Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára Facebook-oldalán időről időre osztja meg az iratanyaga legérdekesebb darabjait, rávilágítva a Kádár-kor számos, eddig feltáratlan, vagy kevésszer emlegetett pillanatára.
Így tettek hétfő délelőtt is, ezúttal azonban nem egy szövevényes ügyre világítottak rá, hanem a sokat emlegetett fiókba nyúlva a kevésbé éles kések egyikét emelték ki:
Az egyoldalas dokumentum a nagymágócsi Tibortelepen élt S. Mihályról tartalmaz rövid jelentést, akit írója a magyar helyesírási szabályokkal kisebb háborút viselve így mutat be:
nagyon jó rémhír terjesztő a T.szben. iszákós. hazúg, és amenyire csak túdja a dólgót kerüli,
aláírásként pedig alábiggyesztette:
Sós Fedő
Az alig néhány soros íráshoz a tartótiszt is hozzáfűzte a saját megjegyzését: eszerint az ügynök
[…] elmondotta, hogy nagyon várta már a találkozót, mert a megbeszélt módszereket nem tudta mind megjegyezni. Ezt bizonyitja az általa készített jelentés aláírása. Ugyanis megbeszéltük vele, hogy a jelentést “Sós” fedőnéven írja alá, ő erre a következő aláírást tette “Sós Fedő” Elmondotta, hogy a beszélgetésünk során ő úgy értelmezte, hogy a “Fedő” szó keresztnevet jelent. Ezt a kérdést tisztáztam vele. Majd a jelentésírás nehézségeiről beszélt! […]
A férfi ennek ellenére közel két évtizeden át segítette az államot: a Levéltár szerint
A jellemzés, illetve a megjegyzés teljes hosszában itt olvasható:
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="630" width="640" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)