Csütörtökön részletesen írtunk a rekordméretű napkitörésről és annak valószínűsíthető következményeiről, majd a csillagászokkal együtt vártunk és vártunk, azonban a koronakilökődés jött és ment, de (a nagyfrekvenciájú rádiós rendszerekben fellépő rövid zavart leszámítva) semmi nem történt.
Nos, a Reuters beszámolója szerint az eredetileg G3 erősségű zavart (ami a G1-G5 skála közepén helyezkedik el) végül leminősítették G1-re. Ami magyarul annyit tesz, hogy egyrészt az Északi- és Déli-sarkokat a repülők továbbra is kikerülik, nehogy kommunikációs interferencia lépjen fel, másrészt van arra esély, hogy a pénteki nap folyamán valamivel erősebben válik érzékelhetővé a napvihar.
Senki ne érezze magát azonban átverve, a tudósok valójában nem tehettek róla – a súlyosabb következmények elmaradása ugyanis nem rajtuk, hanem a koronakilökődés mágneses mezejének orientációján múlt, amit (egyelőre) lehetetlen teljes biztonsággal megjósolni.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="409" width="625" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A mostani napkitörésekért felelős AR1429 napfolt szabad szemmel is láthatóvá vált az új-mexikói homokviharban.
(Fotó: David Tremblay/spaceweather.com)
Az amerikai Nemzeti Éghajlati Adatközpont munkatársa, Joseph Kunches szerint ezt úgy kell elképzelni, mint egy baseball-labdát – ha eldobják, az könnyen látható és kitalálható, hogy merre halad, azonban a labda forgását és becsapódáskori helyzetét már sokkal nehezebb megjósolni.
Magyarul az űridőjósok a figyelmeztetéssel kapcsolatban inkább biztosra mentek, ami lássuk be, érthető.
A napi előrejelzések 40%-os esélyt adnak egy újabb napkitörésnek, és mivel az AR1429 napfolt épp szembenéz a Földdel, szinte biztosra lehetne venni, hogy hatással lenne a bolygóra.