Nagy volt a tét az Európa Liga döntőjében, hiszen az Atlético Madridnak és a Marseille-nek is ez az utolsó esélye a szezonban arra, hogy trófeát szerezzen magának. A két csapat eddigi története során két mérkőzést vívott egymással a nemzetközi kupákban: a Bajnokok Ligája 2008/09-es idényében az nyert Atlético 2-1-re otthon, a visszavágón pedig nem született gól.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az esélyek inkább az Atlético Madrid győzelmét jósolták, de ahogyan a labdarúgás egyik legelcsépeltebb közhelye is tartja: egy döntőben bármi megtörténhet.
Nem óvatoskodtak a csapatok, egyből egymásnak estek. Eleinte inkább a Marseille uralta a mérkőzést, rögtön a 4. percben Germain gólt is szerezhetett volna, de csúnyán kihagyta ziccerét. Nem úgy Antoine Griezmann, aki André-Frank Zambo Anguissa kapitális hibája után higgadtan lőtt az ellenfél kapujába.
A félidőben minden követ megmozgattak a franciák, de nem sikerült a rendkívül fegyelmezett Atleti-védelmen rést találni, ráadásul Dimitri Payet is a játékrész derekán megsérült, így kapitányát is elveszítette az OM.
Fordulás után sokkal élénkebben kezdtek a spanyolok, rögtön helyzetbe kerülhetett volna Ángel Correa, ám belevezette emberébe a labdát. Nem úgy Griezmann, aki Koke passzából rendkívül szemtelenül átemelte egy finomo bokamozdulattal a labdát a kivetődő Steve Mandanda felett.
Ez megpecsételte a mérkőzés sorsát, a Marseille-ből hiányzott az átütő erő – annak ellenére is, hogy a második félidőben is nyomást tudtak gyakorolni ellenfelükre. A csereként beálló Kósztasz Mitroglu még visszahozhatta volna a franciákat a 80. percben, ám fejese a kapufán csattant. Pár perccel a félidő vége előtt pedig jött a kegyelemdöfés: Gabi lőtte ki a jobb alsó sarkot tíz méterről, ezzel végleg lezárva a mérkőzést.
A kiegyensúlyozott, stabilabb és jobb erőkből álló Atlético Madrid taktikusan és fegyelmezetten, de legfőképpen megérdemelten nyerte el a trófeát.
Kiemelt fotó: Fotó: Jan Woitas/dpa