Budapestről számos turistának először a Budavári Palota, illetve annak közvetlen környezete jut először eszébe: nem véletlenül, hiszen a fővárosi Duna-szakasz egyik ékköve a Várnegyed, amit egy, a fővárosba érkező külföldi feltétlenül végigjár.
Ezt a környéket mutatja be a 24.hu és az Animatiqua közös sorozatának harmadik epizódja, a Hullámzó homlokzatok, ami a világ egyik legszebb hídja, illetve a párizsi mintára született Andrássy út után a folyó túloldalának századeleji időszakába repíti vissza a nézőt.
A Palota a később lebontott Tabán egyik utcájából mutatott képével nyitó filmben elhangzik a kulcsmondat:
Ez tényleg így volt, hiszen Ferenc József császár Bécsben töltötte a napjait, az uralkodónak fenntartott terek körül a századfordulón azonban számtalan historizáló épület nőtt ki a földből: a filmesek által megmozgatott állóképeken – fotókon és képeslapokon – ezek közül József főherceg palotáját két irányból is láthatjuk.
Innen egy nagyot ugorva máris a hét tornyával a hét vezérre emlékeztető Halászbástyánál találjuk magunkat, ami a nevét arról kapta, hogy a középkorban a halászok céhe volt kirendelve a terület egy ellenséges támadás esetén való védelmére, a Halászváros pedig épp alatta húzódott.
A Pestre kiváló kilátást nyújtó, Schulek Frigyes tervei szerint megvalósult épületegyüttest (1899-1905) a következő pillanatban már a másik oldalról nézhetjük, háttérben a szintén Schulek által átépített, sokszor szimplán csak Mátyás-templomként emlegetett Budavári Nagyboldogasszony-templommal (1874-1896).
A Budapest első aranykorának számító időszakban ennél persze jóval nagyobb épületek is kinőttek a földből a Várban: ilyen volt a ma is álló Országos Levéltár együttese (Pecz Samu, 1913-1918), aminek egykori tornyát közel nyolcvan éve már csak sokszor megsárgult, fekete-fehér fotókon nézhetjük.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1600" width="1178" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A másfél perces kisfilmben más, mára eltűnt házak, illetve részletek is feltűnnek: a ma is a helyén lévő Dísz téri honvédemlékmű (1893) mögött láthatjuk például az egykori Marczibányi-palotát, ami már 1910-ben átadta a helyét egy négyemeletes lakóháznak, az azonban Budapest ostroma alatt menthetetlen állapotúvá vált, így lebontották, hogy a hatvanas évek végén a modern foghíjbeépítések egyik fontos példája (Farkasdy Zoltán és Kenessey Attila, 1963-1968) kerüljön a helyére.
Néhány pillanattal később már az egykori Honvédelmi Minisztérium épületének a Szent György tér felé néző oldalával (ennek részleges visszaépítése jelenleg is folyik) nézünk farkasszemet, a képbe pedig jobbról bekúszik a Hentzi-emlékmű (1852), ami az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcban kétes szerephez jutó Heinrich Hentzinek a császár által állíttatott emléket.
A huszonkét méter magas, gótikus jegyeket mutató műtárgyat a köznyelv csak Szégyenoszlopként emlegette, így az egész város fellélegzett, mikor 1899-ben a Pasaréti út menti egykori honvédségi akadémia kertjébe költöztették. Az emlékmű végül 1920-ig maradt egyben: mellékalakjait ekkor elárverezték, a többit pedig nemes egyszerűséggel beolvasztották.
Az epizód teljes hosszában itt látható: