A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk.
Részletes leírás
Téesz, vasgyár, Illés, rádiókabaré. Emlékszünk még arra, hogyan éltünk, dolgoztunk, építkeztünk, utaztunk, nyaraltunk, vásároltunk, öltözködtünk, szórakoztunk, ünnepeltünk, gyászoltunk, udvaroltunk az 1960-as és 1970-es években? A két évvel ezelőtt elhunyt, Táncsics-díjas és Pulitzer-emlékdíjas fotográfus, Szalay Zoltán új albumával most mindezt felidézhetjük, aki pedig még nem élt akkor, belekóstolhat a szülei, nagyszülei fiatalságába. És hogy még teljesebb legyen az élmény, az Azok a hatvanas, hetvenes évek című friss kötet hol szomorú, hol vidám fekete-fehér fotóihoz Parti Nagy Lajos írt olyan „életérzéseket”, amelyek segítenek visszaidézni a kor jellegzetes hangulatát és hétköznapi pillanatait.
Ott és akkor, az orsós magnócsodák, sőt a music centerek korában ki hitte volna, hogy majdan az orosz oktatás és a Majakovszkij utca egyaránt el lesz törölve. Hogy mekkora peche lesz a Királlyal. Gorkij Városligeti fasor lesz, nem Vilma királynő. A Lajtán innen nem kéne emberről utcát elnevezni. Bizony ám.
Peronálom, fut egy
mozi messze, belül, hangja nincsen, kis
kuncogás fogselyemből,
köd vagy pára.
Vagonok motoznak,
távoli szívkalapácsok,
billentyűk, minden
sejt egy pici morze.
Az ölében egy másik
világ. Zsibbad a talpfa.
Jönnek a téeszbuszok, a teremtés e titokzatos
műszaki állagú ikaroszauroszai, tekereg a hegedűszó,
vőlegény- és/vagy kempingnadrágok, az édes,
homoki bor rögtön a fejekbe száll, hevült, vadhúslila
homlokok, megingathatatlan dauerok, szürkebarátság
hajolajvezeték, egy pecsenyesor mélyrétegei.