A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás az egész univerzumban jelen van. A tudomány szerint a sugárzás az ősrobbanás utáni folyamatokkal alakult ki, a jelenség komoly bizonyíték a “Nagy Bumm” elméletére.
Emellett a sugárzás azért is fontos, mert tanulmányozása rengeteget segít a világegyetem korai történetének megértésében. A jel abból az időből származik, amikor az első csillagok formálódása megkezdődött. Ez a máig sokat vitatott reionizáció korszaka.
A legrégebbi, 2003-as becslések alapján a legkorábbi csillagok az univerzum első pár száz millió évében kezdtek el létrejönni. A későbbi vizsgálatok már precízebbek voltak, előbb úgy hitték, hogy 450, majd úgy, hogy 550 millió évvel a világegyetem megszületése után kezdtek el formálódni az ősi égitestek.
A legújabb megfigyelés azonban még közelebb hozza az első csillagokat. Az Európai Űrügynökség eredményei szerint az objektumok jóval később, nagyjából 700 millió évvel az ősrobbanás után alakulhattak ki. A 150 millió év eltérés természetesen nem tűnik olyan soknak, ha belegondolunk: a világegyetem nagyjából 13,7 milliárd éves.
A felfedezés egyébként a Planck műholdnak köszönhető. A kifejezetten a mikrohullámú háttérsugárzás tanulmányozása miatt elindított szerkezet még 2009-ben kezdte meg misszióját, a sugárzás mérését az eddig kifejlesztett legprecízebb eszközök teszik lehetővé.
A felfedezés azt is jelenti, hogy akár a mai műszerekkel is képesek lehetünk felfedezni a legkorábbi csillagokat. Az sem lehetetlen, hogy ez már meg is történt, a Hubble űrtávcső ugyanis régóta kémeli a mélyűrt.
(Via: Popular Science)