A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk.
Részletes leírás
Január 27-én lesz száz éve, hogy meghalt Ady Endre, az egyik legnagyobb magyar költő. Az évfordulóig naponta jelentkezünk egy Ady-verssel, a mai napon Galla Miklós előadásában, akiről talán kevésbé tudják, hogy önálló estjein is szokott verset mondani; ezen a felvételen például Az ős Kajánt adja elő Adytól. Most pedig következzék a Könyörgés egy kacagásért, amelynek végén Galla a színészóriás Őze Lajos emléke előtt tiszteleg.
Könyörgés egy kacagásért
Arcod haragos fellegekből Ismerős nekem, Isten, Villámok hozták el szememig S fürdettem gyakran könnyeimben. Nem láttam még sugaras arcod, Melyet, hajh, sokan látnak, Hol vagy, hol vagy és miért kerülsz, Szent Istene a kacagásnak? Éhezem, Uram, a jókedvet, Szomjazom nevetésed, Ilyen hálás, pojácás híved Soha tán nem is volna Néked. Egy gyönyörű, nagy kacagásban Harsogjon föl a multam, Lássam egyszer vidám arcodat Kacagó, szent sirásba fultan.