A világ minden nagyrasszának megvannak a maga sajátosságai: az europidok például nagy általánosságban magasabbak, a veddo-ausztralidok bőre pedig sötét – természetesen mindig akadnak kivételes csoportok. Ezek az egyediségek mind környezeti, illetve társadalmi okokra vezethetőek vissza.
A jellegzetes „ázsiai” szem akkor alakult ki, amikor a modern mongoloidok ősei még Közép-Ázsiában éltek – írja a Quora. Utóbbi régió rendkívül távol fekszik a tengerektől, ez pedig kedvez a szélsőséges szezonális ingadozásoknak.
Mielőtt a mongoloidok felmenői megindultak volna Kelet-Ázsia, illetve Amerika felé, a jégkorszak miatt a környezet még extrémebb volt.
Mivel az ősi közép-ázsiaiak kis, elszigetelt csoportokban éltek, az evolúció viszonylag gyorsan zajlott, és a populációkból hamar eltűntek az előnytelen szemformájú egyedek.
Egyes csoportok, például a mai eszkimók felmenői, hideg körülmények közt éltek tovább. Más populációk ugyanakkor mérsékeltebb régiókba költöztek át, jellegzetes szemrésformájuk azonban megmaradt.
Hogy lehetséges ez?
A választ a közösség átalakulásánál kell keresni. Mikor a mongoloidok ősei valamikor a jégkorszak után barátságosabb területekre vándoroltak, olyan régiókba jutottak, melyek már képesek voltak nagyobb populációkat is ellátni. A kedvezőbb éghajlat és a több élelem miatt a népesség növekedni kezdett.
A nagyobb közösségek kialakulása pedig csökkentette a természetes kiválasztódás mértékét, míg növelte a szociális szelekció jelentőségét. Így az evolúció látványosan lelassult.
Van olyan elmélet is, mely szerint a keskeny szem valójában nem kifejezetten a hidegben, hanem egyéb szélsőséges körülmények közt, például extrém szárazságban is hasznos. Ez a hipotézis magyarázatot adhat arra, hogy miért alakult ki az egyedi szemrésforma más, nem mongoloid csoportoknál, például az afrikai khoishanidoknál.
(Kiemelt kép: Thinkstock)
