Figyelmeztetjük minden kedves olvasónkat, hogy az eset (és az egész problémakör) némileg jogászkodás, viszont roppant tanulságos. A taláros testület két, összevontan elbírált konkrét eset kapcsán foglalkozott a kérdéssel.
Az első egy német-osztrák ügy. Egy Németországban emberölésért elítélt személyről, akit később feltételesen szabadon bocsátottak, egy osztrák internetes portál a teljes név közlésével írta meg, hogy panaszt nyújtott be az ítélet ellen. Az illető német bíróság előtt indított pert.
A másik ügy ismertebb személyekhez kapcsolódik. A Sunday Mirror brit lap honlapján 2008. február 3-án “Kylie Minogue újra együtt Olivier Martinezzel” című cikk jelent meg, részletezve az ausztrál énekesnő és a francia színész találkozását. A színész a magánélet tiszteletben tartásához, valamint jó hírnevéhez fűződő jogának megsértésére hivatkozva Franciaországban indított keresetet a Sunday Mirror ellen. Az alperes – miként a német-osztrák ügyben is – vitatta az eljáró bíróság joghatóságát. Állítása szerint nincs kellően szoros kapcsolat a Nagy-Britanniában történt internetes közzététel és a francia területen a jó hírnévben okozott állítólagos kár között.
Ítéletében az Európai Bíróság megállapította, hogy valamely tartalom internetes honlapon való közzététele különbözik a nyomtatott sajtótermékek területileg behatárolt terjesztésétől, mivel e tartalmat az egész világon nyomban letöltheti meghatározhatatlan számú internetező. Így egyrészről a világméretű terjesztés növeli a személyiségi jogi jogsértések súlyát, másrészről pedig rendkívül megnehezíti az e jogsértésekből eredő kár tényleges bekövetkezése helyének megállapítását.
E körülmények között – mivel azt, hogy az interneten közzétett tartalom milyen hatást gyakorol valamely személy személyiségi jogaira, azon hely szerinti bíróság tudja leginkább megítélni, ahol “a sértett érdekeinek központja” található – a sértett lakóhelye szerinti bíróság hatáskörrel rendelkezik az Európai Unió területén okozott teljes kár megtérítésének elrendelésére. Ezzel az Európai Bíróság egyben azt is kimondta, hogy az “érdekközpont” természetes személyek esetében általában megfelel a lakóhelynek.
A fentiektől függetlenül a bíróság azt is hangsúlyozta: a sértett bármely más, olyan uniós tagállam bíróságához is fordulhat, amelynek a területén az interneten közzétett tartalom hozzáférhető vagy hozzáférhető volt. Ebben az esetben azonban a megkeresett bíróság nem az egész EU-ban, hanem kizárólag a bíróság helye szerinti állam területén bekövetkezett kár elbírálására lesz jogosult.