Az Insidious negyedik része is magabiztosan szállítja a paráztatást

A cikk helyenként spoilereket tartalmazhat az Insidious korábbi részeivel kapcsolatban.

Az aranykezű rendező

James Wan lassan, de magabiztosan kezd a kortárs amerikai horrorfilm egyik kifejezetten jó, iparos mesteremberévé válni. A Fűrész első részével egyik pillanatról a másikra írta be magát a horrorfilm modern kori történelmébe, ami pedig nem kis részben Leigh Whannellnek is köszönhető, aki színészként és íróként is végig jelen volt a Fűrész– és az Insidious-sorozatokban. Wan eddig három nagy franchise-nak is írta részben és/vagy rendezte egészben az első, vagy első és második részeit, amik azóta is sikert sikerre halmoznak. A három nagy horror-franchise a következő:

• Fűrész – A Kirakós Gyilkos históriáját eddig 2004-tól 2017-ig nyolc filmen keresztül mutatták be. Eredetileg a hetedik résznél megállt volna a sorozat, de tavaly lehúztak még egy bőrt a sorozatról.
  
  A Fűrész nyolcadik része még a legsúlyosabb rajongóknak is kevés lesz a nosztalgiához

  Semmi nem menti meg a szériát attól, hogy végre kimondjuk: ennek így nem biztos, hogy van értelme.
• Démonok között – A 2013-ban induló, eddig kétrészes sorozat Ed és Laureen Warren, a valóságban is létező szellem/gonosz/túlvilág-kutató médiumok híres eseteit dolgozza fel. A sorozat első részében felbukkanó Annabelle baba már két spin-offot is kapott, idén nyáron érkezik a második rész apácájáról szóló The Nun című
  előzményfilm és valamikor a jövőben a Görbe ember, ugyancsak a második részből, is kaphat egy önálló filmet.
  
  Démonok között gyereknek lenni kemény meló

  A Démonok között 2. méltó folytatás még úgy is, hogy nem üt nagyobbat az első résznél. Videókritika.
• Insidious – 2010 óta tart a paranormális tevékenységeket nyomozó Elise Rainier története, ami az első filmben bekövetkezett halála miatt különös színezetet ad az egyes filmeknek. A héten mutatták be az Insidious 4 – Az utolsó kulcs című fejezetet.

Minden ugyanolyan, de nem ugyanaz

Wan és Whannel első igazán eredeti forgatókönyve a Fűrész volt. Wan későbbi filmjei már egy jóval konvencionálisabb műfaji iránynak és horrorfogyasztói szokásnak feleltek meg, amit a produkciók azután is követtek, hogy az első egy-két rész után kiszállt a rendezői székből és átnyergelt a Démonok között-franchise-ra. Producerként és a történetek kreátoraként ugyan még mindig jelen volt az egyes Insidious-filmeknél, de Whannell volt az, aki végig a projekt mellett maradt. A Démonok között és az Insidious-filmek pedig még mindig népszerűek. Kérdés, hogy miért, ha a történet jellemzően a következő:

• Adott egy ház, ahol van egy természetfeletti, jellemzően gonosz entitás
• Adott egy család, a tagjai közül pedig valakit megszáll a démon/szellem/sötét lény
• Egy démonűző/szellemvadász/médium segítségével kiűzetik a gonosz
• Az utolsó utáni jelenetben kapunk egy jelenetet, ami arra utal, hogy még sincs minden egészen rendben

Aki tehát beül bármelyik sorozat újabb részére, biztosan tudni fogja, hogy az adott film hogy fog felépülni. Amiben a Démonok között vagy az Insidious mégis picit meghaladja ezt, a hasonló dramaturgia, a bevett történet-panelek, vagy klasszikus horrorklisék sűrű alkalmazása ellenére, azok az apróbb csavarok, amik az egyes filmeket összefűzik. A sorból az Insidious legújabb fejezete, Az utolsó kulcs sem lóg ki, sőt! Éppen ezen apróságok miatt tűnik minden sokkal hihetőbbnek.

