Darwin, aki első unokatestvérét, Emma Wedgwoodot vette feleségül, aggódott 10 gyerekének sorsa miatt, akik közül három még kiskorában meg is halt (egyikük skarlátban, egy másik tuberkulózisban, egy harmadik pedig ismeretlen okból – egyikük fotón is láthatóan születési hibával jött világra).
Darwin növényeken végzett kísérletei során felfedezte a beltenyészet jelenségét, vagyis azt, hogy a rokon növények keresztezésével létrehozott utódok leromlanak a többi fajtársukhoz képest. Ezért valószínűleg sejthette, hogy az unokatestvérek közötti frigyből – ez gyakori volt a tudós rokonságában – származó utódok egészségére is negatív hatással lehet a közeli rokonság.
Nem véletlenül javasolta tehát a tudós egy parlamenti képviselőnek: az 1871-es népszámlálás kérdőívére vegyék fel azt a kérdést is, hogy “van-e rokonok közötti házasság a családban?”.
A Darwin tágabb rokonságát felmérő tanulmány (amely 25 családot érintett) megállapította, hogy minél közelebbi rokonságban álltak egymással a szülők, annál magasabb volt a halálozási arány a gyermekeik között.
Darwin szűkebb családja sem volt kivétel: a három korán elhunyt gyermekén túl három másik közvetlen leszármazottja valószínűleg meddő volt, ami szintén azt támasztja alá, hogy az unokatestvérek közötti házasság káros.