Remek vétel a Nothing olcsó(bb) fülhallgatója

Még csak négyesztendős a brit Nothing, de már most olyan termékpalettával rendelkezik, amit sok gyártó megirigyelhetne. A korábbi OnePlus vezér, Carl Pei által alapított cég 2020 óta három kategóriában dobott piacra okostelefonokat – kiegészítve négy fülhallgatóval –, és akkor még nem beszéltünk a cég frissen debütált, olcsóbb eszközöket kínáló almárkájáról, a CMF-ről, ami egy minimalista, szétszerelhető mobil mellett okosórát és fülhallgatót is bejelentett nemrégiben.

A Nothing tudatos építkezése nem csupán a termékek számában, hanem azok karakterisztikájában és árazásában is szembetűnő. A cég védjegyévé vált áttetsző keretet ma már sokan másolják: a Redmagic 9 Pro gamer mobil például a Nothing Phone-okhoz hasonló cyberpunk dizájnt kapott, míg a Samsung legújabb fülhallgatóinál a tokon fedezhető fel némi Nothing-hatás.

És bár a készülékek megjelenése mára viszonyítási ponttá vált, az árak nem szálltak el, sőt.

A gyártó idén rukkolt elő az olcsóbb (a)-szériával, ami cikkem írásának pillanatában már nemcsak a korábban tesztelt Nothing Phone (2a)-t foglalja magába, hanem egy remek ár-érték arányú bluetooth-os fülhallgatót, a Nothing Ear (a)-t is. A készülékbe szinte minden belefért a párhuzamosan debütált, ám jóval drágább modell fontosabb specifikációi közül – egyedül a vezeték nélküli töltésről kell lemondani. A folytatásból kiderül, pontosan mit tud a Nothing olcsósított fülese.

Nothing Ear (a)

Ahogy azt már megszokhattuk a gyártótól, ahhoz, hogy kézbe vehessük a terméket, előbb szét kell tépni a papírcsomagolást. Miután ezt abszolváltuk, megpillanthatjuk az átlátszó műanyag tokot, amiről elsőre látszik, hogy kisebb és téglalapszerűbb, mint a drágább nagytestvér, a Nothing Ear bölcsője. A tok alatt megbújik még két eltérő méretű (S, L) szilikonharang pár, valamint egy USB-C kábel, illetve egy QR-kóddal ellátott tájékoztatót is találhatunk arról, hogyan csatlakoztatható az eszköz a dedikált (Androidra és iOS-re egyaránt elérhető) Nothing X alkalmazáshoz.

A füles használatához ugyanakkor nem kötelező letölteni az applikációt: a párosítás hagyományos módon úgy végezhető el, hogy lenyomva tartjuk a tok belsejében található párosító gombot. Ezt követően nemcsak a környező mobilok – legyen az Samsung, Honor vagy Xiaomi –, de még a bluetooth-os kapcsolódással néha hadilábon álló laptopom is egyből felkínálta a vezeték nélküli kapcsolódás lehetőségét.

A füles egy 47,6 x 63,3 x 22,7 milliméteres, mindössze 40 grammos bölcsőt kapott, ami érezhetően könnyebb, mint a drágább modellé: ez minden bizonnyal a vezeték nélküli töltést biztosító technológia hiányának tudható be. A transzparens dizájn ezúttal is nagyon jól néz ki, viszont érződik, hogy kedvezőbb árú modellről van szó, ugyanis

a fedél sokkal vékonyabbnak, mondhatni „olcsóbbnak” érződik, szemben a drágább modell megoldásával, ami már-már üveg érzetű.

A tokot felnyitva letisztult dizájn fogad minket: bal oldalt alul egy LED-fény mutatja a bölcső akkumulátorának töltöttségét, míg a jobb oldalon a már emlegetett párosító gomb található. A fülesek a mágneseknek hála könnyedén bepattannak a foglalatokba, amik megakadályozzák az elmozdulást is, így a tesztidőszak alatt nem volt példa arra, hogy egyenetlen lenne a két oldal töltöttségi szintje. Kedves gesztus a gyártótól, hogy az oldalak is külön-külön jelölést kaptak, így lehetetlen eltéveszteni, melyik füles hova megy: a jobb piros pontot, a bal pedig fekete jelzést kapott. A töltéshez szükséges USB-C port pedig szokás szerint a tok hátuljára került.

