Lovasi András nem először szólalt meg a zenészeknek járó szociális támogatásos balhéban: először Majka nyilatkozatát házmestertempónak titulálta, most pedig továbbmagyarázta, hogy a 160 ezer forint igenis morzsa, ha több hónapra osztjuk el.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A szolgáltató-, illetve a ráépülő vendéglátóipar harminc-negyvenezer embernek ad munkát, akik 35-40 milliárd forintos bevételt generálnak. Ezt a lehetséges kiesést kompenzálják most pár száz millióval.
Amúgy pedig: az Artisjus és az EJI a szerzők, előadók érdekvédelmi szervezetei, ahol ha tag valaki és a pályázati kiírásnak megfelel, pályázhat. Én sem vagyok az újságcikkekben felsorolt előadóknak különösebb rajongója, sőt.., de joguk volt pályázni és ha csak egy is tényleg rászoruló közülük, hogy törhet pálcát felette Majka és az általa felhergelt nagy népi ítélőszék? Miért a pályázókat szólítják fel önmérsékletre, miért nem a pályázatok kiíróit támadják egy olyan országban, ahol hosszú évtizedek óta szocializálódnak az emberek úgy, hogy nagy többségük ilyen helyzetben szintén ugyanúgy tenne mint a pályázók? Persze ilyen kevés pénznél mindig lesznek, akiknek morzsák se jutnak, de pl. akiről én tudok, hogy pályázott (4 ember), mind kapott, és amennyire figyelem az Artisjus, EJI (és régebben az NKA) pályázatelbíráló gyakorlatát, az a törekvés, hogy aki bead egy érvényes pályázatot, az kapjon is valamicskét (morzsák, ugye). Az, hogy ki csókos inkább a nagyobb, milliós összegeken látszott az elmúlt években.
A posztjában arra is utalt, hogy azzal nem lehet kihúzni a gödörből az iparágat, ha a támogatott előadók visszaadják a pénzt.