A tétek megváltoztak, mégis hasonlóak

Az Insidious 4-ről nagyon nehéz nem spoileresen írni, de annyit elárulok, hogy a trailernek egyáltalán nem szabad hinni. Igaz, hogy a történet részben hasonlóan épül fel, mint ahogy fentebb már levezettem, így nagyon nem árulok el titkot azzal, hogy Elise-t (Lin Sahye) újra meghívják egy házba, ahol a gonosz nem hagyja élni a lakóját. A csavar viszont ezúttal az, hogy Elise-nek saját gyerekkori otthonába kell ellátogatnia, ahonnan annak idején nem véletlenül menekült el.Bravúr, hogy bár Elise karaktere már a sorozat legelső részében meghalt, ez már a második olyan film, melyben főszerepet játszik: az első és második részben inkább csak kiemelt mellékszereplőként volt jelen, a harmadik és negyedik viszont közvetlenül a halála előtti ügyeivel foglalkozik. Az utolsó kulcs nem vállal nagy kockázatot a szereplők tekintetében, előzménytörténetről lévén szó, tudható, hogy Elise és társai meg fognak menekülni, hiszen fel kell bukkanniuk az első részben. A tétet így nem is az ő, hanem két fiatal lány és egy magányos férfi lelki üdve szolgáltatja és ahhoz, hogy megmeneküljenek újra át kell ugraniuk a szellemvilágba (ahogy az eddigi részek bármelyikében).

A történet lehetne most is pont ugyanolyan sablonos, mint a korábbi részekben, mégsem lesz egészen ugyanolyan. Egyfelől készítők ügyesen elrejtenek egy rövid krimi-szálat a film első felében, másfelől Elise életének részleteiről sokkal-sokkal több derül ki, mint valaha, ez pedig az eddigieknél árnyaltabbá teszi a figurát, és így a filmet is. Specs (Leigh Whannell) és Tucker (Angus Sampson) a két, youtuberből lett szellemvadász továbbra is a vicces mellékszereplőként vannak jelen, ha viszont készül ötödik Insidious-film (és miért ne készülne?) remélhetőleg nagyobb szerepet kapnak és erre utalna az is, hogy Elsie helyére egy potenciális főszereplőjelölt jelenik meg Imogen (Caitlin Gerard) személyében. A sorozat bestiáriuma is egy frappáns szörnyeteggel bővült, bár továbbra is zavaró, hogy a megjelenő túlvilági lényeknek nincs minden esetben elég jól megírt háttértörténete. Az emberi szellemek pl. mindig remekül meg vannak rajzolva, ám a démoni figurák legfőbb tulajdonsága továbbra is a gonoszságuk, ami sosincs megmagyarázva azon kívül, hogy azért gonoszak, mert gonoszak. Az utolsó kulcs ebben továbbra sem elég bátor, és kezd unalmassá válni, hogy negyedjére is el kell zarándokolni a szellemvilágba kimenteni valakit/legyőzni a szörnyet/infót szerezni valakitől. Akkor lenne igazán bátor a franchise, ha a saját maga által állított kereteket elkezdené átlépni. Ez még nem sikerült maradéktalanul.

Soha ennél rosszabb negyedik részt

Az Insidious 4 – Az utolsó kulcs továbbviszi az előző három rész elemeit, de minimális újításokat is próbál hozni a franchise-ba. Feszült pillanatoknak most sem vagyunk híján, ám továbbra is nézőbarát módon ábrázolják az erőszakot. Ez a sorozat eddigi leginkább olyan része, ami visszamenőleg fejti meg az egyes filmeket, de azok ismerete nélkül is érthető. A színészeknek nincsenek megoldhatatlan feladatai, ezen a téren nem is végeznek kiemelkedő munkát, a díszlet továbbra is egy ódon, nagy kertes ház, amiből a film 98 százalékában nem lépnek ki a szereplők. Ez már-már műfaji sajátosság, az eredetiség viszont soha nem volt az. Ez esetben viszont nem is biztos, hogy baj, amíg szórakoztatóan borzongató tud maradni az Insidious-franchise.

Insidious 4 – Az utolsó kulcs (Insidious: The Last Key ), 2017, 103 perc, 6/10