Az Ear (a) három színben érhető el: fekete, fehér, illetve fekete-sárga kombóban. Hozzánk a fehér modell jutott el, ami messze a legletisztultabb mind közül: a könnyű, 4,8 grammos fülesek átlátszó szárán itt láthatók legjobban az apró elektronikai alkatrészek. Paramétereit tekintve a tesztalanyunk fülkagylóba simuló, bab alakú feje egy hangyányit nagyobb, mint a drágább modellé, ami nekem speciel jobban passzolt a fülembe – azonban teljes mértékben a fülkagyló kérdése, kinek mi komfortos.

A fülhallgató támogatja a készülékkeresés opciót, így, ha elkallódna valahol az egyik egység, a szár tetején található aprócska hangszóró sikítva jelzi nekünk, merre található a kütyü. Bár hangszóróból eggyel kevesebb van, mint a drágább variánson, de a feladatát ez is ugyanolyan jól ellátja. A másik fontos elem a száron a vezérlést lehetővé tevő érzékelő, ami az elvégzett gesztusok után hanggal jelez vissza számunkra, ami olyan hatást kelt, mintha egy fizikai gombbal lenne dolgunk.

Az érintésérzékeny vezérlő parancsai a dedikált Nothing X alkalmazásban ezúttal is testreszabhatók, így a felhasználó dönthet arról, hogy mi történjen kettő, illetve három koppintás vagy hosszú nyomva tartás után – az egyetlen megkötés, hogy az egy érintés kizárólag a zene leállítását/újraindítását szolgálhatja.

A fülhallgatók most is IP54-es víz- és porállósággal rendelkeznek, ám a tok esetében már csak IPX2-ről beszélhetünk, tehát a fülesünk bölcsője nagyjából az eső ellen nyújt védelmet.

Nem érződik az alacsonyabb ár

Miután hetekig nyúztam az olcsóbb és a drágább modellt is, hangzás terén nem véltem felfedezni komolyabb különbséget, viszont a képességek terén néhány dolog kimaradt az olcsóbb eszközből. Bár itt is adott a veszteségmentes LDAC formátum támogatása, az LHDC 5.0-ával már nem tud mit kezdeni az eszköz.

Ezen felül az egyéni hangprofilok létrehozásának lehetősége, illetve a drágább modellnél elérhető profilmegosztás és a fejlett hangszínszabályzó is hiányzik. Ezeket viszont, ha őszinte akarok lenni, hétköznapi használat esetén nem nagyon veszi észre az ember.

A Nothing X alkalmazás ezeket leszámítva minden kérésünket teljesíti: például pontosan lekövethető a főmenüben, hogy áll az egyes oldalak és a tok töltöttsége. Amennyiben a hangzásba szeretnénk belenyúlni, az egyszerű hangszínszabályzóban is számos előre elkészített minta közül válogathatunk, amik remekül igazodnak a műfajváltásokhoz, de akár saját beállításokat is készíthetünk. A füles hangerő és basszus terén sem vall szégyent, utóbbit az ultra bass opció ráadásul úgy tudja feljebb tornászni, hogy nem lesz recsegős a végeredmény. Érdemes tudni ugyanakkor, hogy a füles kiereszt némi hangot, így a közel ülők képben lehetnek azzal, mit hallgatunk.

Fontos kiemelni a zajszabályozás könnyed testreszabhatóságát is. Alapvetően három lehetőség közül választhatunk: zajszűrés, átláthatóság és kikapcsolt üzemmód. Az elsőn belül három „fokozat”, valamint az adaptív zajszűrési opció áll rendelkezésünkre – így szabályozható, mennyi hang szűrődjön be a külvilágból. A gyártó szerint a készülék akár 45 decibellel is képes csökkenteni a környezeti hangokat, ám ahogy a legtöbb hasonló modell, ez is leginkább a mély hangok, például a tömegközlekedési eszközök és a monoton gépek zaját tudja kioltani.

