Egy norvég utazó, Thor Heyerdahl a XX. század közepén azt állította, a húsvét-szigeteki Moai szobrok nagyon hasonlóak a bolíviai a Titikaka tó menti Tiahuanaco környékén élő őslakosok emberábrázolásaihoz. Szerinte dél-amerikaiak vándoroltak nyugatra, és hamarabb érték el a szigeteket, mint akár az európaiak vagy az első polinézek.
A híres Kon-Tiki expedícióval be akarta bizonyítani, hogy egy balsafa tutajjal Peruból a francia-polinéz Tuamotu-szigetekre lehet eljutni, tehát a dél-amerikai őslakosok szintén áthajózhattak a Húsvét-szigetekre. Sajnos az expedíció kevésnek bizonyult ahhoz, hogy igazolja a dél-amerikai vándorok elméletét.
Az Osloi Egyetem kutatója Erik Thorsby azonban egy újabb bizonyítékot talált Heyerdahl elméletének támogatására. 1971-ben és 2008-ban gyűjtött vérmintákat elemzett ki, melyek olyan őslakosoktól származtak, akiknek a családjukba nem házasodott be európai vagy más bevándorló.
Az eredmények azt mutatták, az őslakosok egy úgynevezett HLA génnel rendelkeznek, amely nagyban különbözik egyénenként. A legtöbb szigetlakó HLA génjei polinéz vonatkozásúak, azonban pár őslakos vérmintájában kimutatható volt dél-amerikai indián származás.
Az európaiak 1722-ben érték el először a Húsvét-szigetek partjait, a génminták alapján pedig dél-amerikai indiánok vándorlása biztosan a XVIII. század előttre tehető.
A Heyerdahl-elmélet abban még sántít, hogy első telepesek biztosan Ázsiából érkeztek a szigetekre és nem Amerikából, de abban igaza van, hogy őslakosok csoportjaihoz valamikor az elmúlt évszázadok során valóban csatlakoztak dél-amerikai indiánok.