Művészi magyar borcímkék a XX. századból

Pecsenyebor, Herceg Windisch-Graetz Lajos tokaj-hegyaljai borpincészete, Sárospatak-Tokaj, 1900-as évek

Mámorító, Adler és Vadász Pincészete, Kispest, 1910-es évek

Nemes Kadar(ka), Adler és Vadász Pincészete, Kispest, 1910-es évek

Burgundi a New York Kávéház részére, Adler és Vadász Pincészete, Kispest, 1910-es évek

Auvergnas Gris (=Szürkebarát, csak nálunk hívják így), Fraknói Gróf Esterházy Pál Pincegazdasága, Badacsony, 1920-as évek

Muskotály, Hegyaljai- Gyöngyösi- Egri- és Homoki Borraktár, 1920-as évek

Urimuri, Adler és Vadász Pincészete, Kispest, 1920-as évek

Hegyoromi, Czájlik Lajos, Budapest-Mád-Abaújszántó, 1920-as évek

Borpálinka, Czájlik Lajos, Budapest-Mád-Abaújszántó, 1930-as évek

Asztali bor, Halmay Jenő, 1930-as évek

Ménesi Aszubor, 1930-as évek

Hárslevelű, Németh László, Zalaegerszeg, 1950-es évek

Tokaji aszú, Tokajhegyaljai Állami Gazdaság, 1950-es évek

Tokaji édeskés, Magyar Állami Pincegazdaság, Mád, 1966

Tokaji szamorodni, Pap Miklós, Tokaj, 1970-es évek

Tokaji szamorodni, Pap Miklós, 1970-es évek

Exportra került boraink az esetek jó részében a külföldi piacokon új címkét kaptak – így például ez a hetvenes években Dániába került tokaji szamorodni is