Roku és Hex egyelőre nagyon félénk
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="231" width="401" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az ilyen egyedeket kiméráknak hívjuk és az embrionális fejlődés tanulmányozásához fontosak – eddig főként egerekre korlátozódott a terület kutatása.
Hosszas kísérletezés után a kiméra majmokat úgy sikerült létrehozni, hogy a kutatók a rhesusembriók egészen korai állapotából vettek embrionális őssejteket, és ezeket a még totipotens (vagyis mindenre képes) sejteket keverték össze. (A magzatkezdeményből származó totipotens sejtekből még a teljes állat, annak minden szövete és szerve létrejöhet, mert a specializálódást megelőző állapotban van a sejt.)
A kezdeti, laboratóriumi embrionális őssejtekből kiindult kísérletek kudarca arra utal, hogy ezek a tenyésztett, és akár évtizedekig fenntartott őssejtek nem annyira potensek, mint az élő embrióban található sejtek. Úgy tűnik, hogy a biológiai útvonal, amely korlátozza az őssejtek átalakulási képességét különböző szövetekké, korábban kapcsolódhat be a főemlősöknél, mint az egereknél.
Ennek az a fontos következménye, hogy az őssejtterápiák nem modellezhetők kizárólag egerekkel. A kutatók szerint ez egyben azt is jelenti, hogy használható őssejtterápiák kifejlesztéséhez végül szükség lesz emberi embriókat is hasonló módon tanulmányozni.