A magas tartománnyal szemben többnyire tehetetlen: az autók dudálását például simán hallani bekapcsolt zajszűrés mellett is.

Az általam leggyakrabban használt beállítás ugyanakkor az átláthatóság opció volt. Ez épp annyira engedi be a környezet hangjait, hogy halljam, ha valaki hozzám szól, vagy valami félelemre okot adó dolog történik: például, ha egy kiabáló ember közelít az utcán, vagy elsüvít mellettem egy autó. Városi közlekedés során tehát ezt ajánlom, ugyanis, ha tömegközlekedéssel utazunk, hallhatjuk a hangosbemondót, biciklizésnél pedig sokkal jobban érzékeljük környezetünket.

Kiemelendő továbbá a kettős kapcsolat (azaz multipoint) megléte, aminek hála egyszerre két eszközhöz (mondjuk mobilhoz és laptophoz) is csatlakoztatható a füles. A gyakorlatban ez azt jelenti, megoldható, hogy az egyik készüléken zenét hallgassunk, majd azonnal átváltsunk a másikra, ha például elkezdődik a céges értekezlet, vagy épp a munkahelyi mobilon keresnek minket.

Biztos társ az úton

Nem egyszer fordult már elő velem, hogy pont egy repülőút közben, esetleg egy hosszabb vonatozás előtt adta be a kulcsot a fülesem akkumulátora, így olvasnivaló hiányában leginkább alvással és bámészkodással kellett töltenem az elkövetkezendő órákat. Ha valami, akkor ez nem nagyon fog megtörténni a Nothing Ear (a)-vel, ugyanis

a többhetes tesztidőszak alatt mindössze egyszer dugtam töltőre, akkor is csak azért, hogy több szufla legyen benne, mint 20 százalék.

A tok egy 500 milliamperórás aksit kapott, a fülesek pedig egy-egy 46 milliamperórás egységgel vannak felvértezve. A tesztalany üzemidő tekintetében kenterbe veri a drágább modellt, lévén a Nothing támogatási oldala szerint aktív zajszűrés mellett 8,5 óra helyett 9,5 órát lehet kihozni belőle, ANC nélkül pedig 40,5 óra helyett 42,5-öt.

Jóllehet ez csak egy gyártói becslés, személyes tapasztalatom is van erre. A tesztidőszak alatt a nagyrészt a feleségem által használt Ear (a) tovább bírta töltés nélkül, mint a Nothing Ear – pedig már az utóbbi teljesítményére sem lehetett panasz.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy a Nothing Ear (a) esetében is adott a gyorstöltés, így 10 perc alatt 10 órányi szufla tölthető az aksiba.

Sok gyártónál megfigyelhető, hogy az olcsóbb árcédula szükségszerűen rosszabb teljesítménnyel, gyengébb felhasználói élménnyel párosul, sőt, sokszor még csak az előállítással sem bíbelődik a cég, és inkább kiadja azt egy bérgyártónak. A Nothingnál viszont ez nem így van: a két terméket összehasonlítva jól látható, hogy a gyártó az olcsóbb kütyüjére is legalább annyi figyelmet fordított, mint a drágábbra.

Viszont azok, akik az első hetekben csaptak le a kütyüre, jobban jártak, hiszen a gyártó időközben megemelte az árakat. A drágább Nothing Earért 55 ezer helyett már 63 ezer forintot, míg a Nothing Ear (a)-ért 39 ezer helyett 43 ezer forintot kell fizetni. Hiába ugyanakkor az áremelés, az olcsóbb modell még mindig kifejezetten jó vételnek tűnik, ráadásul Androidon és iOS-en is ugyanazt az élményt kapjuk.

Kapcsolódó

Fejhallgató vagy fülhallgató: otthon, munkában, mozgásban – mikor melyiket?

Miben különböznek, mik az előnyeik, a hátrányaik, melyiket mikor használjuk?