogva alszik. Hajnali háromkor azzal távoztak, hogy hagyják pihenni, és őket se zaklassák a továbbiakban.
Pedig a Sztálin boncolási jegyzőkönyvét 2013-ban vizsgáló Matthias Uhl német történész szerint március 1-jén este fél hétkor kapott agyvérzést, ami az agy bal féltekéjét érintette, és gyomorvérzés párosult hozzá. Berijáék láthatták, hogy nagy a baj, de feltételezhetően úgy gondolták, a halott Sztálin politikailag sokkal értékesebb, mint egy súlyosan beteg Sztálin.
Megátkozta a körülötte állókat
Orvosok csak március 2-án, reggel kilenckor látták a beteget, a félelemtől reszketve vizsgálták. Egyikük keze annyira remegett, hogy leejtette a diktátor műfogsorát, még ahhoz is Berijától kértek engedélyt, hogy kigombolják mellén a ruhát.
Ekkorra Sztálin jobb oldala teljesen lebénult, hideg borogatással, hashajtó hatású beöntéssel és a füle mögé tett piócával próbálták gyógyítani. Javulás nem történt, de legalább két alkalommal magához tért. A rettegés légkörében Vorosilov marsall az egyik alkalommal felkiáltott:
Sztálin elvtárs, itt vagyunk mindnyájan, az ön összes igaz barátja és munkatársa! Hogy érzi magát, drága barátunk?
Felelni nem tudott, de rettentő kínokat állhatott ki. Többször vért hányt és március 4-étől megállíthatatlan csuklás rázta. Végül 1953. március 5-én, este 21 óra 50 perckor halt meg. Lánya, Szvetlana így emlékezett vissza:
„Az utolsó tizenkét órában nyilvánvalóvá lett az oxigénhiány, arca egyre feketébb lett. Agóniája szörnyű volt. Szemünk láttára fulladozott. Amikor eljött a vég, egy pillanatra hirtelen kinyitotta a szemét, hogy pillantásával egybefogja mindazokat, akik körülvették. Rettenetes volt a tekintete, az őrület és a harag határvonalán, tele volt félelemmel a haláltól és a föléje hajló orvosok ismeretlen arcától. És ekkor történt valami érthetetlen és rémisztő, amit én még ma sem értek, de nem tudom elfelejteni: felemelte a bal kezét. Azt állíthatnók, hogy jelzett valamit az égen és megátkozott minket.”
Kiemelt kép: AFP